Allicante és Benidorm

 Senkit nem kellett tegnap este álomba ringatni, nagyjából 21 és fél óra ébrenlét után már szinte fájt a létezés is. Ennek megfelelően sikerült jól aludni, pedig egy elég forgalmas helyen van a szállásunk egy utcára a tengerparti sétánytól, és nem éppen olyan itt az élet esténként, mint otthon. Nagyon furcsa volt úgy ébredni reggel fél nyolckor, hogy még sötét volt, de látni a tengerparton fél órával később a napkeltét azért nagyon jó volt. 

Béreltünk autót, most nem az ittlétünk teljes idejére, hanem csak mától hétfő estig. Balázs és Patrik átvették ma, és nem sokkal később már úton is voltunk Allicantéba. Tőlünk körülbelül háromnegyed órára van. Jó nagy forgalom volt, de minket ez nem nagyon zavart, bármire van bármennyi időnk. Allicante csodaszép város, természetesen mi is megnéztük a híres főutcát, ahol olyan a kövezet, mintha hullámozna, és aztán a "gombás" utcát is. 

Itt ebédeltünk egy kis helyen, ahol utcai asztalok voltak. Kicsit kalandos volt, mert amit Erik és Balázs kinézett magának az étlapon, arra mondta, hogy nincs. Aztán választottak mást, Balázsét elfelejtette, Roli rendelésének meg az egyik része lemaradt. De ennek ellenére sem maradt rossz szájíz bennünk, ebből is lesz egy jó emlék majd. 

Innen még továbbmentünk Benidormba, ami szintén egy nagyon felkapott tengerparti nyaralóhely. Hát szó, ami szó, lenyűgöző a hatalmas, szállodáival, apartmanházaival, egymás szoros szomszédságába épült huszonakárhány emeletes nagy toronyházak mindenhol. A tengerparti strand lenyűgözően szép, és szépen rendben is van tartva. De itt kaptunk egy kisebb kultúrsokkot attól, amit láttunk. Nagyjából mindenhol angol emberek voltak, és úgy tűnt, hogy leginkább rájuk is vannak berendezkedve, mert minden vendéglátóhelyen angol meccsek mentek a kivetítőkön, elképesztő hangerővel szurkoltak mindenhol. Ahol nem, ott csak elképesztő hangerővel és tömegben ittak és karaokeztak félmeztelenül, vagy épp Flinstones családként legénybúcsút tartottak. Szóval ez a hely az, ami bár nagyon impozáns, nagyon szép, de nem nekünk való. 

Hat óra körül értünk vissza Torreviejába, itt még lementünk a partra sétálni, aztán beültünk egy helyrey ahol a fiúk ittak egy-egy sört, aztán elkezdődött a Barcelona meccs, és végül nem csak a meccset néztük végig, de közben meg is vacsoráztunk. Patrikkal churrost is ettünk, nagyon finom volt.