Na most itt hirtelen gondolkodóba estem, hogy milyen nap is van ma, és számolgattam kicsit, hogy meglegyen. Az egyébként félelmetes és egyben elképesztő is, hogy valóban létező jelenség ez a ködös agy dolog. Igyekszem nem hagyni, és amennyire csak lehet frissen tartani, illetve tornáztatni az agyamat, semmiképp sem szeretnék elbutulni. De oda kell figyelni rendesen..
Ma újra rácsodálkoztam arra, hogy Erik milyen jó helyen van ott az áruátvételen. Nem titok, sőt, a legtöbben egészen kicsit gyerekkora óta "ismeritek" őr, így igazából inkább nyílt titok, hogy ő az a gyerekem, akiért a legtöbbet aggódtam mindig. Soha, szemernyi kétség sem volt bennem afelől, hogy egy csomó mindenben tök jó, de mindig aggódtam amiatt, hogy ő maga is tisztában legyen vele. Nem a magabiztosság és a nyitottság a legfőbb erénye, de itt most ez sem okozott egy pillanatra sem gondot. Csak nézem őt, (ma még titokban egy könnycseppet is kitöröltem miatta a szemem sarkából), és csodálkozom , hogy olyan, mint aki ide született, ezek között az emberek között nőtt fel. Annyira jó, hogy így alakult.
Voltam ma az üzemorvosnál, megmutattam neki a vérnyomás naplót. Előtte halálra izgultam magam, hogy mi lesz, ha megméri, és nem lesz jó, de esze ágában sem volt ilyesmi, úgyhogy feleslegesen izgultam.
Aztán hazafelé voltam vásárolni a Tescoban és a Pepcoban. Na, amiatt nem kell aggódni,, hogy össze-vissza vásárolok mindent, mert se türelmem, se motivációm nincs ehhez. Ráadásul mindent úgy ítéltem meg, hogy vagy csúnya, vagy drága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése