Anyák napja

Tizennyolc éve vagyok már anya, és ez alatt a tizennyolc év alatt sokkal több mindent tanultam, mint az előtte lévő huszonegyben, amiből pedig bőven töltöttem időt az iskolapadban. Mégis, azt hiszem, hogy mindent a gyerekeimtől tanultam. Fontos, kevésbé fontos, és olykor teljesen banális dolgokat is.
Azóta tudom, mióta ők vannak, hogy mit jelent valakit úgy szeretni, hogy nincs benned soha, semmi kétség ezt az érzést illetően. Meg sem fordul más a fejedben, csak az a tiszta, mindent felülíró, őszinte szeretet. Azt is azóta tudom, mióta ők vannak, hogy mit jelent aggódni, hogy mit jelent az, hogy felelősséggel tartozunk valakiért. Tőlük tanultam meg elismeréssel adózni a tudás előtt, tőlük tanultam meg igazán elfogadni, és tőlük tanultam türelmesnek lenni is.
De azóta tudom, mióta ők vannak, hogy a legrémesebb ízű kanalas gyógyszert is be lehet adni, ha valaki alkalmas rá, és kizárt, hogy valaha is beadod a szájába, ha eleve sosem fog semmilyen gyógyszert beszedni. Azt is tőlük tanultam, hogy egy pillantásból lehet tudni, hogy épp át akar verni, vagy valóban beteg lesz. Azt is, hogy minden hányást képes az ember feltakarítani. Azt is, hogy a mosószappannal a fűfoltokat is ki lehet szedni a ruhákból. Meg azt is, hogy van az a zokni, amit már mosás előtt érdemes inkább kidobni. De azt is tőlük tudom, hogy van hernyótalpas, stoplis, és éles stoplis cipő is.
Azóta tudom, mióta ők vannak, hogy léteznek olyanok, akik "csicskák", meg "gyászok", és vannak "raj" emberek is. Tudom, hogy én már öregnek számítok, de azért még menő vagyok, mert blogot is írok, meg hashtageket is használok, és úgy egyáltalán képben szoktam lenni. Ismertem meg kimondhatatlan nevű énekeseket, és dj-ket már, engedtem el mély sóhajjal egy szó nélkül egész éjszakára, néztem félre, amikor pálinkát ittak, vagy épp a második sört bontották.
Azt is tőlük tudom, hogy érdemes benézni az ágy alá is szennyesruha ügyben, meg a szekrényben is néha körül kell nézni, mert érdekes dolgok kerülhetnek elő onnan is. Tőlük tudom, hogy mit jelent "bekutyulni", és hogy vannak, akik angolul gondolkodnak (nálunk rögtön ketten is). Tőlük tudom hogy a fiúknak is fontos, hogy néz ki a hajuk, meg mi van rajtuk (egy bizonyos kor után), viszont egy kicsit sem szeretnek borotválkozni (ez már rögtön a kezdetektől így van).
Tőlük tudom, hogy nincs olyan, hogy valaki nem éhes, mert valamit mindig képes enni.
Tőlük tudom, hogy mit jelent büszkének lenni, és mit jelent az, hogy valaki anya. És azt is tudom már, hogy mindegy hány éves, minden probléma megoldása úgy kezdődik, hogy "Anya...", csak néha már telefonon keresztül, vagy messengeren, esetleg viberen.

A legjobb tanítók, mindenben. :)

Jó kis nap

Lehet mondani, hogy ez egy igazán jó nap volt.
A napvirágok már itt vannak a ládákban az ablakban, Balázs saját kezűleg ültette bele mind a 25 tő virágot, amíg én ebédet csináltam. Mondjuk, bevallom, semmiképp nem én ültettem volna, mert én ehhez rémesen bénának gondolom magam. :)
Az esküvő nagyon szép volt, pedig mindig úgy voltam vele, hogy ezek a polgári szertartások nem igazán tetszenek nekem, mert olyan "semmik" (bocsánat a szóért) az egyházi esküvőkhöz képest. De ez azért nem volt igaz, mert nagyon szépen beszélt az anyakönyvvezető, az ifjú pár pedig szemmel láthatóan annyira sugárzóan boldog volt, hogy ez az érzés szerintem mindenkire átragadt, aki ott volt.
Az sem mellékes, hogy amikor az esküvő után beszaladtam a lidl-be, hogy megvegyem a beígért (és aztán elfelejtett) jégkrémet a gyerekeimnek, akkor rögtön ketten is fennhangon dicsértek meg, hogy mennyire jól nézek ki, és igazán gyakrabban is járhatnék így, mert kár rejtegetnem ezt a szép nőt, aki így lett belőlem. :) Hát mit mondjak, jól esett.. :)
Aztán a nőiességet levetkőzve farmert, kardigánt és mellényt is vettem, hogy elmenjünk az épp aktuális meccsre. :) Azt nem mondom, hogy amit ma láttunk, az annyira jó lett volna, de kikapcsolódásnak azért így is tökéletes volt.
Meg még annak a bizonyos #viddelanyut dolognak köszönhetően egy közös kép is készült rólunk Erikkel. :)

Hazaérkezés után még megnéztük a Fradi meccset, ahol nyert a Fradi. :)

Éééés.. a számlálóm azt mutatja, hogy már csak két hónap, és megyünk nyaralni. :) És azt meg már mindjárt itt is van. De jó lesz.

Péntek

Az időjárásra inkább nem is mondok semmit.. hol van ez még attól, amit tavasznak lehet nevezni... De mindegy is.
Ma munka után elmentünk balkonládát venni, mert megsúgták nekem már, hogy az idén már nem maradok napvirág nélkül (és lehet, hogy a nap is csak arra vár, hogy tele legyenek vele az ablakpárkányok?). Vicces, vagy inkább szánalmas, hogy négy helyen kellett megnéznünk, mert hatvan centiset nem árultak szinte sehol. Még jó, hogy az utolsó helyen mégis volt. (ott kellett volna kezdeni)
Megvettük a nászajándékba szánt ajándékutalványt is, most már csak azt kell kitalálni majd, hogy mit is vegyek fel. :D Az örök probléma. De mostanában többször is van úgy, hogy eldöntöm egyik nap, hogy na, én bizony holnap elmegyek, és veszek magamnak egy-két új felsőt, meg fehérneműt, meg még egy-két dolgot, amire szükségem lenne. Még ha ahhoz van is kedvem, hogy elmenjek, ott már aztán rendszerint végtelenül unom az egészet. Főleg, ha nem találok az első öt percben semmi igazit. Onnantól végképp elmegy a kedvem, és nem is veszek semmit. Most mondjuk azon gondolkodom, hogy vajon van e cipőm, amit fel tudok venni? Kellene, hogy legyen, de majd körülnézek holnap.

Annak meg nagyon örülök, hogy végre itt a hétvége. Két egész napig gondolni sem kell a munkahelyemre. :)

Napi büszke

Kétség nem fér hozzá, hogy mostanában kitört az örök középsőségből, és egyértelműen Ő a főszereplő, és a szupersztár itthon, mert egy emberként izgultunk érte a felvételi írásakor, egy emberként voltunk büszkék rá az eredménye miatt, egy emberként hatódtunk meg, és dagadtunk a büszkeségtől a farsangi tánc miatt.
Közben egy élmény látni, hogy a foci miatt micsoda önbizalomra, és magabiztosságra tett szert, öröm látni, hogy mennyire jól érzi magát, hogy annak ellenére is tele van sikerélménnyel, hogy minden meccsükön csúnyán kikaptak eddig.
Tegnap végre megérkezett a várva várt levél a leendő iskolájából, így megint egy emberként voltunk rá büszkék mindannyian.

Ma pedig az osztályfőnökétől emailben megkaptam a tablóhoz készült fotókat, hogy válasszunk, melyiket szeretnénk. Volt egy pár fotó, de Balázs is, én is teljesen egyértelműen ezt választottuk.

Nyűgös

Nem tudom ki hogy van vele, de részemről most már több, mint unalmasnak érzem ezt az időjárást. Leginkább kiborító, és elegem van belőle. Nem akarok már hűvöset, meg szelet sem, esőt meg aztán végképp. Megmondom, ahogy van, egyáltalán nem érdekel, hogy a májusi eső aranyat ér, meg hogy kell a földnek, meg a vetésnek.. Uncsi.
Olyan jó volt április elején az a jó idő. Miért is nem lehet most megint olyan?
Emiatt aztán nyűgös vagyok, meg azért is, mert a héten reggeles vagyok, és olyan embertelenül korán van az a négy óra, amikor kelni kell. Az ébredés szörnyű, alig bírok kivánszorogni az ágyból, aztán persze felébredek, kb. fél tizenegyig egy lendülettel bármit legyűrök. Ott jön mindig egy holtpont, ami egy fél órát minimum tart, hogy aztán tizenegy után még fél háromig megint erőre kapjak. Itthon meg rendszerint csak ahhoz van kedvem, hogy leüljek/lefeküdjek, és ne kelljen csinálni semmit. Ennek megfelelően ma sem mostam, ma sem porszívóztam, így nem is vagyok elégedett magammal.

Na de majd csak eljön már végre az igazi tavasz. Vagy azt sem bánom, ha rögtön nyár lesz.

Elmentem

Mármint az orvoshoz, ma rögtön munka után. Kicsit tátva maradt a szám, amikor odaértem, mert én a harminchatos sorszámot húztam, és még ott ücsörgött kint a tizenhármas is.. Majdnem meg is gondoltam magam, hogy najó, hát annyira nem vagyok én beteg, hogy ezt itt kivárjam, de aztán lenyugtattam magam azzal, hogy már a múlt héten megígértem magamnak, hogy ha nem múlik el máig, akkor elmegyek.
Röpke másfél óra alatt be is jutottam, és gazdagabb lettem egy hümmögős diagnózissal, miszerint az egyik nyirokcsomóm van rendesen bedurranva, de nem tudni mitől, mert jól látom, hogy a torkomnak semmi baja, megfázva nem vagyok. Kaptam rá antibiotikumot, mondván, ha már egy hete tart, és ilyen fájdalmakkal jár, akkor ne szórakozzunk vele tovább. Meg azért, mert már benne vagyok abban a korban, amikor a női hormonok kicsit megőrülnek (wtf?), menjek csak el nyaki ultrahangra is, mert akár még valami pajzsmirigy probléma is szóba jöhet. Így a receptek mellé (fájdalomcsillapítót is írt) kaptam beutalót az ultrahangra (május 18), és ha már.. akkor vérvételre is (május 22).
Remélem az a nyirokcsomó rendesen megijed az antibiotikumtól, és hét végére már azt is elfelejtem, hogy valaha volt ilyen. Főleg, mert szombaton sűrű lesz a program. Esküvőre is megyünk, meg focimeccsre is. :)

Semmi majális

Néha úgy lenne kedvem kivonni magam a forgalomból egy időre. Nem tudom mennyi lenne az az idő, amikor úgy érezném, hogy na, most már unalmas így lenni, úgyhogy jöhet a nyüzsgés, meg a pezsgés, meg a szürke hétköznapok is.
Ma ugyan nem csináltunk semmit, a szokásos napi dolgokon kívül (főzés, mosás), én mégis olyan voltam, mint akit agyonvertek. Biztos köszönhető ez annak is, hogy az éjjel már megint volt az a lábrázós móka, ami miatt aztán nem sikerült egy pihentetőt aludni sem, meg hogy a torkom vagy mim sem az igazi még. Meg annak is köszönhető nyilván, hogy egy csomó mindenen rágódok mostanában, ahelyett, hogy hagynám a francba a dolgokat maguktól működni, és aztán majd úgyis vagy megoldódik, vagy csak túl leszek ezeken is. Nem tudom, hogy miért nem tudom elengedni mostanában ezeket, még a legapróbb marhaságon is képes vagyok napokig filozofálgatni, és persze, mindig azt hozom ki belőle, hogy én vagyok a hülye, és én csinálok mindent rosszul.
Na, szóval ilyenek mellett csoda lenne, ha amúgy meg kicsattannék az energiától és a jókedvtől, de most, hogy ma már május van, még arra is van remény, hogy ez a napsütéses órák számának drasztikus növekedésével meg fog változni.
Holnap meg megnézetem ezt a fájó izét, hátha végre az is megtudom, hogy mi is ez.