A mai napom nem volt valami jó nap. Eleve rányomta a bélyegét, hogy alig egy órányi alvás után fél kettőkor arra ébredtem, hogy egy férfihang jó hangosan a nevemen szólított. Most is itt van még a fülemben a hangja, de egyszerűen képtelen vagyok azonosítani, hogy kihez tartozik. Így aztán nem tudom mit akar tőlem, mindenesetre beparáztatott rendesen. Nesze neked CoHo könyv. Vissza tudtam aludni egyébként, de egy kicsit sem volt pihentető alvás ez most.
És akkor még a munkanap is olyan volt, amin inkább csak túlesik az ember. Mindig keresem egyébként azokat az apróságokat, amik a sok egyforma, vagy értelmetlen hülyeség között is tudnak örömet szerezni, vagy némi sikerélményt nyújtani, de aztán mindig van valami, ami pluszban lehúz. De mindegy, az éltet most, hogy 21 nap múlva megint lesz pár tök jó napunk, és ezekért a napokért megéri kitartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése