2019. aug. 31.

Megjöttünk

Itthon vagyunk. Minden a helyére pakolva, mindenki elfogalta újra a saját kis birodalmát. Jó itthon lenni, és még most, három évvel azután, hogy beköltöztünk ide is képes vagyok rácsodálkozni a saját lakásunkra. Minden ilyen hazaérkezés után az első fürdőszobába lépésemkor rácsodálkozom, hogy aztaa, mekkora kád. :)
Igyekszem csak a pozitív dolgokra koncentrálni, és nem búslakodni azon, hogy holnaputántól megint majd az iskolák akarják uralni az életünket, beosztani az időnket. Ahogy öregszem, és ahogy egyre több tapasztalatom van ezzel kapcsolatban (inkább ez utóbbi az igaz, mert öreg azért nem vagyok még), mindig csak erősödik bennem az érzés, hogy ez az egész nem jól van. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk mindennek, amit osztályoznak, túl hangsúlyosan kezeljük a bizonyítványokat, túl fontosnak gondoljuk az osztályfőnök és az iskolaigazgató véleményét, pedig az élet bőven azon túl kezdődik csak, ahol már ők nincsenek jelen. Persze, simán lehet, hogy én gondolom rosszul, és igenis azok a gyerekek fognak jól boldogulni, és lesz jó életük, akiket kemény pedagógusok és következetes szülők terelgetnek a jobbnál jobb iskolák padjaiban, de erre majd az élet egyszer választ ad. (és megígérem, hogy ha így lesz, és az én laza hozzáállásom miatt szenvednek hátrányt a gyerekeim, hát majd akkor valahogy kárpótolom őket)

Az biztos, hogy nekem az rengeteget jelent, hogy a gyerekeim magabizosan elboldogulnak egy idegen városban is akár egyedül is, lehet bennük bízni, és lehet rájuk számítani bármikor, bármiben.
Egy csomó minden felbecsülhetetlen, amit nap mint nap átéltünk együtt. Remélem, hogy még sok ilyen élményünk lesz közösen.

Ezt a fotót muszáj megmutatnom, mert ez tegnap este úgy készült, hogy Rolit megkértem, miközben hazafelé indultunk a kikötőből (ő gördeszkával másik úton ment,mint mi gyalog), hogy a Palettánál fotózza már le a bejáratot, mert messziről olyan hangulatosnak tűnt.


Imádom a fotóit. Minden ott van a képen, aminek lennie kell. És olyan, amitől azonnal oda akarok menni, és ott akarok lenni, meg akarom tapasztalni ezt a hangulatot élőben.

2019. aug. 30.

Péntek

Nagyon kegyes hozzánk az időjárás, mert még ma is olyan idő volt, mintha nem augusztus vége lenne már, hanem július közepe. Tudom, sokaknak van már elege a kánikulából, de én (mint az köztudott rólam) nem tudom megunni, és nem élvezni. Minden olyan perc, amikor süt a nap egy külön ajándék nekem, és szippantom magamba a napsütés minden energiáját. Igyekszem feltölteni a napelemeimet, ki tudja mennyire lesz szükség, vajon mennyi szürke és sötét nap vár ránk ősszel és télen.
Rengeteg fénykép is van a telefonomon ezekből a napokból is, hogy majd legyen miből töltekezni a nehezebb napokon.
Holnap este már otthon alszunk, letelik az ajándék plusz idő. Kihasználtuk. Nem nagyon mizdultunk ki a városból, ezek a napok tényleg arról szóltak, hogy pihenjünk, és együtt legyünk. Teljesült a fiúk éjszakai fürdőzés kívánsága is, tegnap (vagyis már ma) amikor hazaértünk a meccsről, még lementünk a strandra, hogy kipróbálják milyen.
Azért szerintem jövőre sem fogunk unatkozni.






2019. aug. 29.

Meccsnap

Már nem is tudom pontosan, hogy ez hanyadik selejtező vagy bármilyen meccs volt, amire a Balatonról indultunk. Mindegy is, mert amúgy mindenki tudja rólunk, hogy elég őrültek vagyunk ahhoz, hogy meccs ne teljen el nélkülünk.
Ma hatalmas volt a tét. 15 év után bejutni az Európa Liga csoportkörébe. Egy olyan meccs visszavágóján, amit nagyon rossz volt nézni, nagyon nem ment ott semmi. De a hazai pálya nagy előnye, hogy ők a pályán, mi a lelátón küzdünk. Együtt.
Nem volt könnyű, nagyjából mindenki több infarktust is kihordott kilencven perc alatt. De megcsináltuk. Együtt, ahogy kell..
Vár ránk Európa.
Illetve még most egy kis Balaton. Az sem semmi ám, egy meccsről oda hazamenni. Van egy komy feelingje.




2019. aug. 28.

Szerda

Azt hiszem, hogy ezt a home office dolgot tudnàm értékelni bármikor. A munkám nyolcvan százalékát el tudom végezni tàvoli eléréssel. Ha lesz erre valamikor lehetőség, meg is fogom pendíteni, hogy havi egy-két napot szívesen dolgoznék így is.
De ennyit a munkáról,kb ennyi is, amit naponta foglalkoznom kell vele itt.
Sokkal inkább foglalkozom azzal, hogy kiélvezzem a nyár utolsó lehetőségeit. Ma már én is strandoltam, már nem borzasztóan hideg a víz, csak olyan egyszerűen hideg. Az mondjuk bőven elêg volt, hogy a bikini alsó része vizes lett, az azért sok(k) lett volna, ha vesetájékon is hozzám ér.
A strandoláson kívül még a kikötőben is jártunk, csináltam egy videót a Szigligetről. Miközben néztem, ahogy elindul Tihanyba, teljesen kikapcsolt az agyam, és csak a hajót néztem, nem kerestem a kapitány helyén Miki bácsit. Mostanra sikerült elfogadnom, hogy ő már nem jön többet, jövőre talán utazni is tudok rajta. Sosem lesz ugyanolyan már, ezt tudom, de szerintem ő akkor lenne büszke rám, ha felül tudnék kerekedni ezen a "személyi kultuszon", ami bennem a hajót és őt összeköti.
Egyébként nagyon jó itt lenni, a gyerekek is nagyon élvezik, nagyon jó látni, hogy ez a hely mennyire az övéké is, mennyire otthon érzik magukat.

2019. aug. 27.

Szuper kedd

Olyan távolinak tűnik még most innen az iskolakezdés, hogy azért néha kell emlékeztetnem magam arra, hogy ez bizony már a nyár utolsó hete. Na nem teszem ezt túl gyakran, mert inkább élvezem az összes gondtalanul együtt töltött pillanatot.
Az időjárás is olyan, mintha külön én rendeltem volna magunknak erre a hétre. Nem lehet, és nincs is okunk panaszra.
Az furcsa egy kicsit, hogy most már azért kicsit kihalt minden, szemmel láthatóan véget ért a szezon. A még nyitva tartó vendéglátóipari helyek már kevesebb ideig állnak rendelkezésre, vagy épp a választék csökkent már. Gondolom ilyenkor már ők is, és a helyi lakosok is kicsit "levezetnek" a szezon nagy hajtása után, és aztán nemsokára beköszönt a csend mindenhová.
Ma még hajóztunk egy utolsót, Révfülöpön voltunk. A Nemzeti Regattával mentünk, amivel még sosem utaztunk. Mondjuk megmondom őszintén, az egyetlen olyan hajó a bahart flottájában, amelyik nem lopta be magát a szívembe. Ez túl sokat most sem változott, de hajózni mindig jó, mindig élmény, és ezt a részt most is kiélveztük.
Révfülöpön isteni hambugert ebédeltünk (szerintem az év nagy részében tudnék ilyen hamburgereket enni), nagyon finom limonádét ittunk. A kilátás fenomenális, utánozhatatlan, és felülmúlhatatlan..bár minden ebédet ilyen helyen költhetnénk el.
Ettünk nagyon finom kézműves fagyit is. Ez egyébként nagyon-nagyon tetszik, hogy akárhol járunk, a helyek kilencven százaléka már nem bóvli minőséget árul, hanem tényleg minőségi ételt készítenek.
Sétáltunk kicsit, ücsörögtünk egy padon, aztán hazahajóztunk.
Természetesen délután strandon is jártunk, a fiúk élvezték a vizet. Én borzasztóan hidegnek éreztem, így inkább kint maradtam.












2019. aug. 26.

Bármit

Meg kell állapítanom, hogy a fáradtság érzés simán csökkenthető azzal az érzéssel, amikor valami olyat is átélhetsz, megcsodálhatsz, ami megnyugvással, jó érzéssel tölt el.
Teljesen mindegy, hogy mennyit kell azért dolgoznunk, hogy most még ebben az utolsó hétben is nyaralhassunk gondtalanul. Teljesen mindegy, hogy egész hétvégén ágyneműt húztam, mintha csak szobalány lennék valahol. Mindegy, hogy mit kellett érte megtenni, alkudozni, előre dolgozni. Az is mindegy lesz, hogy innen is szükség van a munkámra, megteszem. Nem azért, mert munkamániás vagyok, hanem mert az is jó lesz, amikor a következő ilyen alkalommal emlékezni fognak erre, és kevesebb lesz az alkudozás...
Lényeg a lényeg..mindent megér, hogy ma este is itt sétálhattunk a Balaton parton.





2019. aug. 25.

Kezdődik

Úgy látszik, hogy ahányszor nyaralni indulunk, aznap esik az eső. De ezt jó ómennek tekintem, mert az előző nyaralás is milyen jó lett végül..
A mai nap persze még a költözködésről szólt, mert itthon ugye mindent rendben hagytunk, ottjon meg az első félórás káoszból igyekeztünk minél hamarabb otthonos rendet varázsolni. Van már rutinunk benne, úgyhogy nem okozott túl nagy gondot, csak kicsit fárasztó volt.
De most megint nyertünk egy kis időt a pihenésre, egy utolsó feltöltődésre azelőtt, hogy az iskola megint beleszól majd az életünkbe.



2019. aug. 24.

Mindjárt holnap

"Pakolj, mert reggel indulunk, itt senkit nem hagyunk...egy szebb új világban landolunk"
Ocho Macho-ék után én is ezt dúdoltam ma este, amikor már ott tartottam, hogy a bőröndöket kezdtem megtölteni.
Előtte még kimostam az összes ágyneműt, tök jó lesz, hogy úgy jövünk haza, hogy tiszta, illatos ágya van mindenkinek. Jó, hát most még alszunk benne egyet, de azért jó lesz így is. Nagyjából ki is van takarítva, ez sem fog fruszrálni. Amikor júliusban mentünk, nem volt időm felmosni, mielőtt indultunk, nagyon zavart.
Balázs egyébként azt hiszi, hogy most feleannyi cuccunk lesz csak, mint akkor, merthogy csak egy hétre megyünk. Már mondtam neki, hogy az tök mindegy, hogy egy hét, vagy kettő, van egy csomó minden, ami pont ugyanúgy kell most is. Csak törölköző és ágynemű elfoglal egy bőröndöt. A papucsok egy nagyobb táskát. Mindig elfelejti, hogy már nem kis cuki babacipőket csomagolunk, hanem 47-es és 43-as méretűeket. Na de sebaj, majd valahogy átvészeljük a bepakolás okozta stresszt.
A lényeg, hogy reggel indulunk...

2019. aug. 23.

Péntek

Őrült egy péntek volt ez ma. Igaz volt ez mondjuk az elmúlt napokra, kb olyan volt, mintha mindent belesűrítenénk három napba, amit máskor öt nap alatt végzünk el. Engem mondjuk az tartott életben, hogy arra gondoltam, mindjárt magam mögött is hagyhatom az egészet, és kicsit megint kiszakadhatok a mókuskerékből.
Erik volt ma sportorvosi vizsgálaton, de csak egy hónapra kapott játék engedélyt, magad volt a vérnyomása. Kapott is beutalót 24 órás vérnyomásmérésre. Szerencsére nem túl sokára (szeptember 4) kapott is időpontot, nem kell túl sokáig izgulni.
Most pedig megyek és alszom egy jót, hogy a holnapra betervezett sok mindenhez legyen energiám.

2019. aug. 22.

Máris csütörtök

Ezt bőven meg lehetne szokni, hogy alig kezdődött el a hét tegnap, holnap már vége is a hétköznapoknak. A hétvége meg most ugye duplán is jónak ígérkezik.
Azt nem mondom, hogy nincs a jövő hétig még kismillió dolgom, mert van...de valahogy majd megoldom. Amit meg nem sikerül, hát azt meg majd szeptemberben.
Patrik egy időre befejezte a munkát, bár tervei szerint, ha az órarendje is olyan lesz, akkor szeptembertől folytatja tovább.
Arra még most nem gondolok, csak néha, futólag jut eszembe, hogy Roli nyolcadikos lesz. Emléztek még rá, amikor elsőbe ment? Nem lesz vele könnyű menet, de szerintem akármelyik környékbeli középiskolában folytatja majd, ott sokkal jobb lesz neki.
Na de ezzel még most tényleg nem foglalkozom. Két nap már csak, és újra vár, a balatoni nyár.

2019. aug. 21.

Ilyen még nem volt

Tulajdonképpen Erik kívánságával kezdődött minden. Mert ugye ő előállt ezzel a névnapot a Balatonon ünneplők dologgal.
Azzal folytatódott, hogy elkészült a beosztás, meg az ünnepi munkarend, és rájöttünk, hogy az idén mindketten négynapos ünnepet tartunk, mert péntek estétől szabadok leszünk, mint a madár.
Be is kúszott a gondolat a fejünkbe, hogy akkor de jó lenne Erik kívánságát úgy teljesíteni, hogy legalább egy éjszakát ott alszunk a házban Bogláron.
A gondolatot tett követte, és megkérdeztem, nagyjából az esélytelenek nyugalmával, hogy egészen véletlenül nem történt e az meg, hogy pont ebben a négy napban van ott egy szabad éjszaka.
Nemsokára meg is érkezett a válasz, ami ugyan első pillanatban lehangolt, mert ez az időszak már másé volt, de rögtön fel is villanyozott, mert a következő mondatban már kínálták is a pótmegoldást. Hosszabb időre, mint az egy éjszaka, vagy akár a négy nap. Konkrétan a teljes utolsó nyári hétre.
Igényelt nem kevés szervezést, kuncsorgást, de végül mindketten el tudtuk intézni a kollégákkal, hogy mehessünk. (Nekem ugyan kell majd onnan is dolgoznom valamennyit, de üsse kavics...)
Már csak ki kellett bírni, hogy igazi meglepetés legyen...Patrik tudta, mert neki úgy kellett intézni a munkát, de a két kicsi semmit sem sejtett. Vasárnap majdnem lebuktunk, amikor a facebookról kiderült, hogy Lelkén vagyunk már...de szerencsére időben visszatörölték az árulkodó kommentet.
Aztán ma....Erik névnapi ajándékként kapott tőlünk egy képeslapot. Benne a kinyomtatott Viber beszélgetéssel. Úgy adtuk oda, hogy ez az ajándék mindent felülmúl...el sem tudta képzelni mi ez. Zavartan bontotta borítékot, nézte a képeslapot, aztán széthajtogatta a két lapot, és olvasni kezdte. Ahogy haladt az olvasásban, úgy lett egyre szélesebb a mosoly az arcán, és aztán úgy is maradt.
Roli is hatalmas vigyorral értesült róla, hogy még egyszer nyaralunk.
Hihetetlen, de tényleg... vasárnaptól újra a Balatonon leszünk, és csak augusztus utolsó napján (vagy szeptember első napján) jövünk haza. Az tudjátok mit jelent? Már csak három nap...

2019. aug. 20.

Augusztus húsz

Az ország születésnapját nem ünnepeltük nagy bulival, nem is vettünk részt semmi közös buliban sem. Nem voltunk repülős bemutatót nézni, nem voltunk tűzijátékon sem (de ezt a hálószoba ablakból láttam). Az persze megfordult a fejünkben, hogy hol lennénk szívesen, de azért jóból is megárt a sok...(és még nem is tudtok mindent)
Ehelyett finom ebédet ettünk, sütöttem zsebes tarját, meg kolbász hússal töltött dagadót, meg pár szelet rántott húst is. Volt hozzá petrezselymes krumpli, meg sült krumpli, csalamádé és csemege uborka.
Ebéd után sütiztünk, Patrik még délelőtt hozott a helyi cukraszdából sütit, többek között az idei ország tortáját is. Ez utóbbi igazán érdekes ízvilágú, sosem jutna eszembe a málnát és a bazsalikomot összepárosítani (nyilván ezért is nem vagyok mestercukrász). Azért nem volt rossz, egyszer érdemes volt megkóstolni. Az alján az a ropogós réteg nagyon ízlett.. majd megnézem, hogy mi is lehetett az.
Ezek után már csak rendberaktam a konyhát, aztán amíg az összes ruha meg nem száradt, élveztem a semmit tevést.
Holnap már munka, azt hiszem nagyjából úgy lesz, hogy három nap alatt kell egy heti munkát elvégezni. De legalább úgy gyorsan telik majd az idő.

Hétfő

Aminek csak a neve volt az ma, de szerencsére semmi másban nem hasonlított a hétfőkre általában.
Nem volt ma semmi programunk, nem volt semmi kötelező feladat sem, olyan jó kis laza nap volt, amikor épp csak azt tettük, amihez kedvünk volt. Jó, Patrik kicsit kilógott a sorból, mert ő ma is dolgozott.
Azért lett ebéd, vásárolni is voltunk. Délután a kutyákat is megfürdettem, ilyenkor gyorsan megvagyunk, mert nem kell szárítani őket. Aztán kitakarítottam a fürdőt, meg a wc-ket, még mégmistam.
Este megnéztük a Made in Hungária című filmet. Valamiért ez nekünk kimaradt eddig.
És még holnap is itthon leszünk. 😊😊

2019. aug. 18.

A kívánságok teljesülnek

Igyekszünk úgy élni, hogy lehetőségeinkhez mérten teljesítsük egymás kívánságait. Az idén volt már több ilyen, és ma sor került az épp legaktuálisabb kívánság teljesítésére is.
Amikor hazajöttünk a nyaralásból, Erik azt kérte, hogy az ő névnapját is a Balatonon ünnepeljük. Leginkább arra vágyott, hogy Boglárra menjünk vissza. Ő az a gyerekünk, aki holnap költözne is oda, ha tehetné.
A névnapja ugyan csak huszonegyedikén lesz, de a kívánság már ma teljesült. Reggel felkeltünk, kávéztunk, stb...aztán már indultunk is. Minden úgy történt, ahogy ő kérte. Lellén ebédeltünk a Hamburger házban, aztán sétáltunk Bogláron tízezer lépést. Ettünk fagyit, végigjártuk a strandokat, voltunk a kikötőben, ittunk limonádét a Boglárkában. Megnéztük a szüreti fesztivált. Ott azért sajnáltam, hogy degeszre értük magunkat, mert volt pàr ínycsiklandó nasi, amit megkóstoltam volna, ha belém fér egy falat is (de majd jövőre).
Nagyon jól éreztük magunkat, legszívesebben haza sem jöttünk volna.





2019. aug. 17.

Meccsnap

Az teljesen mindegy nekünk, hogy milyen nap van, vagy milyen idő van, ha játszik a csapatunk, akkor nekünk ott a helyünk.
Az tény, hogy sokkal kellemesebb ilyen jó időben útnak indulni, mint amikor hideg van, de a hideg sem lesz visszatartó erő (ahogy eddig sem volt az)
Az sem nagyon izgat, hogy ma is csak épphogy ebédet csináltam, két adag ruhát kimostam, eloskoltam, és semmi másra nem volt idő. Lenne mit csinálni pedig itthon, de ez sokkal jobb program annál, hogy takarításra cserélném.
A meccset megnyertük. Csak egy góllal, pedig lehetett volna akár hat nulla is az eredmény. Lett is volna, ha nem megy minden mellé, fölé, kapus kezébe. Szerencse, hogy most egy gól is elég volt, és az ellenfél sem volt túl erős...

Péntek

Ez a péntek sem volt egyszerűbb a csütörtöknél, és úgy találtam magam, hogy ahelyett, hogy a rövid napomon kettőkor hazamennék, még négykor is dolgoztam. Meg kellett oldani valamit, én meg nem vagyok olyan, aki vállát vállát vonva hazaindul, mert lejárt a munkaideje.
Legalább úgy jöttem haza, hogy nyugodt lehettem, részemről mindent megtettem a legoptimálisabb helyzet elérése érdekében.
És most akkor meg is kezdődik a négynapos hétvége.

2019. aug. 15.

Új tapasztalat

Ma szintet léptem az ünnepek körüli armageddon kialakulásának megtapasztalásában. Elég kacifántos mondat lett, de talán érthető.
Eddig is láttam már sok mindent mióta itt dolgozom. Elképesztő mennyiségű áru az, ami ilyenkor kiömlik az üzletekbe. Az, amit ott tapasztalunk vásárlás során, nagyjából csak a kisöccse lehet annak, ami nálunk (és szinte biztos vagyok benne, hogy más raktárakban is) van ilyenkor.
Eddig mindig kicsit kívülállóként figyeltem mindent, lévén semmi más dolgom nem volt ott ilyenkor, minthogy a lehető legkevésbé legyek útban, és próbáljak segíteni amiben csak tudok.
Ma viszont már hajnalban belecsöppentem az egésznek a kellős közepébe. Tanultam új dolgot is, és tök jó volt, hogy fontos dologban számítottak rám. Folyamatos gondolkodást igényelt, többféleképpen kellett átgondolni mindent. És milyen érdekes, hogy sokkal kevésbé fáradtan el, mint egy olyan napon, amikor csupa monoton dolgot kell elvégezni.

2019. aug. 14.

Semmi van

Azon kívül, hogy dolgozni járunk, még meccsre megyünk, nem nagyon történik semmi. Ennek ellenére a sok semmi miatt is nagyon gyorsan telik minden nap, alig győzöm nyomon követni, hogy épp hol is tartunk.
Még mindig nem szoktam meg ezt a négyig dolgozást. Nem is tudom mikorra sikerül majd öszebarátkoznunk. A délutános műszakok egy kicsit sem hiányoznak, és a korán kelés sem az erősségem továbbra sem, de még mindig sokkal szívesebben megyek hajnalban, mert úgy kicsit tudok a hazamentek előtt kicsit.
A két közoktatásban tanuló gyerekünk élvezi a gondtalan nyári napokat. Vár még rájuk egy hatalmas meglepetés, de mindent a maga idejében...
Patrik még dolgozik, de szerencsére azért neki is van ideje arra is, hogy pihenjen, kikapcsolódjon.

2019. aug. 13.

Meccsnap

Nagyjából címszavakban, mert mindjárt éjfél. Húsz órája lassan, hogy keltem, és alig öt és fél óra múlva megint kelni kell.
Ez még BL meccs volt, az a meccs, ami a kapu volt többgenerációnyi fradista álmai előtt. Az első meccs idegenben hatalmas reményt adott, döntetlent játszottunk, egy olyan csapat ellen, akik papíron sokkal jobbak nálunk.
A mai meccs első félideje tovább fokozta a reményeket, voltak helyzeteink, csak mind kimaradt. Aztán kaptunk egy gólt, de itt még mindenki elhitte, hogy ez sem gond, meglesz. Csak kettőt kell rúgni, és kész.
Aztán a második félidő elején nagyon gyorsan kaptunk még egyet. Buta gól volt, és ott kicsit mindenki fel is adta. Ott és akkor a pályán is, a lelátón is volt vagy tíz perc, mire mindenki kicsit összekapta magát, búcsút intett az álmoknak...Nem volt könnyű, de küzdeni mindig, feladni soha...
Innentől a horvát csapat azt játszotta, amit akart, mi csak asszisztáltunk ahhoz, hogy ők még két gólt berúgjanak.
Az eredmény ellenére nincs bennem csalódás, azt érzem, hogy jó volt minden, és nem baj, hogy ennyi volt, megyünk tovább jövő héten az El-ben, és ott is minden ajándék lesz, ami jut belőle.
A szurkolás fergeteges volt, nyilván elfogult vagyok, de szerintem az ország legjobbjai a fradisták.
Minden pillanat egy csoda volt ma este is.

2019. aug. 12.

Ez még nem volt

Szoktunk azzal viccelődni, hogy így, negyven felett már nem olyan baj, ha fáj valami, mert akkor legalább biztosak lehetünk benne, hogy élünk. Amúgy nem érzem magam lélekben csak harminc körülinek, de azért ez tényleg így van. Ahogy telik az idő, egyre több helyen fáj, és egy idő után teljesen megszokott lesz.
Na de ma azért olyat is tapasztalok, amit eddig még nem. Zsibbad a bal lábam. Az egész, még a ralpambam is érzem. Furcsa érzés, az egyszer biztos. Azt remélem, hogy ahogy jött, úgy megy is, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni.

2019. aug. 11.

Vasárnap

Ma olvastam az épp aktuális könyvemben (Nicholas Sparks Kéz a kézben), hogy ebben a világban már soha többet nem lesz olyan, hogy úgy ébredünk, hogy azon kell gondolkodni, mit csináljunk, mert nincs semmi dolgunk. Nem szó szerint idéztem, mert lusta voltam megkeresni azt az oldalt, de ez volt a lényege.
Pár pillanatra el is gondolkodtam rajta, hogy tényleg így van. Rögtön eszembe is jutott, hogy hányszor küzdünk meg azzal, hogy a millió dolgunkban elveszünk, és semmit nem csinálunk meg végül igazán szívből, mert minden kötelesség màr.
Aztán az is eszembe jutott most, amikor ezt leírtam, hogy viszont milyen jó is az, hogy pl ma is hátat fordítottunk a dolgoknak, amik várták, hogy majd akkor most elvégződnek, és főzés helyett a Burger Kingben ebédeltünk, takarítás helyett pedig vásároltunk. Pont jó volt ez így, mert eléggé kikapcsolt mindenkit, de nem is volt fárasztó sem.
A muszáj dolgokat meg azért természetesen ma is megcsináltuk.
Holnap meg majd tök jó lesz erre visszagondolni a hosszú munkanapon.

2019. aug. 10.

Szombat

Annyira jót aludtam, és olyan jó volt, hogy amikor reggel hétkor először kinyitottam a szemem, csak megnéztem hány óra van, és máris fordultam is a másik felemre. Igaz, hogy amikor ezek után kilenckor felébredtem, akkor nem nagyon tudtam hirtelen, hogy hol is vagyok, vagy milyen nap van, de aztán csak összeraktam magamban mindent.
Semmi extra nem történt ma, főztem, mostam, hajat festettem, porszívóztam, felmostam...csak a szokásos mindenféle.
Élveztem egyébként a laza napot, hogy nem kell semmit időre csinálni, nem kell kapkodni. Ezt lenne jó megteremteni a hétköznapokra is.

2019. aug. 9.

Nagyon fáradt

Nagyon nagy mázli, hogy holnap nem kell mennünk dolgozni. Szerintem nem is tudnék már felkelni sem reggel.
Kb annyi energiám maradt, mint amennyi a képen van.

2019. aug. 8.

Talp

Még sosem sikerült ràjönnöm, hogy mitől van, de az is egy létező jelenség nálam, hogy időnként fáj a talpam. Oké, biztos, hogy nem tesz jót a lúdtalpaimnak, hogy a nap nagy részében a munkavédelmi cipő van a lábamon, de azzal kapcsolatban nincs mit tenni, muszáj.
Mondjuk ha nem lenne más oka is akkor biztosan minden nap fájna, de hol észre sem veszem, hogy a lábamon van, hol pedig minden lépés fáj.
Ilyen volt ez a mai nap is. Minden lépés fájt. Be is kapcsoltam este a labmasszírozót...de jó is volt.

2019. aug. 7.

Túltoltam

Legközelebb kétszer meggondolom, hogy bevállalom e, hogy a saját munkám mellett még egy munkakört is ellássak. Nem véletlen az a mondás, hogy "egy s**gel csak egy lovat lehet megülni".
Meg tudok bírkózni a feladatokkal, nagyjából sikerül is minden nap mindent megcsinálni. Apróságok maradnak el csak, de talán holnap azoknak is pontot teszek a végére. De azért mindez hihetetlen mennyiségű energiát igényel.
Ennek megfelelően ma már hulla vagyok, és épp azt fontolgatom, hogy nem is viszek magammal könyvet a fürdőbe, mert leragadnak a szemeim, és alig várom, hogy ágyba kerüljek.
Még két ilyen nap. Illetve három, mert hétfőn már másik két munkakört is helyettesítek a saját munkám mellett. Aztán egy időre ezt a helyettesítés dolgot elfelejtem, és a saját dolgokra koncentrálok.

2019. aug. 6.

Tévénézős meccsnap

Nagyon régóta nem néztünk itthon a nappaliban Fradi meccset. Furcsa is, és nagyon nem is olyan, mint a helyszínen szurkolni. De attól az élménytől is messze van, amit az jelentett, amikor a kikötőben izgultunk a telefonokon nézett meccsen.
Nagy a tét, komoly az ellenfél, nem meggyőző a csapatunk, nagyjából ötpercenként szenvedünk el kisebb infarktusokat mindannyian. Jelen pillanatban még döntetlenre állunk, ami nekünk nagyon jó, fontos az idegenben rúgott gól. Legjobb az lenne, ha még egyet rúgnánk, de ha így marad, azzal is elégedettek lehetünk. Csak bírjuk ki...jajj.
Még három perc a rendes játékidőből, meg a hosszabbítás. Hosszú percek, amikor minden masodperc is egy-egy percnek tűnik. Négy perc hosszabbítás, az egy örökkévalóság ilyenkor. Most már azt sem bánom, ha csak öljük a focit (pedig azt nagyon utálom). Még jut izgalom minden egyes másodpercre. Lefújhatná màr, mert ezek még mindig támadnak, de szerencsére Dibusz megfogta...
És vége. Marad az egy-egy. Jövő héten keményen oda kell tenni magunkat, de itthon, teltház előtt együtt sikerülni fog. 

2019. aug. 5.

Hétfő

Erős hétkezdés volt ez a mai nap. A tizenkét órás műszak minden percére jutott bőven tennivaló, és úgy jöttem el, hogy még volt, amit félbehagytam. Meg fog várni, és nem is olyan, amit ne lehetett volna ott hagyni reggelig, de azért jobb lett volna azzal is végezni. Kicsit mindig frusztrál az ilyesmi.
A gyerekek még élvezik a gondtalan napokat, és milyen jól is teszik. Én meg örülök neki, hogy azt csinálnak, igét kedvük van, hagyom, hogy annyi időt töltsenek el így, amennyit akarnak.

2019. aug. 4.

Visszamennék

Mondom én, hogy haza sem kellett volna jönni többet a Balatonról. Igaz, azt nem tudom, mi lenne az, amiből ott élnénk, ha azt a nyugalmat is szeretném, amit nekem/nekünk a Balaton jelent, de lehet, hogy úgy lenne, ahogy a mondás tartja "Táncoljunk, majd megjön a zene is"  Persze, tudom én, hogy ilyen csak a mesében van, de én az vagyok, aki élete végéig hisz a csodákban, és a mesékben.
De hogy miért is mondom én ezt, hogy haza sem kellett volna jönni? Hát mert alig telt el pár nap, és ma máris megküzdöttem délelőtt egy komoly migrénnel. Az a fajta volt, amitől a legjobban szoktam félni, mert sunyi, alattomos módon kóstolgat először, aztán lecsap, és mint valami fékezhetetlen vadállat, tombol. Ma is gondoltam, hogy mindegy is már, azt sem bánom, ha elájulok (azért igyekeztem a kanapé közelében maradni erre az esetre), csak legyen már vége. Amikor végre azt éreztem, hogy ugyan a fájdalom még nem csitul, de már ráz a hideg, akkor kicsit nyugodtabb voltam már, és végül a fözés sem maradt el.
Nyaralás közben egyszer sem történt ilyen...
A délután ezek után nyugisan telt, némi házimunka is belefért.
A jövő hét erőltetett menet lesz..a holnapi nap rögtön egy tizenkét órás műszakkal. Csoda, hogy vissza akarok menni?

2019. aug. 3.

Szombat

Szépséghétvégét tartok. Tegnap fodrásznál voltam, ma körmösnél. Mondjuk holnapra még valakit kéne kerítenem, mert szép még nem vagyok, csak a hajam lett rövidebb, meg a körmeim fehérek. 
Ezen kívül még sikerült utolérnem magam a mosással, és végre be lehet tenni a szennyestartóba egy zokninàl nagyobb ruhadarabot is. Igaz, ez mindig erősen átmeneti állapot, mert két nap elég hozzá, hogy megint tele legyen.
A balatoni feeling még tart nálam, nehezen térek vissza az itteni tempóhoz és mentalitáshoz. Sosem volt ez könnyű, de az idén sokkal élesebben látom a kontrasztot, és sokkal kevésbé akarom elfogadni, hogy bizony, itt soha, semmi nem változik. Pedig amúgy olyan egyszerű is lehetne minden. Naiv vagyok a végtelenségig, természetesen, amikor azt feltételezem, hogy másokban is lenne erre igény. Mert ha lenne, akkor bizony történne is valami. Na de majd újra hozzá fogok szokni. Vagy megszökök. 😁

2019. aug. 2.

Egy kis semmi

Hát az a helyzet, hogy már hetek óta nem voltam olyan álmos, mint ma este. Igaz, már hetek óta nem keltem olyan koràn, mint ma. Meg az is elég régen fordult már elő, hogy két munkakörben dolgoztam. 
Délután végre eljutottam a fodrászhoz is. Mindig hatalmas megkönnyebbülés, amikor a nyakamból végre eltűnik a hajam. 

2019. aug. 1.

Ezen is túl

Gyorsan túl is estünk ma az első munkanapon. Nem volt annyira szörnyű reggel, mint ahogy arra jó sokan nagyon "kedvesen" felhívták a figyelmemet.
Persze, jó sem volt, mert a jó ott kezdődik, amikor a kàvémat a teraszon ülve iszom meg, és még miután elfogyott is, ráérek akàrmeddig ücsörögni.
Ami ilyenkor a legrosszabb, hogy szembesülni kell azzal, hogy bizony ez itt teljesen más volt, mint amiben most két és fél hétig éltünk. A hangulat, az emberek kisugárzása, egymáshoz való viszonya, stb. Nehéz erre visszaállni, de sajnos muszáj.
Ezzel vidítottam fel magam a nehezebben elviselhető pillanatokban.