2018. jún. 30.

Felejthetetlen

Volt egy jó ideje a bakancslistámon, és talán már itt is említettem, hogy nagyon szeretnék egyszer egy DAC meccsen ott lenni, látni, hallani, énekelni velük, egyáltalán testközelből megtapasztalni az érzést, ami még a videókon keresztül is borzongató.
Valamikor május végén bejelentették, hogy lesz egy DAC-Fradi felkészülési meccs június végén. Azonnal felcsillant a szemem, hogy itt a ragyogó alkalom.
Balázs két hete még azzal lombozott le, hogy nem megyünk, mert úgysem lesz teltház egy ilyen meccsen, stb...stb...
Én persze annak rendje és módja szerint megsértődtem, hogy nehogy már...engem nem érdekel hányan lesznek ott, én ott akarok lenni, mert ki tudja lesz e még egy sem alkalom, hogy pont a Fradi ellen játszanak.
Úgy tűnik, meggyőztem, mert amint a Dac árulni kezdte a jegyeket, már meg is vette őket.
Ma meg ott voltunk. Nem tudom szavakkal elmondani az érzést. Fenomenális...ahogy van, minden. Könnyfakasztó nyolcezer emberrel együtt énekelni a Nélküledet, hallani a Ria-Ria Hungária kántálást, mindenhonnan ízes magyar beszédet hallani, és minden második ember Dac mezben volt Fradi sállal, vagy Fradi mezben Dac sállal.
Szerintem sosem fogom elfelejteni...
Erik a meccs előtt pár perccel árulta el, hogy neki is bakancslistás volt. 😊 És van még egy közös tétel a listáinkon, előbb-utóbb az is teljesülni fog.
Nélküled amíg nem találok youtube videót, addig megmutatom ezt, amit a Fradi osztott meg a Facebookon. Én itt nem videóztam, énekeltem, és közben folytak a könnyeim...

2018. jún. 29.

Vége a hétnek

Rég volt ilyen húzós pénteki napon, mint ma. Van is egy dolgom, amit félre kellett tennem, mert az már aztán végképp nem fért bele az időmbe.
De ami fontos volt, az minden kész lett, mindent átnéztem a leltár előtt még egyszer.
Aztán délután végre fodrásznál is voltam, be is festette meg le is vágta a hajamat. Jól ki is lett ritkítva, amitől most egész könnyű lett a fejem. A hajmosást meg akármeddig bírtam volna.
Ha most olyan szép körmeim is lennének, amilyenek voltak már egyszer, régen, hát egészen elégedett is lennék magammal.

2018. jún. 28.

De jó

Nagyon jó, hogy holnap már péntek lesz, mert most már ott tartunk, hogy mindketten csak épphogy hazavonszoljuk magunkat a munkából, és itthon már nincs energiánk semmihez.  Pedig lenne még mit megbeszélni, átgondolni, stb..
Na majd vasárnap erre is sort kerítünk.
Addig még holnap lenyomunk egy műszakot, féléves leltárral....meg mindennel, ami ezzel jár.
Aztán délután fodrászhoz megyek, végre...De jó is lesz, amikor nekiáll majd megmosni a hajamat. Ezért a hajmosás érzését simán mennék legalább hetente kétszer.

2018. jún. 27.

Nem túl jó nap

Ebben a napban nem sok jót sikerült találnom. Leginkább az volt a javára írható, hogy már szerda van, és hipp-hopp itt is lesz a péntek innentől már.
De amíg délelőtt volt némi remény arra, hogy majd élvezhetjük a napsütést, addig délutánra már úgy találtuk magunkat munkaidő után, hogy nemhogy nem élveztünk semmiféle napsütést, de leginkább csak áztunk és fáztunk.
Feldobhatta volna a napot, ha az utolsó csoportmérkőzésén Németország, a címvédő világbajnok úgy focizik, ahogy az tőlük "elvárható". De sajnos kicsit sem fociztak úgy, mondhatnám azt is, hogy rossz volt nézni azt a sok kétségbeesett próbálkozást, amiből ma semmi nem jött össze. Sőt.. Dél-Korea két gólt is tudott szerezni. Így aztán azt történt, amit azért nem gondoltam volna, és most nagyon szomorú és csalódott vagyok miatta, kiestek már a csoportkörben.

Az eső még mindig esik, úgy tűnik most, hogy akár egész éjjel is ezt fogja tenni. Most már tényleg legyen elég mindenkinek a felfrissülés..

2018. jún. 26.

Jók

Az időjárás ugyan még nem akar rám hallgatni, de azért történt ma pár jó dolog is. :)
Például, hogy vettem végre magamnak farmert, meg pizsamát. :)
Meg például még ez is:


Dedikált focink még úgysincs. :)

2018. jún. 25.

Bizonyítványok

Ez az utolsó ilyen bejegyzés, ahol mindhárom fiamnak van év végi bizonyítványa, így aztán nem lehet, hogy ne írjam meg. :)

Patrik (12.osztály)

Magatartás: példás
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: jeles
Irodalom: jeles
Angol nyelv: jeles
Német nyelv: jeles
Matematika: jeles
Történelem: jeles
Biológia: közepes
Mozgókép és médiaismeret: jeles
Művészetek: jeles
Életvitel és gyakorlat: jó
Testnevelés: jó
Történelem fakultáció: jeles
Földrajz fakultáció: (ide nincs írva semmi, és eddig ez fel sem tűnt...)
Hit és erkölcstan: jó
Egyházi ének: jeles

A nevelőtestület határozata: érettségi vizsgát tehet. :)
És még benne van, hogy Igazolom, hogy a tanuló a 2017-2018-as tanév végéig 56 óra közösségi szolgálatot teljesített.

Erik (9.osztály)

Magatartás: változó
Szorgalom: változó
Magyar nyelv és irodalom: közepes
Angol nyelv: jó
Matematika: elégséges
Történelem: jó
Hittan: dicséretes ötös
Természetismeret: közepes
Informatika: elgégséges
Testnevelés: közepes
Szakmai tantárgyak:
IT alapok: közepes
IT alapok gyakorlat: jó
Programozás: elégséges
Programozás gyakorlat: elégséges
IT szakmai angol nyelv: közepes
IT szakorentáció: közepes
IT szakorentáció gyakorlat: jó

Roland (6. osztály)

Magatartás: jó
Szorgalom: változó
Magyar nyelv: közepes
Magyar irodalom: közepes
Történelem: közepes
Angol nyelv: kitűnő
Matematika: közepes
Informatika: jeles
Természetismeret: közepes
Ének-zene: jó
Technika és életvitel: jó
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan jó

Biztos vannak, akik felhördülnének, hogy te jó ég, hatodikban tele hármasokkal, kilencedikben meg kettesekkel, mikor van egy olyan bátyjuk, aki még tizenkettedikben is csupa jeles.. de nem baj. Én büszke vagyok mindenkire, amellett, hogy mindenkivel megbeszéltük, min is kéne változtatni, hogy ha jobbat szeretne majd jövőre. Erikre különösen büszke vagyok, mert a majdnem két hónapig tartó betegség kálvária ellenére is javított több tantárgyból is, pedig a matek nagyon nehezen ment.
Minden más, ami még ezek mögött a bizonyítványok mögött van, az nem tartozik a nyilvánosságra. Én tudom, a gyerekeim tudják, mivel és miért nem foglalkozunk, és ez elég is. :)

A tanév felejtésére és kipihenésére pedig mindjárt ott lesz a nyaralás. :)

2018. jún. 24.

Vasárnap

Ez a mai nap sem fog bevonulni a legjobb vasárnapok közé. Igaz, a legrosszabbak közé sem lehet sorolni.
Délelőtt ment a mosógép, megcsináltam az ebédet, majd elpakoltunk, és indultunk Füredre.
Az utazások mostanában nem olyan felhőtlenek már a gyerekeinkkel, mint valaha, mert vagy egymást szekàlják, vagy csak minket bosszantanak fel, vagy épp bántanak meg a beszólásaikkal. Most is így történt, ami kicsit rányomta a bélyegét a délutánra.
Miután hazaértünk, még elpakoltam a ruha hegyet, ami már napok óta vár a kosárban, aztán este is lett.
Azt őszintén remélem, hogy mostanra mindenki eléggé felfrissült, átszellőztette a lakást, mert szerintem jöhetne már vissza a nyár.

2018. jún. 23.

Lusta nap

Elkapott ma a lustaság. De úgy rendesen. Pedig tegnap még azt gondoltam, hogy na majd ma mennyi mindent megcsinálok azok közül, amiket a héten tervezgettem magamban. Szigorúan a nyaralásig tervezek... de már látom, hogy a terveim közül jó sokat el kell engednem, mert vagy időm nem lesz rá, vagy kedvem nem lesz hozzá.
Balázs somlóit sütött ma, olyan igazi, autentikus változatot, ahogy még annak idején tanulta. Még Patriknak ígérte meg a ballagása környékén, de valahogy azóta is mindig volt valami, ami miatt nem készült el. De ma igen. Ettől, hogy ő nekiállt a konyhában tevékenykedni, én már nem fértem oda főzni. Egy fél órát szerencsétlenkedtem ott, aztán fogtam a telefonomat, és rendeltem pizzát inkább. :) Na, nem esett olyan nehezemre lemondani a főzésről, sőt..
Aztán, ha már így esett, akkor szépen hagytam is magam a semmittevésben ellenni, és megnéztem a vb meccseket a tévében. Az esti meccsen halálra izgultam már magam, mert tartottam tőle, hogy még a végén mégis úgy járnak a németek, ahogy nem szeretném.. de hála istennek (meg egy csomó minden másnak), végül nem így történt, még maradt esély. :)
Azért egy adag ruhát kimostam, megszárítottam, de elpakolni már nem volt kedvem.
Azt nem mondom, hogy lubickoltam ebben az érzésben, hogy nem csinálok semmit, mert amúgy meg tiszta nyűgös voltam. Nem való nekem ez a lehűlés nyáron, nincs rám jó hatással egyáltalán.

De legalább a somlói nagyon finom lett. :)

2018. jún. 22.

25 év

25 évvel ezelőtt volt az az este, amikor közte és köztem elcsattant az a csók, ami aztán végül örökre össze is kötött bennünket. Gyerekek voltunk még, én mindössze csak tizenöt éves voltam, ő pedig tizenhét.
Együtt nőttünk fel, mindketten ott voltunk egymás középiskolás ballagásán, és mindent, de tényleg mindent együtt csináltunk végig. Azt nem mondom, hogy nem voltak közöttünk kisebb-nagyobb súrlódások, összeveszések, mert dehogynem.. nálunk is volt (és biztosan lesz is még) ajtócsapkodós vita, meg olyan is, ami után nem szóltunk egymáshoz akár egy napig is. De ezek olyanok csak, amikről jó gyorsan meg is tudunk feledkezni, mert nincs túl nagy jelentősége.
Ennyi idő alatt van annyi közös élményünk, emlékünk, amit talán már nem is vagyunk képesek felidézni.
Nincs szükség arra, hogy számot vessünk bármivel is, mert még mindig ugyanúgy szeretjük egymást. Nyilván a gyerekes-kamaszos lángolást mára felváltotta egy sokkal stabilabb és csendesebb szerelem, de még mindig ott van az a kis szikra a szemeinkben, amikor egymásra nézünk. Megvannak azok a pillantások, amikből bárki azonnal tudja, hogy mi ketten összetartozunk.
25 év alatt összecsiszolódtunk annyira, hogy nem is mindig lenne szükségünk arra, hogy élő szóban fejezzük ki magunkat.
25 év alatt mi ketten egy egészek lettünk. Széttéphetetlen, megbonthatatlan egység, mindig egymásért küzdve, és minden pillanatban egymásért élve.


Vár még ránk sok-sok ilyen év, sok-sok élmény, amiből emlék lesz, és egy csomó minden, amit most még elképzelni sem tudunk. Az biztos csak, hogy mi ketten ugyanígy egy egészek leszünk, mint most.
Szeretem. Pont, mint 9131 nappal ezelőtt is már. :)

2018. jún. 21.

Minek nevezzenek?

Majdnem olyan érzés volt ma hazajönni este, mintha már péntek lenne. Kellett is emlékeztetnem magam, hogy nem, még nem, csak a délutános napoknak van vége, holnap hajnalban még fel kell kelni, és majd akkor lesz csak péntek, amikor már annak a műszaknak is vége lesz.
De az már fél siker, hogy holnap olyankor, amikor egyébként indulnék dolgozni, már majdnem hazafelé fogok jönni. Ki gondolta volna, hogy ilyeneknek fogok örülni? Főleg, hogy ez azzal jár, hogy alig pár óra alvás után indulni kell dolgozni.
Azt meg aztán el sem tudom mondani, hogy micsoda boldogsággal tud eltölteni, hogy már csak kettőt kell lapoznom a naptárban ahhoz, hogy lássam beírva, hogy Dia szabi. :)
Ez egyébként olyan érdekes dolog az életemben, hogy mennyire különválasztódott az, hogy kik hívnak Diának, és kik hívnak Diusnak. Valahogy úgy maradt, hogy mindenki, aki a munkahelyemen ismer, Diának hív. Alig egy-két ember szólít ott Diusnak, és még ezek közül is nagyon kevés az, akitől jól esik. Akiktől nem, ők erre valahogy rá is éreztek (lehet, hogy csúnyán néztem rájuk?), és már nem hívnak így, akiktől meg igen, hát ők a mai napig is. Van egy-két ember, aki nagyon kedvesen hív Diácskának, és nincs szívem megmondani nekik, hogy egyébként ettől a hátamon feláll a szőr tőle, már gyerekkoromban is nagyon utáltam.
De van olyan is, aki Diának hív, és sokkal jobban esne tőle, ha Diusnak hívna, mert közelebb áll hozzám, mint a többiek, de ilyet nem kérek. Magától meg nyilván nem fog eszébe jutni, mert nem is tudja, hogy hogy vagyok én ezekkel a becenevekkel.
Megmondom őszintén, hogy a Dius-énemet, és az életemnek azt a részét, ahol csak nagyon elvétve vagyok/voltam Dia, sokkal inkább kedvelem, és sokkal jobban szeretek Dius lenni, mint Dia.
Ez elég hülyén hangzik, mintha valami skizofrén személyiség lennék, pedig nem. :) Vagy legalábbis nem tudok róla.

2018. jún. 20.

Semmi különös

Ma nem történt semmi különös, olyan átlagos szerdai nap volt, amilyen szerda lehet bármikor.
Azért azt megállapíthatom magamról, hogy mindenképpen szükségem van arra, hogy tevékeny tudjak lenni, ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Néha ugyan pont ez megy az agyamra, de lehet, hogy csak annyi kéne, hogy megtaláljam azt, hogy amikor pont az agyamra megy, akkor legyen valami, amivel lazítani tudok, ahelyett, hogy felidegesíteném magam minden apróságon.
Az új céljaim lassan, de biztosan körvonalazódnak. Nem egyedül én kellek hozzá, de mindenki, akire ehhez szükségem lesz, itt van a közelemben, és majd amikor itt lesz az ideje, meg is fogom beszélni velük. Mondjuk ehhez az is kell, hogy teljesen tiszta legyen előttem is a kép.
Holnap már csütörtök, még délutánra megyek, aztán egy rövid alvást követően megint reggeles leszek pénteken. Ennek az lesz a jutalma, hogy hosszabb lesz a hétvége. :)

2018. jún. 19.

Van az a bizonyítvány

Amit nem kell magyarázni. Lehet, hogy lehetne, de minek?

Egy biztos.. elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Vagy nem is tudom mi erre a jó szó. Megszerezte az összes plusz pontot, amit szerezhetett, ezért jelentkezett két tárgyból is emelt érettségire. Nehezebb utat választott, mert a középszintű érettségit sokkal könnyedebben, sokkal magasabb százalékkal teljesítette volna, ez nyilvánvaló, de az emeltet másképp számolják. (a hogyant nem tudom, jó pár verziót végigzongorázott a felvi.hu-n)
Nem is lényeg ez a százalékdolog sem, meg semmi sem. A lényeg az, ahogy ezt az egészet végigcsinálta. Játszi könnyedséggel, mintha csak iskolába ment volna. Egyedül a matek miatt volt kicsit feszültebb az átlagosnál. De nem görnyedt a könyvek fölött órákat, nem voltak áttanult éjszakák sem, készült, de nem belegebedve.
Tegnap délelőtt a magyar szóbeli előtt például így találtam:



El is küldtem az apjának a paparazzi fotót, írtam neki, hogy "nem mondhatjuk, hogy izgul az érettségi miatt" :D

Ma pedig átvette a bizonyítványát. :) És Gyuri bácsi (aki azt hiszem, élete legmeghatározóbb tanára marad) úgy köszönt el tőle, hogy reméli, az érzés kölcsönös, hogy hiányozni fog. :) 




Egy korszak megint lezárult. 




2018. jún. 18.

Számolok

Mint a megváltást, úgy várom most már azt a mindjárt csak tizenhat napot, ami még hátravan addig, amíg majd elindulunk nyaralni. Minden évben nagyon-nagyon várom, az idén meg még arra az érzésre is sikerült ráhatványoznom valahogy.
Idézhetném a Tanú c. filmből azt a jelenetet is, amiben elhangzik, hogy "Hát én már szart érek?", mert most kb. azt érzem sok mindennel kapcsolatban. És lehet hozzátenni, hogy szerénység, Bástya elvtárs szerénység.. nem kell az öntömjénezés.. stb stb..
Nem írhatom le az okát, amiért így érzem most magam, bár nagy részét magamnak köszönhetem, belátom. Az egyik része, hogy ha én valamit csinálok, akkor azt úgy csinálom, hogy benne van szívem-lelkem, odateszem magam teljes emberként (szerénység, Bástya elvtárs..), mert ahogy Keresztes Ildikó is megénekelte már "Egészen, mert félig semmit nem tudok". Az pedig, hogy én ilyen vagyok, és így csinálom, az nekem azt jelenti, hogy mások is így vannak ezzel. A másik baj, hogy igen félelmetes intuícióim vannak, és mellé még rendelkezem némi logikával is. A kettő együtt nem mindig jó párosítás, mert képes vagyok egy pillanat alatt összerakni olyan információkat, amiket jobb lett volna, ha nem sikerül összerakni. Nekem lett volna jobb, mert szépen el lehettem volna a boldog tudatlanság állapotában a magam kis világában, ahol igyekszem mindent olyan jól, és teljes emberként csinálni.
Most meg kicsit azt érzem, hogy egyrészt sz.rt sem érek, másrészt meg egy csomó mindent kár volt így, ahogy. Vannak döntések, amiket ma másképp hoznék meg, de már ugye ez is mindegy.
A kétségbeejtő az egészben, hogy azt érzem, képtelen vagyok ennél kevésbé egész emberként tenni a dolgomat, mert az akkor nem én vagyok. Magamat meg hogy is adhatnám fel? Akkor még ennél is ramatyabbul érezném magam, mint most.
Az biztos, hogy a céljaimat mindenképpen át kell fogalmaznom magamban. Nem most, hanem majd akkor, amikor már képes leszek ennél sokkal kevésbé zaklatottan gondolni rá.
Addig meg arra koncentrálok, hogy ebben az egész zavaros sztoriban van azért jó dolog is, mert van, amire nagyon büszke lehetek ezzel kapcsolatban, és természetesen az is vagyok, és legszívesebben világgá is kürtölném, hogy az, amire én nagyon büszke vagyok, az az egyetlen igaz, és őszinte dolog ebben az egészben. Minden más meg nem ér sz.rt sem.
Számolok vissza. Már csak tizenhat nap. :)

2018. jún. 17.

Vasárnapi Füred

Igazam lett ezzel az időjárás dologgal, mert pontosan akkor, amikor délelőtt az a felhő réteg eltűnt, és előbukkant a nap, elmúlt a fejfájásom is. Jó, lehet, hogy ehhez annak is köze volt, hogy tudtam, délután megint megyünk Füredre, és teljesen biztos voltam benne, hogy találkozni fogok a hajómmal is. Így is történt, jött a Szigliget, meg még a Szàntód, a Csobánc, a Jókai...meg az a rengeteg csodálni való vitorlás mindenhol.. Lesz megint mire gondolnom munka közben majd a héten.

Holnapra megint fehér inget vasaltam, holnap lesz a szóbeli éretrségik nyitó napja. Patrik megy már koràn reggel, az meg csak ott fog kiderülni, hogy marad e, vagy kedden kell mennie. Úgyhogy még most egy kicsit izgulunk érte.

2018. jún. 16.

Nem volt az igazi

A mai nap sem az a nap volt, amire azt mondhatom, hogy kihasználtam minden percét arra, amire szerettem volna. Eleve úgy kezdődött, hogy azzal a fejfájással ébredtem, amiről már akkor tudtam, hogy nem fogok megszabadulni tőle egész nap. És pont így is volt.
Elmentünk vásárolni délelőtt, a new yorkerbe. Én kis naiv, még valamikor láttam ott egy tök helyes pizsamát, amit azóta is bánok, hogy ott és akkor nem vettem meg.. gondoltam, na majd most legalább én is vásárolok magamnak. A fellelhető pizsamák nem voltak olyan tök helyesek, mint amit akkor ott hagytam, és semmi másba nem is szerettem bele. Erik azért bevásárolt magának, pólókat és egy farmer rövidnadrágot is vett. Jó fej volt, mert Patriknak is vett egy pólót. :)
Ebédre bevásároltunk a kfc-ben, és már indultunk is haza. Egész hazaúton attól szenvedtem, hogy olyan éhes voltam, hogy azt gondoltam, még pár perc, és simán el is ájulok az éhségtől. Azt azért nem tettem, de rendesen belassultam az egésztől. Az meg tök fura volt, hogy kb. a tizedik falat után azt éreztem, hogy nem tudok többet lenyelni, de nagyon éhes vagyok. Meg szomjas.
Az ebéd utáni kávé kicsit helyrebillentett (nem is akarom tudni, milyen lehetett a vércukorszintem előtte), úgyhogy elindítottam egy adag mosást.
A délután további részében úgy nagyjából nem is csináltam ezen kívül semmit, mert mindig úgy volt, hogy voltak ilyen pár perces tettrekész időszakaim, aztán rögtön utána megint jött valami, amitől meg rögtön azt éreztem, hogy képtelen vagyok megmozdulni is. Így aztán nem is erőltettem, néztük a vb meccseket.
Azért a mosott, megszáradt ruhákat elpakoltam.
Remélem, hogy holnap már sütni fog a nap, mert simán lehet, hogy csak az a baj, hogy a napelemeim nem tudnak működni ilyen borongós időben. ;)

2018. jún. 15.

Van ez így

Nem túl gyakran fordul elő velem, de azért megesik, hogy hiába van mondanivalóm, vagy akár írnivalóm is, egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kimondjam/leírjam. Nem azért, mert bármi olyan lenne, amit nem lehet, vagy jobb nem mondani, hanem egyszerűen csak azért, mert nincs kedvem.
Na, ez a mai nap ilyen volt egész nap. Mert se beszélgetni nem nagyon volt kedvem senkivel, semmiről, se írni nincs most kedvem. De ez volt az evéssel is, meg minden mással.
Pedig ma is jártunk a Balaton parton. És az jó volt. Dacára annak a hűvös szélnek, ami Balatonfüreden fújt.
Jó lenne a hétvégén egy csomó mindent megoldani. Leginkább jó lenne Eriknek pólókat venni, meg magamnak egy-két dolgot. Feltéve, ha lesz hozzá kedvem/kedvünk.

2018. jún. 14.

Esett

Ez a mai egész napos eső kicsit sem tett jót nekem. Egész héten nem voltam ennyire nyűgös, mint ma, álmos voltam, fáztam...és persze teljes szívemből sajnáltam azokat, akik most épp nyaralni vannak.
Pont ezt mondogattam napok óta mindenkinek már, akik sóhajtoztak a meleg miatt, hogy gondoljanak arra egész nyáron, hogy mindig vannak, akik épp akkor nyaralnak. A nyaraláshoz meg meleg kell, napsütés, mert olyankor minden sokkal könnyedebb, derűsebb. Meg amúgy is..ősszel és télen bőven volt csapadék is, szél is..
De persze nem dönthetek én az idöjàrásról, meg más sem, így kénytelenek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, ami épp van.
Mint ahogy kénytelen vagyok elmenni aludni is, mert holnap még kelni kell.

2018. jún. 13.

Huss

Körülbelül ennyi volt a mai nap, csak úgy kettőt pislantottam, és már megint este lett. Na jó, azért ennél kicsit tartalmasabb volt, meg el is fáradtam rendesen. :)
Munka kitartott egész nap, szép, egyenletesen, folyamatosan, ahogy kell, és ahogy jó tud lenni. Mert az sem jó, amikor nincs mit csinálni, meg az sem jó, amikor annyi mindent kéne egyszerre, hogy akár bele is lehet fulladni.
Munka után hazaugrottunk ebédelni, és már robogtunk is apósomhoz Füredre. A kocsiban volt egy fél óra, amikor kénytelen voltam kicsit "lemenni" alfába. Aludni nem aludtam, ahhoz eléggé pörgött az agyam, de azért jó volt ez a pihentetős állapot.
Füreden még a napot is sikerült látni. Igaz, a túlparton sütött, de azért láttuk. :)
Fél kilencre értünk haza, addigra kb. el is fogyott minden energiám, és alig volt türelmem pár szót váltani még Rolival.
Most meg már majdnem leragadnak a szemeim, és ha rágondolok, hogy pont egy szempillantás múlva már reggel is lesz.. hát nem esik jól.

2018. jún. 12.

Orvosos-szerelős

Sosem fogom megérteni ezt az előjegyzős rendszert a rendelőkben. Mármint azt a részét, hogy nem fogadnak, csak akkor, ha van időpontom. Nem is értettem soha, hogy honnan kéne nekem ma tudnom, hogy mondjuk jövő hét szerdán fájni fog a fülem. Mert ugye ha nem tudtam ezt előre, akkor bajban vagyok, és két lehetőségem van a bősz, mindenre elszánt és elhivatott (meg mindenre felkészült) recepciósokkal szemben.
Az egyik, hogy alapból rendes, és ha azt mondja neki az ember, hogy de fáj, akkor beírnak, és intenek, hogy menj.
A másik pedig, hogy akár lyukat is beszélsz a hasába, meg mindenfélét mondasz neki, mire megunja, berögzíti az adatokat, és már mehetsz is.
Vagy van az az opció is, hogy nem hajlandó semmiképp.. na, olyankor lehet ezt az orvos asszisztensével elölről kezdeni.
Így mentem én ma a fülészetre. Mert voltam én olyan balga, hogy nem tudtam egy hete, hogy fájni fog a fülem. Időpont meg legkorábban péntekre van. Na mondom, oké, akkor tessék engem beírni, mert itt vagyok én is, meg a csúnya fülem is, és szeretném megmutatni most már valami orvosnak is, mert rajta kívül már szörnyülködtek rajta elegen. Az az eset volt, hogy alapból rendes volt a recepciós, meg ismerjük is egymást, és így már intett is, hogy mehetek.
A másik, ami nem fér a fejembe, hogy hogyhogy nincs időpont, amikor most is egy ember volt előttem, utánam nem jött senki? Bár.. lehet, hogy azok, akik múlt héten arra számítottak, hogy ma fájni fog a fülük, mégsem jöttek, mert mégsem fájt. Vagy nem tudom.
Lényeg a lényeg, bejutottam az orvoshoz. Aki hümmögött kettőt, megnézte mindkét fülemet, majd közölte, hogy ahha, tényleg hallójárat gyulladás, és akkor antibiotikum, fülcsepp, és most tesz bele valami vattaizét, amin gyógyszer van. Vissza is kell mennem majd, pénteken nem tudok, mert a kolléganőm ballagásra megy, így majd hétfőn.
A vizsgálat nem volt olyan gáz, mint amit elképzeltem. A viszketés szinte teljesen elmúlt, viszont ettől a bedugott fültől süket is vagyok, meg az orrom is eldugult (mondta, hogy ez lesz). Ezt az izét reggel vehetem ki, már várom.

Erikkel is voltunk a háziorvosnál a vérnyomás adataival. Még pár hétig mérni kell, addig megint vérvételre megy, aztán majd meglátjuk mi lesz. Nagyon remélem, hogy semmi, csak egy kis átmeneti zűrzavar.

A kocsi készen van. Magamban még mindig ki vagyok akadva a szervizre. Mert fizettünk a javításért 35 ezer forintot. Két vezeték volt "elrohadva", azokat kellett kicserélni. Nem ám komplett kábelköteg négyszázötvenezért..Nem lettünk volna komplettek, ha kifizettük volna, az biztos. :)

2018. jún. 11.

A helyzet fokozódik

A fülmizéria nem szűnt meg...mondjuk, ha magától megszűnne, akkor már szerintem az megtörtént volna. Csúnya is, idegtépő is, mint eddig, és ha mindez nem lenne elég, akkor lehet még ezt fokozni, mint ahogy a viccben is, amikor megkérdezik a sántától, hogy van e púpja..és aztán ugye mivel úgy válaszol, hogy nincs, akkor közlik, hogy "akkor tessék, itt van". Ma estére az arcom jobb oldalán megjelentek ilyen érdekes ragyák is. Esküszöm, sosem volt még ilyen ronda a fejem jobb oldala, mint most...pedig voltak már eltorzult arcaim..
De csak hogy lássátok, nem ekörül forog a világ...végre ma hosszú idő után megint együtt mentünk délutánra dolgozni. És ez még nem is volt minden, mert volt közös munkànk is. Jobban mondva, ma is tanultam tőle valamit. Olyan jó volt, hogy most megint visszasírom azokat az időket, amikor ez szinte mindig így volt.
Patrik túl van a földrajz szóbelin is, nem tudom leírni mit húzott, pedig elmondta. (Csak nekem ez a földrajz akár kínaiul is lehetne). Nem tudott mindent, de volt amiről annyit beszélt, hogy megkérdezték, sok minden van még a papíron? Mire mondta, hogy ez nincs a papíron, fejből mondom. De azért voltak kérdések is, amik nem nagyon mentek neki. Na majd meglátjuk...
Reggel biztos nem lesz könnyű felkelni, négy és fél óra múlva már indul a nap.

2018. jún. 10.

Unalmas...

Unalmas lenne, ha azt írnám, hogy ma délután megint a Balatonnál voltunk, és ezúttal az északi parton kezdtünk, és a déli parton fejeztük be. Igen, a nyári szezon első kompozását is megejtettük ma. 
De az is unalmas lenne, ha a fülmizériàmról írnék, főleg, hogy konkrétumot ugye még mindig nem tudok, csak arról tudnék beszámolni, hogy a hócipőm tele van, mert roppant idegesítő érzés, nagyon csúnya, és most már még valami kiütés szerű pöttyök is megjelentek a fülcimpám környékén. Ahogy tartok tőle, hogy mi lesz kedd délután a fülészeten (szerintem még talán sosem nézte orvos a fülemet), úgy várom is már, mert akármi is történik, csak jobb lehet ennél. (Kivéve, ha úgy járok majd, mint Vazul)
Az is uncsi lenne, ha azt mondanám, hogy mindenki mennyire várja a tanév végét. Legjobban természetesen Erik várja, vagy legalábbis ő ad ennek leginkább hangot. Roli is erősen visszaszámol màr, de még azért holnap az idei tanév utolsó nulladik órájával kezd. 
Patrik holnap földrajzból szóbelizik. Nem a saját iskolájában, mert emelt... úgyhogy még utoljára a középiskolás éveiben elmegy Székesfehérvárra emiatt. Aztán már csak jövő héten a magyar szóbeli, és vége. Jöhet majd egy kis lazítás a nagy izgulás előtt július végén. 
Az meg főleg uncsi lenne, ha azt taglalnám, hogy mennyire várjuk a nyaralást, pedig elárulom, hogy nincs óra, amikor ne jutna eszünkbe. 
De nem is fárasztok senkit semmi uncsi dologgal. 
 
 

2018. jún. 9.

Ma is Balaton

Soha jobbkor nem jöhetett volna az apósom időpontja, amit ugye mostanra kapott a rehabilitációra. Ő is jól érzi ott magát, jókat sétál a Balaton parton, meg a kórházban sem kell nagyon megerőltetnie magát, csak úgy szép kényelmesen biciklizik minden nap egy kicsit, masszírozásra jár, figyelik a cukrát, meg ilyesmi.
Nekünk meg nagyban megkönnyíti a nyaralásra várakozós időszakot, hogy tudjuk, a következő hetekben is egy héten többször is látjuk a Balatont, sétálunk ott egyet, és mindig úgy jövünk haza, hogy nemsokára minden nap láthatjuk.
Nem tudom, hogy ha ott laknánk, akkor vajon unalmas lenne e egy idő után, vagy akkor is megmaradna ez a varázs. Most azt gondolom, sok-sok évnek kéne eltelnie hozzá, hogy már ne akarjunk minden nap ott ülni a parton, és nézni a vizet, hallgatni a csendet, meg a hullámokat.
Ma is ott voltunk. Ma is találkoztunk a Szigligettel, végignéztük, ahogy kikötött, felvette az utasokat, majd tovább indult Tihanyba. Minden pillanata egy csoda továbbra is.

Patrik túl van a töri szóbelin, a reformációt húzta. Érdekes kérdéseket is kapott, meg hát azért az nem semmi, hogy az emelt szintű érettségin már úgy kell tudni a különböző dátumokat, hogy nem is elég csak az évszám, hanem napra pontosan kell. Azt mondta jól sikerült. :)

2018. jún. 8.

Vizsgák

Most éppen kicsit nyugalomban van ez a fülviszketés dolog, úgyhogy igyekszem kihasználni ezt az időszakot, amíg még tudom, mert aztán beindul, és kő kövön nem marad. Nem is aludtam tőle tegnap éjjel csak két órát. Mert ha azon a felemen feküdtem, ahol ez a nyavalyás fülem van, akkor az nem ment, merthogy fáj a porc, vagy mi. A másik felemre fordulva meg azonnal viszketni kezdett. Hát kiborító, az biztos. Az interneten keresztül amúgy diagnosztizáltam magamnak ma este egy hallójárat gyulladást, annak vannak ilyen tünetei. Az enyém olyan középsúlyosnak tűnik, de azt írják, mindenképpen szakemberhez kell menni, és még azt is, hogy nemhogy nem kellemes az ott töltött idő, hanem egyenesen nagyon rossz.
Na sebaj.. még reménykedem a csodában (én és az örök optimizmusom), hogy mondjuk holnap úgy kelek, hogy a saját, normális füleim lesznek a fejem mindkét oldalán.
Lassan véget ér végre ez a tanév, meg ezek a mindenféle vizsgák. Most este vasaltam Patrik ingét, akkor gondolkodtam el rajta, hogy azért ez a május és június igen erős volt nálunk vizsgázás terén.
Mert volt Rolinak angol vizsga, írásban is, szóban is. Aztán neki voltak az idén a kompetencia felmérők.
Eriknek volt matek vizsga, angol vizsga, töri vizsga. Szuperjól teljesített, a matek hármas lett (és ha láttatok még gyereket örülni hármasnak.. ), az angol ötös, a töri négyes. Innen is küldök egy nem túl kedves gondolatot az általános iskolás töri tanárának, aki majdnem meg is buktatta.. pedig jééé, ez a gyerek nem is olyan hülye, mint aminek beállította. Na mindegy, ezen már nem kesergünk, szépen el is lehet felejteni. A teljesítmény tőle is nagyon nagyon komoly dolog, mert hat hétig kínozta ez a mononukleózis az összes mindenféle kiütésével, és társaival, heti két edzésre járt, és heti egy meccset is játszott. És hétfő óta kicsit magas a vérnyomása is. (jelenleg napi négyszer mérjük, írjuk, és kedden megyünk vele orvoshoz)
Patriknak ugye az érettségi vizsgák, meg a nyelvvizsga. Ő az egyetlen, aki még nem ért a végére, holnap töri szóbeli (igen, szombaton..), aztán még lesz egy földrajz szóbeli és egy magyar szóbeli is.
Balázs is túl van az összes vizsgáján, éppen ma tudta le az utolsó kettőt.

Nagyon büszke vagyok rájuk, mert mindenki odatette magát minden helyzetben, és tök jó, hogy ilyenek.

2018. jún. 7.

Gyorsan

Alig pár mondatnyi bejegyzés lesz ez, mert igazából már ha aludnék is késő lenne, öt óra múlva kelnem kell, és menni dolgozni. Ahogy néztem a naptárt valamelyik nap odabent, meg is állapítottam, hogy talán minden péntekem ilyen lesz ebben a hónapban, hogy korán kell kelni, és menni kell dolgozni. Lesz több olyan is, mint ez a mostani, hogy gyakorlatilag csak aludni jövök haza.
De nincs ezzel semmi baj, mert minden ilyen péntek még egy nappal közelebb visz a nagyon várt nyaraláshoz.
Ma délelőtt nálunk esett az eső, szinte végig, ami nem derített jókedvre, de gondoltam, hát legyen azoknak is meg a maguk öröme, akik úgy várták, hogy csak essen már, meg legyen egy pár fokkal hűvösebb. Bár én továbbra is fenntartom, hogy fáztunk, áztunk eleget a télen, most hadd legyen végre nyár, ha már nyár van. :) Jó, tudom én is, hogy hivatalosan ez még a tavaszhoz tartozik, de hát értitek..
Van egyébként valami nagyon érdekes, ám nem túl kellemes jelenség a jobb fülemmel. Őrjítően viszket belül, valami vízszerűség folyik  is belőle, a külseje pedig vörös, kicsit bedagadt, és mintha sebes is lenne. Ugyanezen az oldalon, közvetlenül a fülem alatt van egy cseresznye nagyságú kemény duzzanat. Nem fáj sem a fülem, sem ez a valami ott alatta, de néha pl. azt érzem, hogy le fog égni a fülem a helyéről. Jogos a kérdés, hogy miért is nem látta még fülész.. de erre igen egyszerű a válasz: azért, mert legközelebb kedden lesz fülészeti rendelés. Azért remélem, hogy akkor már nem lesz rá szükség. Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez, nem volt még sosem ilyenem, és remélem, hogy nem is lesz többet, de roppant kellemetlen (és még  hogy megbámulják a vöröslő fülemet). Jobb híján ma este kívül bekentem tetran kenőccsel, ahol olyan kis dagadt, meg azok a pici sebek vannak. Remélem legalább ártani nem fog, bár jobb lenne, ha használna.
Azért ha van köztetek fülszakértő, ne tartsa magában, hogy mi lehet ez...

2018. jún. 6.

