Nem bírom ki..

Gondolkodtam, hogy megmutassam, ne mutassam, vagy mi legyen.. Hajlottam arra, hogy nem. Aztán, hogy dehogynem, akarom hogy lássátok, és kíváncsi vagyok rá, hogy mit mondtok majd róla, meg ilyesmi. Aztán megint vacilláltam egy sort.
De végül győzött bennem az izgatottság, és a kíváncsiság, meg az öröm, meg minden, úgyhogy egy-két napra láthatóvá teszem az épp aktuális terveket. (utána leveszem, mert még engedélyeztetnünk kell majd, stb.) Igaz, azután majd nem sok értelme lesz ennek a bejegyzésnek, a képek nélkül, de sebaj.. :)

Ez az eredeti állapot

Egyik verzió

Másik verzió

Elárulom, lesz egy harmadik verzió is, ami ebből a kettőből lesz összerakva. :) Mert tetszik, és majdnem az is, amit elképzeltünk, de még nem az igazi. Na mit gondoltok?

Már megint Lujzi

Úgy látszik, Lujzi, aki egyébként a mosogatógép funkcionálisan, mindig a januárt választja sztrájkolásra. Nem mondom, nyugodtan felhagyhatna ezzel a szokásával, leginkább mondjuk azért, mert ez az idei az utolsó együtt töltött januárunk. Lehet mondjuk, hogy már ezt fülelte ki, hogy úgy tervezzük, majd egy másik Lujzi fog nekünk mosogatni a másik lakásban, és emiatt tette velünk ezt, amit ma...
Ebéd után még szépen belepakoltam a tányérokat, meg két wok-ot, amikben a gyros készült, hogy mire mi hazaérünk, addigra ő szépen elmosogasson. Nem voltunk olyan sokáig távol, de éppen lehetett volna ideje szép nyugiban végezni a dolgát, de arra léptünk be, hogy villogott a hibaüzenet a kijelzőjén. A03. Ami elvileg lefolyó-problémát jelez. Volt már egyszer ilyen, akkor is sikerült megoldani, így Balázs -válogatott káromkodások között- nekiállt. A múltkori esetet próbálta követni, így először megpróbálta a "dugulást" megszüntetni gépen belül mindenféle kemikáliával. De az csak nem moccant semerre sem, így, mikor már másodszor merte ki a vizet a gépből, nem kicsit pöccent már be. Vártam, hogy vajon mikor jön el a pillanat, amikor kirohan valami kisbaltáért, és szétveri. Ezt azért nem tette, de közel járt hozzá. Főleg, mikor kiderült, hogy a lefolyócső eltört, és folyik belőle a víz. Szólt, hogy zárjam el gyorsan a csapot, de nemhogy gyorsan nem tudtam, még lassan sem ment. Sőt, ha már nem ment az elzárás az egyik irányba, hát tekertem rajta a másik irányba is, amitől aztán spriccelt a víz mindenfelé.
Nem részletezném azt a cseppet sem vicces és egyáltalán nem szeretetteljes pár percet, ami ezután zajlott le köztünk, de talán vannak, akik el tudják képzelni.
Ahogy azt sem akarom túlságosan részletezni, hogy hol mindenhol volt víz. Egyszerűbb azt mondani, hogy a szobákban azért szerencsére nem volt. Felitattam, feltöröltem, recsegő-ropogó térdekkel, majd aztán még Balázs is újra, mert ahányszor meg kellett mozdítani a kis dögöt, annyiszor jött még belőle a víz. Mire kifolyt belőle, meg a csőből is, már mindenhol víz volt, és széthordott nyomok.. és még csak akkor lett elhúzva a konyhaszekrény a helyéről. Ami alól előkerült a rég letiltatott dolgozó kártya, meg több kiló kenyérnyi morzsa, és kosz, por, víz, meg ilyesmi.. Alig fél óra múlva már újra tiszta és száraz volt alatta is minden.
Lujzi most egy pár napra szabadságra lett küldve, addig biztosan, amíg meg nem érkezik az új lefolyócső. A bőröm egy cseppet sem lájkolja ezt a hírt, mert amúgy is folyton szétrepedeznek az ujjaim, a kézzel mosogatás meg még majd tesz rá két lapáttal, de mindegy.
Na de mondom.. ez már az utolsó ilyen akciója volt velünk. :) Ezek után meg biztos, hogy nem engedem, hogy költözzön velünk.. még csak az hiányzik, hogy ott is minden januárban nekiálljon megőrülni.

Félévik

Nem szakítjuk meg a hagyományokat, szépen megmutatom, ki milyen bizonyítvánnyal érkezett ma haza. :)

Patrik (10.o)

Magatartás: jó
Szorgalom: példás
Magyar irodalom: 4
Angol nyelv: 5
Német nyelv: 4
Matematika: 4
Történelem: 5
Fizika: 3
Kémia: 4
Földrajz: 5
Ének-zene: 5
Informatika: 5
Testnevelés: 5
Hit-és erkölcstan: 4
Magyar nyelv: 4
Biológia: 4

Erik (7.o.)

Magatartás: közepes
Szorgalom: közepes
Magyar nyelv: 3
Magyar irodalom: 3
Történelem: 3
Hit-és erkölcstan: 4
Angol nyelv: 4
Matematika: 3
Informatika: 3
Fizika: 4
Biológia: 3
Kémia: 4
Földünk és környezetünk: 3
Ének-zene: 3
Rajz: 3
Technika és életvitel: 4
Testnevelés: 3

Roland (4.o.)

Magatartás: jó
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: 5
Magyar irodalom: 5
Angol nyelv: 5
Matematika (emelt): 5
Környezetismeret: 4
Rajz: 4
Ének-zene: 4
Technika és életvitel: 4
Testnevelés: 4
Informatika: 5

Meg vagyunk elégedve mindenkivel. :)

Hétvége indul..

Csak összejött... ma még ugyan rendesen oda kellett tennem magam munkailag, de holnap nem is gondolok a munkára. Meg szombaton sem. Meg vasárnap sem. Majd csak hétfőn délután. :)
Nagyon fáradt voltam, és nagyon nem volt kedvem délután semmi máshoz, mint aludni, de fél öttől szülői értekezlet volt Roliéknál. Bántam volna, ha kihagyom, mert náluk az ilyesmi mindig egy jó élmény. Nem az a szokásos feszengős dolog, teli katonásan ledarált számokkal, és tudnivalókkal, hanem kötetlen beszélgetések mindenféléről.
Konyhatündérként nem remekeltem ma, épp csak egy melegszendvicsre futotta vacsorára. De együtt ettük, és ez a lényeg. :)
A holnap délelőtt még ügyintézős nap lesz, de reményeim szerint délután lesz idő a semmittevésre is. :)

Félszemmel

Az a helyzet, hogy csak a fél szememet tudom nyitva tartani, mert megdörzsöltem a fürdőkádban, és azóta nem hagyja abba a könnyezést. Mint a gyerekek..
Már csak a holnapi napot kell leküzdenem, és aztán hármat itthon leszek. Elmondhatatlanul jó érzés. Mint az is, hogy jövő héten csak két napot dolgozom.
Még a végén lesz időm olyasmire is, ami nem "kötelező" dolog.

Csapongós

Vannak azért még (néha) tök jó gondolataim is. Amiről akkor azt gondolom, hogy na, majd ma este erről fogok írni. Aztán eszembe jut más, és akkor meg azt gondolom, hogy arról fogok írni. Aztán telik a nap, minden megy a maga megszokott medrében, és végül, mire ideér az este, addigra már nincsenek tök jó gondolataim. Ilyenkor jönne a nyavalygás, hogy hol fáj, meg mennyire vagyok fáradt, meg micsoda irtózatos köd volt ma nálunk, de nem lesz nyavalygás. Más se nagyon, mert tényleg elfáradtam.. és hol van még a hét vége. :) Arra készülök, hogy egy napot lecsíphetek belőle, legalábbis tegnap még erről volt szó. Bele nem élem magam, mert ha mégis másik lapjárás lesz csütörtökig, akkor nagyon rosszul fog esni. Jó lenne, az biztos.
Ma voltam szülői értekezleten Eriknél. Rajtam kívül még két másik szülő gondolta úgy, hogy kíváncsi arra, mit szeretne velünk megosztani az osztályfőnök, így igazán családias volt a hangulat. Ott jártak a helyi gimnázium tanárai is, afféle "iskolaeladáson". Szimpatikusak voltak, és most először gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy mégis meg kéne Eriknek próbálni majd ezt az iskolát. Talán sikerülne benne feloldani azokat a gátakat, amik kialakultak az elmúlt hét évben, és egészen más irányt vennének a gondolatai a tanulásról is. Sok idő van még addig (szerencsére),meglátjuk. Az biztos, hogy a bejárást az ő esetében sem tartom jó ötletnek,meg úgy egyáltalán senki esetében sem. Felesleges azért napi három órát utazgatni, hogy leérettségizzen valahol. Legyen ideje élni közben, az a fontos. De -mint mondtam az előbb is- ez még messze van. :)
Holnap lesz egy ügyintézős körünk munka után.. úgyhogy a tök jó gondolatok lehet, hogy ki is szállnak majd a fejemből.. :D

Életkép

"A szülő–gyerek kapcsolatban a születés pillanata után, amikor az anyaméhből kibújik a magzat, a második legnagyobb elszakadás a kamaszkorban történik. Akkor bontakozik ki ugyanis másodszor a személyisége, kiszakad a család kötelékéből, és önálló lesz. Ilyenkor a szülő legfontosabb feladata, hogy elfogadja őt olyannak, amilyen. Azt, hogy ő más, mint a testvére, mint az anyja, az apja. Ha a kamaszkorba egy érzelmi biztonságot nyújtó közegből lép, akkor érzelmileg igényes lesz, és nem ragadja magával a külső környezet. Ha ezt nem kapja meg otthon, akkor alkoholhoz, drogokhoz fog nyúlni, alkalmi szexuális kapcsolatokba sodródik. Hiába forog állandóan a szülő fejében az, hogy mennyi sok veszély leselkedik a nagyvilágban a kamaszra, el kell őt engedni. A kamaszkor természetes velejárója, hogy mindent kipróbál a fiatal, amit a környezet eléje gördít, és ami tilos. Mindig is ilyen volt a fiatalság. De a különbség az, hogy ha érzelmi biztonságot adó háttért tud maga mögött, akkor nem válik függővé. Azt a kamaszt fenyegeti ez a veszély, aki érzelmileg nélkülözésben él. Ha a szülő nem tudja vagy nem akarja elengedni, és ugyanúgy próbálja fegyelmezni, mint addig, akkor konfliktussal terhelt lesz a kapcsolatuk.

A gyerek talán utoljára háromévesen igényelt annyi odafigyelést és gyengédséget, mint kamaszkorban, de ezt természetesen soha nem ismerné el. Ezért fordul elő, hogy például ha meg akarjuk simogatni, undorral ellök. Mit tehet ilyenkor a szülő? Egyedül azt, hogy elviseli a jelenlé-tét, mert a kamasznak szüksége van arra, hogy jelen legyen. Nem mondom, hogy könnyű, a kamaszokra ki kellene írni, hogy átépítés miatt átmenetileg zárva – tette hozzá viccesen a magyarországi szakember. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy a kamasznak is rendkívül nehéz ez az időszak, hiszen a magáról alkotott kép szerint esetleg pipaszárnak látják a lábát, rücskösnek az arcát, és úgy gondolja, hogy képtelen bemenni akár egy hivatalba, és ott önállóan elintézni valamit. Ennek tudható be, hogy a kamaszkor szinte természetes velejárója a depresszív hajlam, még az öngyilkosság gondolata is megfordulhat a fejükben."

Némi vigaszt nyújt az embernek ebben az elveszett világban, amit a kamaszokkal való együttélés jelent, hogy van ilyen ember, mint Vekerdy Tamás, aki nem csak úgy mondja, amit mond, hanem hitelesnek, őszintének és még emberinek is tűnik közben. Természetesen nálunk is vannak kamaszkori problémák, amiktől néha a kardunkba dőlünk, néha kiborulunk, néha csak nézünk egymásra hülyén, és persze, vissza is emlékszünk a saját kamaszkorunkra. Nem mondom, hogy jó dolog szembenézni az akkori önmagunkkal, és eszembe is jut anyám, ahogy egy-egy mérges-megbántott pillanatában közölte, hogy "remélem majd Te is megtudod, hogy milyen ez." Nos.. azért az én fiaim nem annyira gázos kamaszok, mint én voltam, talán köszönhető ez annak, hogy ők rendezett családban élnek, nem úgy, mint akkor én.
Amikor már túl vagyok mindezek végigrágásán, és ezerféleképp megnyugtattam magam, hogy tulajdonképpen még mindig egy szót sem szólhatunk, akkor egyszer csak azt hallom a gyerekszobából, hogy a két kamasz, akik közül az egyik nagyon kamasz, a másik meg úgy épphogy kórusban szavalják a Himnuszt. Majd aztán énekeltek is egyet. Szintén a Himnuszt. Eltelt pár perc, akkor már a Szeptember végén volt porondon, amit felváltva szavaltak. A repertoár végén -már Rolival kiegészülve- még belefért egy "szív, sürít, lentart, kipufog" (Sub Bass Monster). Na és akkor ez így tökéletesen le is képezte őket. Mert ilyenek. Intellektuálisak, műveltek, jógyerekek, de kell nekik egy kis lázadás, egy kis lazaság, valami, amitől az ő generációjukat "menőbbnek" érzik a mienknél. :)
Majd egyszer elmesélem nekik, hogy valójában megnyugodhatnak, ez a generáció tényleg sokkal menőbb a mienknél. :)