2016. jún. 4.

Emléknap

Megmondom őszintén, hogy mindig zavarban vagyok ilyenkor, amikor Trianon aláírásának napja van. Nem azért, mert nem azt gondolom én is, hogy micsoda szégyenteljes dolog volt ilyet tenni. Sokkal inkább azért, mert igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak. Az számomra sohasem kérdés, hogy ha valaki magyarnak érzi magát, akkor az magyar ember. Ez tök független attól, hogy az illető hol lakik. Lehet, hogy Ausztráliában született, lehet, hogy Erdélyben, és lehet, hogy Magyarországon. Nincs ennek jelentősége szerintem.
Az viszont azért jópárszor szöget ütött már a fejembe, hogy vajon, ha most így, majd' száz évvel a történtek után mégis vissza lehetne csinálni, akkor vajon mi lenne? Vajon azok az emberek, akik ott élnek, azokon a területeken, amik hirtelenjében Magyarországhoz tartoznának, szeretnék ezt? Vajon jól éreznék magukat az országunkban? És legfőképpen... vajon képesek lennénk elfogadni egymást?
Válaszok nemigen lesznek, mert a kérdések is meglehetősen képlékenyek. Egy fantáziavilág szülöttei csupán. Bár.. vannak olvasóim, akik esetleg.. elméletben meg tudnák válaszolni a kérdéseket.

4 megjegyzés:

  1. Vajon szerették akkor Trianon idején az emberek, hogy elcsatolják őket...? Ők akkor jól érezték magukat???
    És akkor muszáj volt elfogadni egymást! De szeretni nem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezekre a kèrdèsemre szerintem nyilvánvaló a válasz, èpp ezèrt fel sem tennèm őket. A mostról viszont elkèpzelhető, hogy máskèpp vèlekedünk mi itt, mint ők ott.

      Törlés
  2. Én konkrétan nem szeretnék más országban élni, nekem jó itt Szlovákiában, magyarként. Büszke magyarként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maradj mindig ilyen büszke magyar.😃

      Törlés