Nem elég

Sosem elég mostanában a huszonnégy óra, ami rendelkezésre áll, úgyhogy itt jelentkezzen, aki tudna kölcsönadni kb. tíz perceket a napjaiból. Ha elég sokan lesztek, akkor akár egy egész óra is összejöhet. Egy óra alatt meg annyi mindent lehet csinálni. :)
Kivéve.. ha megérkeznek a kapcsolók, mert akkor akármennyi időt el lehet azzal tölteni, hogy azt csodálod. :D

Meg kellett nézni hogy mutat majd

Jó is, nem is..

A lakásunknak kifejezetten jót tesz, hogy Balázs szabadságon van a hét első felében. Szépen csomagolja befelé, megjelentek olyan helyeken is a gipszkartonok, ahol én nem is gondoltam, hogy lesz. :D Például az ablakok környékén. Nem gondolkodtam rajta, hogy ott mi lesz, sőt, leginkább eszembe sem jutott, hogy azzal ott kezdeni kell valamit. De gondolom neki sem jutott még eszébe azon gondolkodni, hogy vajon milyen karnist vegyünk majd, és vajon meg kéne e venni még azelőtt, mielőtt a festő jön, hogy ki is legyen fúrva a helye, mert ha utána valami miatt csúnya lesz a fal, akkor a guta megüt biztos. :)
Nekem annyira nem tesz jót, hogy szabadságon van a hét első felében, mert nagyon nem jó nélküle menni dolgozni, és nagyon nem jó, hogy nincs lehetőségünk napközben váltani legalább egy-két szót. Na meg persze egy kicsit irigylem is.. :D
De legközelebb együtt leszünk itthon. :) És azt hiszem, ahogy a dolgok most állnak, azon a héten eszméletlenül sok pénzt fogunk elkölteni különböző helyeken. :)

Már megint

Nem is olyan régen írtam a kis dögökről, amikhez itt már szerencsénk volt. Nos, ma reggel újabb élményben lehetett részünk, újabb dögökkel. Hajnali fél ötkor arra ébredtem (még mielőtt a telefonom nekiállt volna ébreszteni), hogy Balázs kipattan az ágyból. Egy őrült méretű darázs röpködött felettünk. Gyorsan kaptuk a chemotoxot, hogy akkor ez a dög pusztuljon, de azonnal.. eltartott egy darabig, mire sikerült. Igenám, csakhogy perceken belül egész darázsdömping lepett meg bennünket. Volt vagy húsz-huszonöt is belőlük. Nem volt könnyű megszabadulni tőlük, és már-már úgy éreztem, valami Stephen King regénybe csöppentünk bele, és majd a darazsak jól felfalnak bennünket, vagy ilyesmi.
Patrik szerint egyébként sikerült a királynőt kinyírnunk, és a többiek jöttek megtorolni az ő halálát, merthogy a királynő a haláltusájakor olyan anyagokat bocsát ki magából, amitől a többiek jönnek.. hát .. lehet, hogy igaza van, mindenesetre a királynő nem mutatkozott be, mondjuk, az sem segített volna semmit, mert lehet tőlem akármilyen rangos dög, a szobába nem való.
Biztos ami biztos, ma csukott ablaknál alszunk. :)

Mindig ugyanaz

Az a baj, hogy nem nagyon van más témám, mint az éppen készülő lakásunk. Minden gondolatom ekörül forog, ha épp nem ott vagyunk valamit csinálni, akkor gondolatban épp berendezem. Pedig közben persze, zajlik az élet, elkezdődött a tanév. Félgőzzel sikerül csak koncentrálnom rá, de azért a tankönyveket bekötöttem tegnap este (most jut eszembe, hogy vignettát már elfelejtettem ragasztani rá). Ma megvettük Rolinak a tornacipőt, amit majdnem elfelejtettem amúgy, pedig holnap rögtön dupla tesije lesz. Próbálom észben tartani, hogy kell még kisalakú négyzetrácsos és simalapú füzet (szerintem van otthon valamelyik dobozban), kell venni papír szögmérőt, és tust is. Elő kell keríteni Erik tavalyi rajzcuccát (fogalmam sincs, hazahozta e egyáltalán), mert neki holnap kell, így jobb híján ma este Roli tavalyi cuccaiból dobáltam be ezt-azt egy dobozba.. tűzoltásnak. :) Patriknak sürgősen be kell szerezni valahonnan egy hetedikes meg egy nyolcadikos földrajz tankönyvet (tartós tankönyv, úgyhogy nekünk nincs meg), kell neki a földrajz fakultációra. Ez, hogy van neki földrajz fakt. egy külön sikertörténet egyébként, mert egyedül ő jelölte meg ezt a tantárgyat, mondván, szeretne ebből érettségizni majd, így az előző tanév végén még úgy volt, hogy el kell felejtenie, mert neki egymagának nem fognak külön fakultációt tartani. Aztán most szeptemberben mégis úgy adódott, hogy de igen, sikerült. A tanára alig pár évvel idősebb csak, mint ő, és már ismerik egymást, mert az előző tanévben gyakornokként ott volt a suliban, most ez a főállása.. többek között, hogy Patrikot felkészítse az érettségire földrajzból.
Oda kellene valahogy arra is figyelni, hogy Roli kicsit kiegyensúlyozottabb legyen, mert újabban komoly dührohamokat produkál. Meg arra is, hogy Erik vegye komolyan ezt az első félévet, mert meg kell írni a felvételit majd valamikor januárban. Nehéz, mert az sem megy, hogy mindig képben legyek, melyik háztartásunkba mit kell venni, a mosnivaló-szárítanivaló-elpakolnivaló ruhakupac épp hol van. Előfordul, hogy elfogy a margarin...
De minden jó lesz.. már itt tartunk. :

Csak képek

A három kupac tankönyvet nem fotóztam le, amivel még ezek után dolgom volt... De az is készen van. :) Innen folyt.köv. holnap. :)

Mire jó egy szabadnap?

Igen sokrétűen felhasználható, nyilvánvalóan. Nekünk sikerült rendesen kihasználnunk a mai- munkamentes- napot.
Úgy indítottuk a napot, hogy kilencvenharmadjára is átpakoltuk az összes banános dobozunkat, mert meg kellett keresni a fiúk tévéjének a garanciapapírjait. Tegnap bemondta a tévé az unalmast, gondolom így fejezi ki azt a sértődöttségét, hogy mióta az ideiglenes lakhelyünkön vagyunk alig-alig volt használatban. Nem, nem a fiúk lettek ennyire fegyelmezettek, szimplán csak az az oka, hogy nincs több beltéri egység, így az ő tévéjük általában használaton kívül van. Az elmúlt hetekben azonban használták, tegnapig. Amikortól a tévé nem csinál semmit. Még decemberig garanciás, így aztán adott volt a feladat.. átpakoltuk a dobozokat, átkutattam azokat, amik szóba jöhetnek, de egyikben sem volt. Mire aztán- már kellő idegállapotban- ránéztem egy olyan dobozra, amit még jó régen vittem ki a kutyákhoz, és mondtam, hogy még azt nézzük meg, és ha ott sincs, hát akkor nem tudom. Igen, ott volt. Szó szerint a legalsó papír a dobozban. Felhívtuk a szervizt, mire közölték, hogy akkor Budapestre kéne bevinnünk a készüléket, mert csak ott veszik át. Más terveink voltak mára, így ezt a kört hétfőre halasztottuk.
Ezek után indultunk a praktikerbe, teljesíteni az önmagunk elé kitűzött nagy kihívást, vagyis csempét és járólapot beszerezni. Nekem voltak határozott elképzeléseim mindegyikről, Balázsnak úgy tűnt, szerteágazóbb az érdeklődése az enyémnél. Próbáltam kicsit eltántorítani magam, hogy hátha mégis inkább másfélét kéne választani, mert többször is végigjártunk mindent, de akárhogy is, mindig csak ezeken akadt meg a szemem igazán, és ezeknél sóhajtottam fel. Így aztán lecövekeltünk a kiállított daraboknál, hogy kiszámoljuk, melyikből mennyi doboz kell. Az adatok birtokában azért már kértünk segítséget is, és kaptunk is egy nagyon szimpatikus férfitől. (még ilyennel most találkoztunk először ebben az áruházban) Az egyik falicsempéből nem volt annyi, amennyi nekünk kellett, így ezért át kellett mennünk a Bécsi útra, de minden más volt. Még egyedi árajánlat is készült nekünk, és emiatt tizenöt százalékkal kevesebbet kellett fizetnünk, ami igazán jól esett a lelkünknek (meg a pénztárcánknak). Itt fizettünk, a vásárolt dolgokat hátrahagyva, nekiindultunk, hogy megvegyük a hiányzó mennyiséget is a csempéből. Nem volt e legjobb utánfutóval furikázni Budapesten, főleg a budai hegyekben, de végül azért megoldottuk. (jó, én leginkább csak drukkoltam Balázs mellett) A csempét megvettük, és indultunk is vele haza. Itthon kipakoltunk, ettünk egy kicsit, és már indultunk is vissza Budaörsre, hogy elhozzuk az ott vásárolt dolgok első részletét (akkora súlyú volt, hogy nem tudtuk egyszerre elhozni). A padlólapot hoztuk el először. Kalandosra sikeredett vele a hazaút, mert a kartonok eláztak valamikor, és emiatt nem volt igazán jó tartásuk. Meg is borult az autópálya kellős közepén egy doboz, így szegény Balázs a leállósávban pakolta át az utánfutót (mázlink volt, csak egy járólap tört el).
Itthon kipakolták Patrikkal, majd indultak is vissza az utolsó körért. Addig én nekiálltam odafent összepakolni, előkészíteni a terepet a holnapi aljzatkiegyenlítéshez. Ne gondoljátok, hogy nem vagyok normális, de porszívóztam a betont. :D (ezt mondta a kőműves) Befutott a leendő külső szigetelést csináló ember is, beszéltem vele, majd a jövő héten jön pontosan felmérni, kiszámolni, hogy mennyi is lesz majd a szigetelés.
Hazaértek az utolsó szállítmánnyal is. Kipakoltuk, és én alig vártam, hogy lefotózhassam.
Teljesült minden kívánságom. Fehér lesz a padlólap is, a csempe is, és a fürdőben lesz egy olyan nagyontetszikzöld sor is. :)

Még jó

Még szerencse, hogy ma már péntek van nekem. Nem biztos, hogy kibírnék most még egy napot, amikor még dolgozni is menni kell.
Az első iskolanap lezajlott rendben. Roli végtelenül lelkes, a többiek meg egyáltalán nem. Ők nem elégedettek az órarendjükkel, Erik természetesen semmivel sem, nem csak az órarenddel. Nem semmi tanév lesz ez, már biztos. Egy ötödikessel, egy nyolcadikossal, és egy tizenegyedikessel. Jajj nekem...