Nem srmmi

Tegnap nem volt már elég energiàm este semmihez, így nem osztottam meg azt veletek, ami történt. Derült égből egyszer csak a belső "chaten" írt nekem a legnagyobb főnököm, hogy ráérek e fél tízkor, mert szeretne velem beszélni. Megírta, hogy melyik tárgyalóban vár. Nagy szerencse volt, hogy addig már csak fél óra volt hátra, mert így nem volt túl sok időm agyalni. Azért végiggondoltam, hogy vajon lehet e bármi a rovásomon, de arra jutottam, hogy nincs.
Négyszemközti beszélgetés volt, ami úgy kezdődött, hogy megkérdezte, mi is az, amire én vágyom, mert azzal tisztában van, hogy a mostani munkakörömnél sokkal komolyabb dolgokra vagyok képes, mert (őt idézem) kiváló kommunikációs készségem van, kiváló szervezőkészséggel is rendelkezem. Amellett, hogy azt is tudja rólam, hogy szakmai tudásban is messze leköröztem már rengeteg kollégát. Mégis visszadobtam évekkel ezelőtt egy lehetőséget, őt is elutasítottam tavaly, amikor ajánlani akart valahová, és most sem jelentkeztem egyik éppen aktuális álláshirdetésre sem. Elmondtam, hogy továbbra is arra az egy dologra várok, amit évekkel ezelőtt "kinéztem" magamnak, az az, amit a leginkább szeretnék. Azt is elmondtam, hogy azért nem jelentkezek, mert mostanra teljesen letisztult bennem, hogy a raktárban szeretnék maradni, az irodaszinten  nem tudnám jól érezni magam. Ráadásul vannak hiányosságaim képesítések terén, így az olyan helyeket eszembe sem jut megpàlyázni, ahol kérnek diplomát, nyelvtudást.
Elmondta, hogy nem véletlenül keres, de teljesen titokban kell még tartani, ezért nem az irodájában beszélgetünk most.
Àllast ajánlott. Egy másik munkakört, amit jelen felállás szerint hat hónapig kell betölteni. Az, hogy utána mi lesz, nem tudja, de ha úgy adódik, természetesen visszamehetek  a régi helyemre. Itt sem tudom most részletezni, hogy miről van szó, mert a titok az titok. Hétfőig kaptam gondolkodási időt.
Vannak most mindenféle érzések bennem, folyton csak kattog az agyam .de nagyon örülök. Azt is el fogom mesélni majd, hogy hogy döntök. De azt még nem most

Nagyon fáradt

Annyi mindent kéne elmesélnem a mai napról ..de én olyan nagyon álmos vagyok, hogy mindjárt leragadnak a szemeim. Így ma nem lesz mesélés.

Nahat

Hogy micsoda furcsaságok is történnek...március ötödike van. Késő este, tizenegy óra is elmúlt már (rég aludnom kéne). Én a kanapén ülök, a telefonomról pötyögöm a blogbejegyzést, és közben hallgatom, ahogy csendesedik a vihar. Még fürödtem, teljesen belefeledkezve a könyvembe, amikor hallottam, hogy olyan érdekes morajlás jön valahonnan. Aztán leesett, hogy kintről jön, és az ég dörög. Majdnem magamnak sem hittem el, de aztán kicsit jobban figyelve a külvilágra, a fürdőszobai tetőablakon láttam, hogy villámlik is. És aztán leszakadt az ég is...én meg hirtelen időzavarba kerültem egy pillanatra, mert ez az egész egy gondolatnyi időre a nyárba repített. Még csak nem is tudtam mérgelődni sem az esőn, mert az a kis, pillanatnyi àlomvilàg úgy elvarázsolt, hogy alig tudtam kiszakadni belőle.
Nem kell már sokat várni. Négy és fél hónap csupán, és újra lesz két hét álomvilág.

Hétfő

Még csak hétfő van, de az már biztos, hogy szörnyen hosszú lesz ez a hét. Amiatt is, hogy megint elszoktam ettől a rettenetesen korai ébresztőtől, meg attól is, hogy máris megkezdődött a heti nagy konfliktus odabent. Igen, mindig hallgatom sokaktól, hogy engedjem el ezeket, vagy sz@rjam le, meg persze legfőképpen ne vegyek benne részt. Mindhárom verziót próbálom folyamatosan alkalmazni, de valahogy mindig az egésznek a hatása alá kerülök. Pedig én annyira próbálok optimista lenni, biztatni mindenkit, hogy ne gondoljon rögtön a legrosszabbra...mindig próbálkozom a munkán kívül másról is beszélgetni. Megy is ez egy-egy fél órára, majd aztán bármilyen apróságtól, ami valakinek eszébe jut, mint valami vulkánkitörés, újra indul az egész. Ahhoz meg ugye egy-egy munkanapon sok félóra telik el együtt, hogy mindig képes legyek a fentiek valamelyikére. Gondoltam is magamban, hogy tényleg sokkal jobban tettem volna, ha itthon megvártam volna, amíg ez a fájdalom elmúlik.

De mint mondottam, optimista vagyok. Még négy és fél órát aludhatok, és holnap akár az is előfordulhat, hogy tök jó kedve lesz mindenkinek. 

Semmi extra

Azt nem mondhatom, hogy unatkoztunk volna ma, de nagyon extra dolgokról sem tudok beszámolni. Mostam, főztem, a fiúk takarítottak, papagáj ketrecet szereltek össze, kicsit át is kellett rendezni miatta a lakás egy részét. De mindent megcsináltak, nekem csak a komód tetején a rendrakás maradt. De az még várat magára, mert délután megnéztük a Drága örökösök heti részeit, az után meg már túl sok idő nem maradt a mai napból. Abban a kevésben meg elraktam a tiszta ruhákat, meg előkészítettem a holnap reggeli hétkezdéshez szükséges dolgokat.
Jobban vagyok sokkal, mint az előző két hétben bármikor. Remélem, hogy ez most már így is marad, vagy csak még jobb lesz.

Meccsnap

De még micsoda este volt. Ha lehetett volna, akkor szerintem ott helyben vissza is néztük volna az egészet újra, csak hogy ne legyen vége ennek az estének.
Elképesztő és fantasztikus játékot láttunk ma este, olyat, amire várunk már egy ideje. Valamit, ami megcsillant már a múlt héten is, de most aztán valósággal tündökölt.
Hét nullra vertük meg a Diósgyőrt. Voltunk már olyan meccsen, ahol hét gólt láttunk, de akkor csak ötöt rúgtunk mi. Ilyenen, ahol ekkora fölénnyel nyerünk, még sosem. Nem is fogjuk elfelejteni, az biztos. És hát persze, gyarló az ember...azt remélem, lesz még részünk ilyen élményben, és ilyen gólgazdag, élvezetes meccsben. Az meg mindig még különlegesebbé teszi az egészet, hogy ezt együtt éltük át.

Péntek

Azt nyugodtan elmondhatom, hogy még a hidegnél is sokkal kevésbé tudom elviselni a szelet. Azt nem tudom, hogy mikor alakult így, de nagyon valószínű, hogy kb azóta van ez, mióta szinte minden nap fúj. Hol jobban, hol kevésbé, de nincs nap nélküle.
El is telt a hét, én meg el is fáradtam ebben a két napban, úgyhogy bemelegítésnek pont elég is volt ez. Ma délután már azt gondoltam, hogy gond nélkül fog menni a jövő hét is, mert sokkal elviselhetőbb lett ez az egész. De mivel egy hét után ma először hatott a fájdalomcsillapító (gondolom mostanra ürült ki a szervezetemből át az irgalmatlan mennyiségű, amit a fülfájás miatt szedtem be), így nem is merek vérmes reményeket táplálni. Majd lesz, ami lesz...mindenesetre örülök a kisebb javulásoknak is.