Most, hogy eltelt a szabadság, és a nyaralás, van bennem egy jó nagy üresség, amit tudom, hogy ki fogok tudni tölteni, amint majd találok magamnak valami újabb célt, vagy valamit, amit lehet várni. Lesz ugyan itt két nap múlva nagy esemény, de azzal kapcsolatban olyan ambivalens érzéseim vannak, hogy azt aztán nem lehet mondani, hogy várom. (de erről majd akkor)
Az iskolára gondolni sem szeretnék, nemhogy várni ezzel kapcsolatban bármit is. Pedig a következő tanév sem lesz semmi, egy érettségizővel, egy kilencedikessel, és egy hatodikossal, az már most borítékolható.
Szóval.. keresem itt a motivációt, és próbálom nem túlságosan bírálni azt a rengeteg hülyeséget, amit most hatványozottan veszek észre.
De persze leginkább végtelenül rossz hatással van rám a hajnalban kelés, és már most alig várom, hogy péntek legyen, és túl legyek ezen a héten. :D Pedig a munkával nincs semmi baj. Csak mondjuk jöhetne házhoz, és hagyhatna aludni addig, amíg magamtól ébredek.
Ez tényleg kemény hét lehet, nem semmi így indítani a munkát, tulajdonképpen a nyaralásból majdnem oda mentél :) , szóval minden elismerésem! Jól csinálod szerintem, az üresség ellenszere csakis egy újabb cél lehet...
VálaszTörlés