Mutatok valamit

Színesedik a világ. :) Erre értem ma haza. Ahogy beléptem, és megláttam, rögtön kiszaladtam a számon, hogy "wooow", mire a festők elmosolyodtak. :) Szerintem vártak már, és várták, hogy mit fogok mondani. A kék nekem egy kicsit erős, de amikor megmutattam Rolinak a képet (ez az ő szobája lesz), akkor szinte felsikított örömében, úgyhogy én meg rögtön meg is barátkoztam a kék falaival. Mert ha ez ekkora öröm, akkor bizony nekem is nagyon tetszik. :)
Holnap is jönnek. Holnap is festenek. :) Nem hiszem el, hogy ez mind a miénk lesz mindjárt.

Mindig valami jó

Hú, ennyi esőt, mint amennyi ma esett.. hát, jó, hogy rég volt már ilyen, de igazából nem is hiányzott (nekem) egy kicsit sem. Mint ahogy ez a hideg sem. Kár, hogy most ez az időszak jön, mert ez a korán sötétedés és a hideg egyáltalán nem a barátaim. Ilyenkor amúgy is mindenki sokkal búskomorabb és depisebb, mint nyáron, és ez nem jó dolog. Persze, vannak szép dolgok az őszben is, mint ahogy vannak a télben is, de a tavasz és a nyár akkor is sokkal több szépséget és vidámságot hordoz magában. Arról nem is beszélve, hogy csak gyűlik a mosnivaló, és ezerszer jutott csak ma eszembe, hogy mennyire jó is lesz majd, amikor csak kimosom, átrakom a szárítóba, és kész is. :) De várom már..
Na, ez vagyok én.. eljutottam az esőtől, a komorságtól és a sötétségtől valami pozitív dologhoz. :) Mindig ez van, mert öntudatlanul is a pozitív dolgokat keresem, és mindig el is jutok oda. Néha kicsit kerülőúton, de mindig megvan. :)
Az is egy nagy pozitívum, hogy holnap péntek lesz. :) És állítólag még a nap is kisüt majd. Minden adott lesz egy jó naphoz.
Ja, és az összes belső ablakpárkány a helyén van. :) Lassan minden a helyére kerül. Mi is. :)

Ez is megvan

Úgy kb. az utolsó pillanatban ma megvettük a kabátokat a fiúknak. Nagyon jó fejek voltak, mert a pepconál talált kabát meg is felelt nekik, mi meg az árával voltunk nagyon megelégedve, mert mindössze 5790 Ft volt darabja. Eriknek ugyan nagyon tetszett egy másik darab a Takko-ban tizenháromezerért, de igen gyorsan belátta, hogy most inkább legyen az olcsóbb. :)
Visszavittük végre a maradék csempéket, vettünk egy pár darab lámpát is.

Délután meg arra értünk haza, hogy már fehérek a falak. :) Egészen hihetetlen érzés, hogy ez nekünk készül. :)

Pörgés

Elmegyek valahova, és igénylek valamit, ami leállítja az agyamat. Legalább annyira, hogy ne ezerfelé pörögjön örökké, hanem csak és kizárólag mindig arra koncentráljon, amire kell. Elképesztően fárasztó, hogy mindig jár az agyam mindenen. Nincs leállás, a munkahelyemen is folyton csak gondolkodok, és mindenféle ötletem van arra vonatkozóan, hogy hogy lehetne hatékonyabbá és egyszerűbbé tenni a munkafolyamatainkat. Mindig ezen pörgök, akkor is, ha eléggé feleslegesen teszem ezt.
Aztán itthon folyton pörgök azon most már, hogy hogy is fogjuk összehozni a költözés-részt minél kevesebb energiaveszteséggel, és minél gyorsabban. A fiúk naponta kérdezik már, hogy mikor megyünk haza, várják már nagyon. Közben agyalok, hogy hova is menjen majd Erik továbbtanulni, próbálok Rolival minél többet beszélgetni, és miközben hallgatom, nem kiakadni folyamatosan attól, hogy milyen fárasztó dolgai vannak. Aztán a napi dolgok is mindig foglalkoztatnak, mit kell venni, kinek mit kell bevinni, beküldeni, stb. stb.
Még egyeztetnem kell az asztalossal, a fűtésszerelőt készenlétbe kell állítani (várhatóan a jövő héten jöhetnek a radiátorokat feltenni), a villanyszerelőt szintén.. Még van egy csomó minden, amit meg kell venni, ehhez komolyan zsonglőrködni kell az idővel, és egyre inkább oda kell figyelni az anyagi dolgokra is, mert bele kell férnünk a keretbe, amit kiszabtunk.
És van, hogy mindezek úgy együtt is itt vannak a fejemben, és csak járnak a gondolataim körbe-körbe. Még jó, hogy azért meg nem bolondulok. :D

Már megint

Folyamatosan visszatérő probléma, hogy már hétfőn olyan fáradt vagyok, hogy alig bírok magammal. Persze, hogy is lenne ez másképp, amikor tegnap este is, amikor az ébresztőt beállítottam a telefonomon, kiírta, hogy négy óra és huszonkét perc múlva fog ébreszteni. Persze én még ennyit sem aludtam, mert valamikor negyed kettő környékén felébredtem, és egy órán keresztül forgolódtam. Aztán hajnalban, amikor szólt az ébresztő (nem hallottam), akkor persze még tudtam volna aludni.
Ezer éve nem volt olyan, hogy délután egy kicsit ledőltem volna a kanapéra egy fél órát szundikálni.. főleg, mert ezer éve nincsen kanapénk sem. :D Talán már nem kell ezer évet várni rá, hogy majd újra előkerülhessen ez a szokás is. :)
Addig meg ma megpróbálok egy kicsit többet aludni a tegnapinál, hátha akkor kevésbé leszek holnap álmos és nyűgös.

Ja.. és azért ma is festettem. A pipaléceket is megvettük, és gyorsan le is kentük két rétegben. Balázs is besegített, persze, de azért zömmel az én dolgom volt. :)

Nem véletlen

Biztos, hogy nem véletlenül került elém ma ez a Wass Albert idézet:

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (…) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."

Még azért hozzátenném, hogy otthon az, ahol bárhova nézel, tudod, mi van a falban, mennyi munka van benne, és még mennyi minden más. (nyilván ez most az én abszolút szubjektív nézőpontom)
És tessék.. egy fotó arról, hogy végre nem csak söprögetni és szerszámot elmosni (odaadni, elvenni, idehozni) voltam jó. Végre olyan munkálatok is akadnak, amikből ki tudom venni a részem, mert különösebb szakértelmet nem, csak némi kitartást igényel.

Hét beltéri ajtó.. két rétegben.. ez is megvan. :)

Nem tudom miért

Nem tudom mitől, de úgy érzem most, hogy valami nem jó dolog van készülőben. Nem tudom honnan veszem, nem tudom mi az, amitől ezt érzem, de folyamatosan itt motoszkál bennem, hogy történni fog valami. Próbálom elhessegetni magamtól, és minden erőmmel arra koncentrálni, amik a jó dolgok. Látom a szépség ígéretét a simára glettelt falaknak, előre örülök a napnak, amikor megérkeznek a beszerzett háztartási gépeink. És igen.. egy szárítógép is van közöttük, és már most alig várom, hogy kipróbálhassam majd, mert annyi jót olvastam ezekről a masinákról. :)
Ugyanakkor körülöttem egy pillanat alatt képes feje tetejére állni a világ. Egyik pillanatról a másikra pattanásig feszült a légkör, van kiabálás, mérgelődés, sírás, megsértődés, és akárhogy is erőlködök nem tudok ellene tenni. Tudom, nem kell mindent magamra venni, és magamra vállalni sem, mégis úgy szeretnék ilyenkor tenni valamit. Jól jönne egy varázspálca, amivel csak suhintanék egyet, hogy azok, akik épp kiabálnak, mérgelődnek, sírnak, vagy épp megsértődnek lássák, hogy az a dolog, ami épp kiváltotta belőlük az érzést helyrehozható, megoldható, ha akarjuk.
Nekem is vannak rosszabb pillanataim, sokat emésztem magam olyan dolgokon, amiken nem kéne. Én mondjuk befelé csinálom, rajtam nem látszik, csak azok veszik észre (esetleg), akik nagyon-nagyon jól ismernek. Én ilyenkor nem tombolok, nem sírok, nem veszekszem, és nem is kiabálok. Inkább kivonom magam a forgalomból, és szinte nem is hallok, annyira azzal vagyok elfoglalva, hogy kielemezzem magamban az érzéseimet.
Szeretném, ha ez az érzésem ezúttal cserben hagyna. Jó dolgokat akarok magam körül. Boldog perceket, nevetést, szépségeket. Arra van szükség.