Ma kirándulós napot tartottunk. Nagy távolságok nincsenek Máltán, legalábbis abban az értelemben biztosan nem, mint otthon, mégis úgy, mint akár Cipruson, akár Tenerifén, bármerre is indul az ember, mindig mást lát. Ugyanaz a tenger másféle kék Vallettában, mint Birguban, vagy akár a St. Paul öbölben. Valletta önmagában is ezerféle, mert a történelmi városrészek mellett (sőt, konkrétan ott, akár az ősi falak között is) tökéletesen megfér mindenféle modern és újszerű dolog. Ezt egyébként mesterien művelik, mindenhol. Olyan ez az ország, ahol tényleg el lehet felejteni mindent, mert mindenhonnan a vidámság árad felénk, nem lehet gondokkal foglalkozni olyankor, amikor már kora reggel csak a felhőtlen égbolt és a ragyogó napsütés van jelen. (Mondjuk ebbe bele tud rondítani, ha olyan huszonéves fiatalok is az utastársaid, akiknek egyfajta hobbi egymás cseszegetése)Hozzá a tenger miatti kicsit párás levegő, és az a rengetegféle kék szín, amivel nem lehet betelni. Az, hogy tengerkék, egészen más színt jelenít meg most már a szemeim előtt.
Nem is tudom ezeket az élményeket igazán jól elmesélni, talán megmutatni sem, mert nincs az a fotó, ami teljesen vissza tudja adni a látványt. Azért megmutatnia megpróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése