Egészen meglepő volt a többnapos szürkeség és szakadó eső után ma reggel napsütésre ébredni. Nekem mondjuk olyan volt, mintha csak újjászülettem volna.
Délelőtt volt nálunk az éves veszélyes hulladék gyűjtés. A soha el nem fogyó örökség részeként még volt itt a szekrények tetején négy tévé is, amit ki tudja milyen indíttatásból tettek oda fel valamikor. De legalább most már ennyivel is kevesebb van.
Volt ma itthon Patrik is, de Erik megint nincs itthon a hétvégén, úgyhogy csak négyen voltunk.
Elég sok olyan napom van még mindig, amikor a terveim köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Kevésbé frusztrál már, mint régen, de azért nem szeretem. Mondjuk szerintem leginkább azt kéne megtanulni, hogy ne tervezgessek örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése