Azért az furcsa, hogy amennyire szeretem én a péntekeket, annyira mégsem szoktak jól sikerülni. Ez a mai sem volt épp egy tök jó nap, pedig minden adott lett volna hozzá, hogy az legyen. Még a nap is sütött, amire pedig napok óta nem volt példa.
El is terveztem még délelőtt munka közben, hogy majd délután jól bevásárolok, még azt is ki fogom találni, hogy mi lesz a holnapi ebéd, mert én balga, pont délben megyek fodrászhoz. ... Na persze sejthetitek, hogy mi lett ebből.. mire a bevásárlós részhez értem, már kellőképpen fáradt voltam a hajnali kelés miatt, az üzlet dugig volt emberekkel, meg üres hűtőkkel, meg polcokkal. Így meg aztán már semmi türelmem és kedvem nem volt az egészhez, csak azt vártam, hogy minél előbb kívül kerüljek onnan. A probléma mondjuk még továbbra is fennáll, mert fogalmam sincs, mit fogok főzni.
A másik meg, hogy már megint olyan érzés van az orromban, meg a szájpadlásomon, mint aki mindjárt jó náthás lesz. És ettől kb. fel is tudnék robbanni, mert nem hiszem el, hogy már megint összeszedtem valakitől. Még azért hessegetem magamtól a gondolatot is, hogy ez kiteljesedhet, remélem, hogy ez segíteni fog.
Na jó, semmi vész.. kezdődik a hétvége. És legközelebb csak szerdán megyek majd dolgozni. Így azért valahogy majd csak kibírom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése