Egy dilemma margójára

Merthogy a dilemma már nem létezik. Egészen ősztől december végéig gondolkodtunk azon, mi legyen Kiskirályfinkkal. Menjen e iskolába majd, vagy maradjon az oviban? Érdekes, hogy sosem volt kérdés a testvéreinél, illetve, de, Patriknál felmerült, hogy el kéne intézni, hogy mehessen hatévesen, de végül mégis úgy gondoltuk, nem véletlenül született ő "évvesztesnek". Eriknél kétségünk sem volt, hogy jót teszünk vele, hogy marad még, akkor is, ha termetileg nagyobb volt mindig az átlagnál, és akkor is, ha a szeptemberi iskolakezdésre így 7 és egyharmad éves lett.
Nos, Roland fiunk cseppet sem átlagos e téren sem. Amúgy semmiben nem volt az, nem is tudom, miért gondoltam, hogy majd pont ebben az lesz. Szeptemberben még elég sok minden hajlott afelé, hogy elengedjük suliba, és ez lesz az utolsó tanéve az oviban. Meghallgattunk egy csomó véleményt pro és kontra.. volt, aki azt mondta, el kell engedni, mert így, ha marad majd nem tudja megszerezni a szolgálati idejét a nyugdíjához.. :D :D :D Volt, aki szerint nyugodtan elengedhetjük, mert ha mégsem jön be, legfeljebb majd még egyszer elsős lesz. A tanító nénik a most induló évfolyamon aranyosak, kedvesek, a három osztály összesen hat tanító nénijéből ötöt jól ismerek, szóval ez sem lett volna gond. Balázs még novemberben is igen komolyan arra az oldalra tette le a voksot, miszerint a következő tanévtől mindenki iskolába megy majd reggelente. Óvó nénik győzködtek mindkettőnket, ők azt szerették volna, hogy maradjon. Tudom, nagyon szeretik őt, ez az egyik ok, a másik pedig, hogy ők mindketten annak hívei, hogy hétévesen menjenek suliba.
Bennem sok minden motoszkált a dologgal kapcsolatban. Egyrészt minden porcikám tiltakozott, hogy az én kicsi babámat iskolába küldjem, hiszen akkor már milyen öreg leszek, ennyi iskolás fiúval. :D Másrészt pedig tudtam, hogy észbeli képességei megvannak hozzá, hogy tanuljon. Bámulatos a matekos beállítottsága, egy pillanat alatt négy egyjegyű számot összead, olyan természetességgel, mintha valami mondókával tanultuk volna, hogy 2,2,3,3 az 10. December végére olvasni is elkezdett, követve a hagyományokat, miszerint mindenki legkésőbb ennyi idősen olvas nálunk. Klasszikusan először csak egy-egy betű érdekelte, aztán már kezdte is összeolvasni.
Mégis, elnézve őt.. úgy döntöttünk, adunk neki még egy évet ovisként. Hogy miért? Egyrészt, mert picike. El sem tudom képzelni, hogy boldogulna el a dög nehéz iskolatáskával hétfő reggel, és péntek délután. (nálunk iskolaotthonos rendszer van alsóban, hét közben nem hoznak haza tankönyvet) Pici, így aztán kissé fáradékonyabb a másik két gyerekemnél, késő ősztől pedig kifejezetten szenved, egészen addig, míg úgy meg nem betegszik (általában nátha, vagy köhögés), hogy egy-két hetet itthon van. Nagyon okos, nagyon ügyes, mégsem tud még vigyázni a dolgaira. Egyszerűen nem érdekli még, hogy a piros ceruzát holnap is meg kéne találnia. Nem töri el, vagy ilyesmi, csak épp nem érdekli, hova teszi. A kudarctűrő képességén is van még mit fejleszteni. Bőven ott tartunk még, hogy ha valami nem sikerül, akkor sírva fakad. A sírás intenzitása pedig attól függ, mennyire akarta azt a valamit. A türelme sem egy iskoláshoz méltó még. Legalábbis az olyan türelme, ami pl. ahhoz kéne, hogy megvárja, amíg befejezek egy beszélgetést. Bele kell beszélnie, mert amit ő szeretne mondani, az nem tűr halasztást. :)
Summa summárum.. minden okossága ellenére ő még egy kicsi fiú, akinek sokkal jobb lesz esetlegesen unatkozni egy évig az oviban, mint "bedarálódni" az iskolában. Ezt igazolta a nevelési tanácsadós vizsgálat is, ahol mindenféle külön cécó nélkül engedélyezték a plusz évet. Matematikából ott is kimagasló teljesítményt nyújtott egyébként, amit a fejlesztőpedagógus nem kis elismeréssel mondott, de hozzátette, ahhoz, hogy ezt majd jól tudja használni, jót fog tenni az ovisság.
Egyébként nem félek attól, hogy unatkozni fog. Óvó nénik kreatívak, mindig alkotnak valamit. A foglalkozásokon ugyan már életkorából adódóan az idén is kötelező a részvétel, de szereti őket. És az sem egy utolsó szempont, hogy jövőre már nem is kell egyedül mennie. :)

Külön ajánlom a bejegyzést mindenkinek, aki hasonló cipőben járt, vagy jár.. :)