Hetvenötszázalékos

Előjött belőlem az optimista, és a készültségi fokot hetvenöt százalékra emeltem. Csak úgy magamtól, nem is kértem jóváhagyást ehhez senkitől. Én így ítélem meg, és kész. Végül is, ha úgy lenne.. akkor négy hét múlva készen lehetnénk. Kapna egy hetet a villanyszerelő, egy hetet a kőműves, egy hetet a burkoló, és még egy hetet a festő is. Na.. nem lesz így szerintem. Bár ki tudja? Én igazán mindent megteszek, hogy sürgessek mindenkit, aki csak él és mozog..
Képekben:

A bejárat felől fotózva

Nappali

Közlekedő

Patrik szobája

Erik szobája

Roli szobája

A mi hálószobánk

Fürdőszoba

Konyha

Nemsokára már olyan képeket fogok mutogatni, ahol éppen burkolnak.. vagy festenek, vagy ilyesmi. De jó lesz. :)

Nincs téma

Van olyan, hogy nem tudok miről írni. Ez is egy ilyen alkalom. Egész nap a leendő lakásunkon dolgoztunk, haladt is megint valamennyit előre a dolog. Épp a plafonra kerülnek fel a gipszkarton alá a tetőlécek. Nem egy gyors művelet, mert rengeteg a hepehupa a plafonon (ezért is kerül rá gipszkarton), épp ezért én persze nem vagyok elégedett a tempóval. Pedig látom, hogy a fiúk mindent megtesznek, szegények fürödtek a saját izzadtságukban ma is. Mégis.. annyira türelmetlen vagyok már, hogy azt szeretném, ha csettintésre működne minden. Na persze majd amikor már az én dolgaim lesznek "porondon", és engem fognak sürgetni, az annyira nem fog jólesni.. :D :D
A holnapi nap is ott telik majd. Nekem várhatóan az egész, Balázsnak csak a második fele, mert az első felében ő a munkahelyünkön dolgozik majd. Hatékonyabbak lennénk, ha fordítva lenne, de ez nem kívánságműsor. :)

Ő meg közben tizenhét

Nem megyek bele abba, hogy épp csak most született még, és mégis megünnepeltük a héten a tizenhetedik születésnapját. Nem is nagyon akarom elhinni, hogy jövőre ezek szerint az a bizonyos tizennyolcadik következik, amit pontosan úgy vár, mint bármelyikünk annak idején, és pont akkora jelentőséget is gondol neki. :)
Bámulatos, hogy abból a kis nyekergő, vagy még inkább mekegő csomagból micsoda férfias jelenség lett. Nem mindig vagyok tudatában, hogy tulajdonképpen én az anyja vagyok, mert ránézve nem annyira hiszem el, hogy nekem lehet ekkora fiam. :D Ez roppant hülyén hangzik, tudom én.. de attól még így van. Ő megnőtt, én meg nem öregedtem még hozzá. :D
Vannak már nemszeretem dolgai, és kerültek elő olyan tulajdonságai is, amik annyira nem jönnek be nekem, de remélem, hogy még sok mindenben fog változni, és akkor ezek a dolgok is kicsit elcsitulnak.
Nagyon céltudatos és nagyon határozott véleményű, mindig, mindennek alaposan utánajár. Nincs olyan, hogy szüksége van egy információra, és nem szerzi meg.
Nagyon jó humorérzéke van, és még mindig olyan, mint egy szivacs. Amit egyszer megtudott, az már megmarad. :)
Újabban folyamatosan zenét hallgat, és chat-el, már amikor nem épp segít az építkezésen. De újabban esténként már a haverjaival múlatja az időt, és újabban időnként egy-egy lánynév is elhangzik. Barátkozom a gondolattal, hogy nemsokára majd sokkal inkább ahhoz a lányhoz akar majd tartozni, mint hozzánk, mert szeretném jól fogadni majd azt az újdonságot is.
Még hajlandó rá, hogy meghallgasson bennünket, akkor is, ha nem értünk egyet. Azt már nem mindig tudja megállni, hogy ne kontrázzon vissza, ha nem ért egyet.
Még nem ciki neki velünk jönni bárhova,. :)
Tizenhét éves. Az utolsó "gyerekéve". Remélem, hogy ez is egy jól sikerült éve lesz. :) (én meg a következő évben megbarátkozom azzal is, hogy mindjárt felnőtt fiam lesz)

Nagy lépés

Készen van a víz és a fűtés. Már csak szerelvényezni jönnek majd, meg még egy kis munka vár rájuk közvetlenül a kazánnál, de mondhatjuk, hogy készen vannak. Nem minden úgy lett, ahogy a legelején megbeszéltük, de ennek csak az az oka, hogy menet közben már jobban rálátott mindenre. Az sem okozott fennakadást, amikor egyik este felhívtam, hogy mégse úgy legyen Roli szobájában a falnál, ahogy megbeszéltük, hanem tegye bele a falba, vagy a padlóba, nem bánom, de el kell tűnnie. Így lett, bekerült a falba. :)
Úgyhogy ma nagyot léptünk előre a képzeletbeli célszalag felé. Most kell megnyomni, és egy nagyot hajrázni. Jó lenne, ha tudnánk úgy csinálni, hogy ne legyenek üresjáratok, olyan napok, amikor nem csinál senki semmit, és akkor hamarosan majd az lesz, amit elképzeltünk.:)
És az a helyzet, hogy ha lehetett örülni tetőnek, lehet örülni fűtéscsöveknek is. :)

Köszönöm

Vannak azok a bizonyos varázsszavak, amikről énekelnek a Kowalskyék is.. A sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek.
Na, ezek így ebben a sorrendben azért eszembe jutottak egy ma esti telefonbeszélgetés kapcsán. Mert ezer éve nem beszéltünk már, és ugyan váltottunk egy-két emailt, sms-t, facebook üzenetet, de semmi több. Valakivel, aki egyébként fontos része az életemnek. Mindent, szó szerint (és akár csupa nagybetűvel írva is) mindent tud rólam, és mégis szeret. :)
Szerencsére ott folytattuk, ahol valamikor abbahagytuk, és ezért olyan hálás vagyok. És úgy sajnálom, hogy elvesztegettünk egy csomó időt, mikor úgy szeretem őt én is. :)

Lassan előtör belőlem az állat

Az a fajta, amiről még én magam sem hittem, hogy létezik. De ez a sok minden, ami hónapok óta van, ez lassan, de biztosan felőröl. Már magam sem hiszem el egy csomószor, hogy egyszer még ott fogunk lakni, a következő pillanatban meg már azt látom, hogy mennyit haladtunk, és mindjárt kész is van.
De közben, itt belül... már rég nem az vagyok, aki voltam. Egy csomó helyzet van, amikor nem tudok érezni semmit. Nem tudok sírni, és nem tudok örülni, csak a dühöngés megy. Az összes frusztrációm képes egy pillanat alatt összeállni egy nagy egésszé, és kirobbanni belőlem egy tök ártatlannak induló helyzetben is.
Látom ezt az egészet kívülről, és nem tudok tenni ellene semmit, mert nem megy. Próbálok türelmes lenni, és optimista (világéletemben az voltam), de a saját agyamra megyek ezzel az optimizmussal. Ugyanakkor nem akarok panaszkodni sem, nyavalyogni sem, mert nincs értelme. Tudtuk, mibe vágunk bele.. csak épp sejteni nem sejtettem, hogy ez ilyen. Igaz, agyonbonyolítottuk, mert éppenséggel választhattunk volna ennél sokkal egyszerűbb utat is. Csak akkor meg ott lenne az örökös elégedetlenség.
Nincs mese, ki kell tartani, az állatot odabent féken kell tartanom, mert ha nagyon szabadon engedem, még a végén baj lesz...

Belekezdtünk

A dolgos hétköznapokba. Ami hajnali négy óra huszas ébresztéssel kezdődött, alig három óra alvás után.. egyrészt meleg volt, másrészt kétszer is mászott a fejemen egy bogár, harmadrészt eléggé fel voltam zaklatva ahhoz, hogy könnyen el tudjak aludni.
A munkába érkezés nem zavart már egyáltalán, könnyű úgy, hogy tudom, mi vár rám, akármikor fel tudnám mondani, hogy mikor mi következik, és kinek mire mi lesz a reakciója. :) Jó, hát mondjuk azért hat óra tízkor már gondoltam, hogy oké, akkor itt is voltam, visszamennék inkább szabira. :) De persze nem volt ez véresen komoly, csak épp akkor megcsapott a szele annak az igazi szabadság-érzésnek, ami olyan jó volt két hétig.
Balázs ma még nem jött dolgozni, neki itthonra jutott egy csomó ügyintézés. Közben a víz-fűtésszerelők dolgoztak szorgosan, este még befutott a villanyszerelő is, aki szerencsére összefutott a gipszkartonossal is, így ők face to face megbeszélték egymással, hogy ki mit hogy fog csinálni, és ez így a legjobb, mert én kb. a felét szoktam annak érteni, amit mondanak, és amikor még azt nekem tovább is kell adnom, hát az nem egyszerű feladat.
Többször nekifutottunk ma, hogy átbeszéljük, akkor hol lesznek a lámpák, a kapcsolók, és a konnektorok. Nem egyszerű, hogy mindenre gondoljunk, de azért igyekszünk. Majd kíváncsi leszek a villanyszerelő arcára, amikor eláruljuk neki, hogy lesz egy lámpa, amihez igazi "körkapcsolást" kell gyártania. :D
Aztán ma még azzal is szembesültünk, hogy dacára minden "rutinunknak", és gondos tervezgetésnek, azért egészen könnyedén meg tudnak minket vezetnie, mert elhiszünk egy szakembernek mindent. Jó, hogy volt, aki szembesített vele minket, és így nem követtünk el egy olyan hibát, amit később biztosan megbántunk volna. (és jó, hogy azért a szakember rugalmas és együttműködő)
Fárasztó napok, hetek, hónapok várnak még ránk. Remélem kitart a lendületünk, és eléggé feltöltődtünk minden megpróbáltatáshoz. :)