2019. jan. 31.

Január vége

Már délelőtt is észrevettem, de most aztán csak megerősödött ez....nevezetesen, hogy a blogger felület ma valahogy nincs a helyzet magaslatán. Az egy dolog, hogy képtelen vagyok válaszolni a poszt alatti hozzászólásokra, de most még majdnem úgy jártam, hogy írni sem tudok egy sort sem.
Nem mintha bármi fontos dolog is bennem maradt volna, mert tulajdonképpen nincs is nagyon mit írnom. Nem történt semmi különös január utolsó napján. Annak mondjuk őszintén örülök, hogy már túl vagyunk ezen a hónapon, nem nagyon szerettem. Hosszú is volt, meg unalmas is, meg még mindig tél is van... szóval sokkal jobb ez így, hogy már vége van.
Illetve dehogynem, azért történt...mert .megérkeztek a félévi bizonyítványok. Majd leírom most is, ahogy mindig. Nem lehet mindenki elégedett magával, de ez ilyen.

2019. jan. 30.

Énkérekelnézést

Van nekem hosszú évek óta olyan érzésem, hogy hajlamosak vagyunk mindent "túltolni". Eddig azt hittem, hogy ez jó magyar szokás csak, de azért mostanság már úgy látom, világméretű a jelenség. Nem a migráns ügyre gondolok, még csak sorosozni sem szeretnék. De vajon ez a másik téma, ez a genderizé...ami azért az én igen liberális gondolkodású fajtámnak is sok(K).
Lépten-nyomon megmondja valaki a tutit, hogy miért is jó ez a fajta gondolkodás, meg hogy mit is kéne, hogy is kéne. A csapból is ez folyik, és nálam kezdi kiverni a biztosítékot.

Hát az ilyenektől falra mászok. És tényleg...én kérek elnézést, de engem nem zavar, ha asszonyomnak szólítanak (bár körülnézek, mert mêg ezt nehéz magamra vonatkoztatni) A legkevésbé sem zavar, ha átadják nekem a helyét, vagy esetleg előre engednek. Nem kérem ki magamnak, hogy a focimeccsen külön női biztonsági őrök vizsgálják a ruházatomat. Semmilyen formában nem várom azt, hogy ne lássák bennem a nőt.
De hogy ennek nem lesz jó vége...

2019. jan. 29.

Férfiak...

Azt hiszem, mondhatom, hogy már két fiam is a felnőttek közé tartozik. Még akkor is, ha Erik életkorából adódóan még nem számít annak.
Ma ők ketten olyan programon vettek részt, amiért sok tízezer Fradi szurkoló irigyelhette őket. Nem, semmi dedikálás, vagy csapattal találkozás (az ilyeneket mi, szülők bonyolítjuk le 😁) Szakmai nap volt a Groupama Arénában, ahol beszélt a vezetőedző, az utánpótlás vezetője, meg egy csomó mindenki más.
Ők meg élvezték, és kellő komolysággal vettek ezen részt, ahogy Fradi- és fociszerető férfiak teszik.
És hát....azt hiszem...ehhez a képhez nem kell különösebb kommentár...😍❤️

2019. jan. 28.

Hálás

Mindig, minden nap hálát adok magamban a tecnika csodáinak. Hol csak azért, mert gyakorlatilag képesek vagyunk egyetlen pillanat alatt a világ bármely részén lévő ismerősünkkel kapcsolatot teremteni. Hol azért, mert nem kell a forgótárcsás mosógép mellett töltenem fél napokat.
Azért meg különösen hálás vagyok, hogy vannak ezek a szuper fényképezős okostelefonok, mert minden ilyen behavazódott napon fel tudom vidítani magam nyári képekkel.

2019. jan. 27.

Mázli

Csak az előrelátásunk mentett meg minket ma attól, hogy vagy hideg vízben fürödjünk, vagy egész este vizet melegítsünk a tűzhelyen, vagy egyáltalán ne is fürödjünk. Merthogy ma úgy történt, hogy valamiért, amit sosem fogunk megtudni, nem adott az eon éjszakai áramot, illetve csak nagyon rövid ideig.
Voltak már ezzel gondok, meg a bojler mérete miatt is kerültünk már furcsa helyzetbe, épp ezért még novemberben megcsináltattuk olyanra, hogy szükség esetén át tudjuk kapcsolni, hogy nappali árammal is fűtsön.
Ma áldottam az eszünket, meg ezt a "jobb félni, mint megijedni" hozzáállásunkat, mert a kapcsolónak köszönhetően azért elég normális hőfokú víz volt a kádban mindenkinek.
Úgy látszik, tényleg nem árt, ha mindenre is felkészülünk.


2019. jan. 26.

Szombat

A mostanában szokásos szombati nap volt ez a mai is. (De jövő héten már meccsnap lesz a szombat) Ment a mosógép három adag ruhával (és még maradt holnapra is), elkészült az ebéd, desszertként fánkot sütöttem. Életemben másodszor álltam neki, az első próbálkozásom nem volt túl sikeres. Ez a mai jól sikerült, nyomokban szalagot is tartalmazott.
Délután megnéztük az örökösök heti részeit, jók ezek a maratoni filmezések kettesben.
Este megint havazott....nem esett sok, de azért annál mindenképp több, mint amire vágynék most már. De sebaj...hátha az idén úgy lesz, hogy időben érkezik a tavasz.

2019. jan. 25.

És hétvége

Nem lehet panasz arra, hogy vànszorogna az idő, sőt. Csak úgy elrepült ez a hét. Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fotelban ülve aludtam a tévét hallgatva. Eszembe is jutott, amikor felriadtam, és hirtelen nem is tudtam, hol vagyok, hogy hànyszor nevettem ki annak idején anyámat, hogy amint este leült a tévé elé, máris csukódott be a szeme. Ezeken amúgy rendre meglepődök, hogy ilyen hasonlóságok vannak, mert sehogy sem tudom én magam korban oda helyezni, mint amennyi akkoriban ő volt. Pedig ha jól utánaszámolok, még fiatalabb is volt, mint én most, mert amikor ő ennyi idős volt, már nem laktunk együtt.
Nem tudom kinél milyen időjárás van éppen, nálunk a szél tombol két napja. Jeges, nagyon kellemetlen. Titkon abban reménykedem, hogy az utolsókat rúgja már a tél, pedig azért az eszem tudja, hogy az még korai lenne.
A hétvégére nincsenek konkrét tervek. Van mondjuk hetek óta halogatott vásárlás, amit meg kéne tenni, van mozifilm is, amit jó lenne megnézni. De persze akad bőven mosni való, ennék valami sütit is, és az is jó lenne, ha csak úgy akármeddig ücsöröghetnék céltalanul a kanapé sarkába kucorodva. Bármi lesz is, jó lesz.