Még sok ilyet

Minden nap lehetne ilyen, mint ez a mai volt. Igaz., a tempót nem biztos, hogy hosszú távon is képes lennék tartani, de ki tudja? Lehet, hogy működne az, hogy az energia energiát termel, és akkor aztán..
És hogy mitől vagyok ilyen feldobott? Most mondhatnám, hogy attól, hogy már tudjuk, az a matek, amiben olyan nagyon bizonytalan volt ez a gyerek, az bizony dehogy lett hármas, hanem négyes. :)  Ez is egy olyan hír volt ma délelőtt, ami nagy örömet szerzett, de nem ez volt az igazi boldogság okozója. Igen, ilyen kis önző is vagyok, hogy nem feltétlenül a gyerekem öröme az elsődleges.
Ma reggel Balatonfüreden voltunk. Apósomat vittük le a szokásos rehabilitációs időszakra (kb. kétévente jut neki három hét az infarktusa óta), és ugye, a Balatonhoz menni mindig nagy öröm. Most meg még jó idő is volt, úgyhogy naná, hogy ha már ott voltunk, akkor egy rövid sétára még leugrottunk a kikötőbe.
Kitaláljátok, hogy melyik hajó várakozott ott? El sem hiszitek, ha azt mondom, hogy ott állt a Szigliget. Hogy micsoda boldogság volt látni. Az én hajóm... és rögtön az első nyári kikötői sétán ott vár.. :) Legszívesebben azonnal felszálltam volna rá, és akárhova indult is (feltehetően Siófokra ment), én mentem volna vele. Aztán vissza, és megint.. amíg csak este nem lesz. :) De hát felnőtt vagyok már, úgyhogy legyőztem magamban ezt a gyerekes vágyat, és csak jól megbámultam, meg lefényképeztem. Megállapítottam, hogy a kapitány személye nem változott.
Sétáltunk még egy kicsit, majd indulni kellett haza, mert mennem kellett délután dolgozni. Egészen felemelő érzés volt szinte egyenesen a Balaton partról érkezni munkába.





2018. jún. 5.

Mától

Megint mind az öten itthon vagyunk, Roli hazaérkezett az osztálykirándulásról, nagyon fáradtan, tele élménnyel. Beszéltem vele este telefonon, amikor már otthon volt, imádnivaló volt, ahogy hallottam a hangján is, hogy micsoda élmény volt neki, hogy mennyire jól érezte magát. Mire hazaértem, már csak egy ölelésre és egy puszira futotta az energiájából, és már ment is az ágyába. :)
És mától van egy olyan fiunk is, akinek már két nyelvvizsga bizonyítványa is van. A középfok után a felsőfokról is van már bizonyítványa Patriknak. Ha belegondolok, mennyien vannak, akiknek azért nincs még diplomájuk, mert nem sikerült megszerezni hozzá a nyelvvizsgát, neki meg előbb van két ilyen bizonyítványa, minthogy az érettségi bizonyítványát megkapta volna.. hát nem is tudom, mi mindenre lehet még képes. :) De tulajdonképpen mindegy is, mert nekem egy dolog számít, úgy csináljon mindent, hogy neki örömet szerezzen, ne pedig azért, mert elvárják tőle. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire büszkék vagyunk rá.



2018. jún. 4.

Jó dolog ez a negyven

Van, aki ezt nem vallja be, és van azért nyilván egy ritka kis százaléknyi olyan nő is, aki tényleg nem tart egyáltalán az évek múlásától, de én azok közé tartozom, akik bizony bevallották, és be is vallják, hogy igen, tartottam annak idején a harminctól is, meg most ettől a negyventől is. Mert olyan középkorúnak tűnt ez még akkor, amikor a másik oldalon voltam, én meg aztán magamról sok mindent gondolok, de hogy középkorú lennék, na, azt semmiképp sem. :)
De be kell látnom, hogy annak, hogy ez a negyven most már egy jó pár napja arról az oldalról érint, akik már túl is lépték, nem is olyan rossz. Mert így, ennyi idősen könnyebb bevallani dolgokat, és belátni, hogy ami bizony eddig nem ment ilyen-olyan okokból, az már nem is fog. És mennyivel könnyebb elfogadni is így, hogy azt mondom magamnak, hogy na, hát én erre most már biztos, hogy nem akarok energiát szánni.
De egészen más egy csomó dolog megítélése is. Igaz, ennek nem feltétlenül az éveim számának van köze, hanem sokkal inkább annak a pár napnak a múlt héten, amikor szemtelenül önző módon magam miatt "pazaroltam" el négy nap szabadságot. És milyen jól tettem. Mert ez alatt a négy nap alatt egy csomó minden helyre került bennem, és pl. úgy tudok bemenni dolgozni, hogy simán félre tudom tenni azokat, amik két hete még olyannyira nyomasztóak voltak, hogy alig vánszorogtam befelé. Ahhoz viszont már köze van az életkoromnak, hogy vagyok annyira bölcs és tapasztalt (meg nagyképű is :D), hogy ennyi idősen tudjam azt, mi az, amit nem szabad elfelejteni, és mi az, amit időnként úgy kell odamondani, hogy az a másik is érezze a "törődést".
De így, negyvenen túl még inkább meg vagyok győződve arról, hogy mennyi mindent csinálunk rosszul csak azért, mert úgy vagyunk kódolva, hogy nem érdekes, hogy sz.r, ismerős a büdös is, meg az érzés is, hát csak ússzunk benne.
És igen, ki merem mondani, ha azt érzem, hogy rossz úton járunk, ha azt érzem, hogy túl sokat adtunk magunkból máshova, ahova elég lett volna a fele is, és a másik felét szánhattuk volna magunkra, mert minden egyes boldog pillanatunk abból van, amit egymásra szánunk. És lehet, hogy a pénz kell hozzá, hogy legyen hol és hogyan egymásra szánni, de nem bármi áron, és nem mindenáron. Mert ezek a pillanatok azok, amik átsegítenek a nehezebb napokon, a sötétebb időkön, ebből lehet erőt meríteni, és ezekről lehet és kell beszélni is.
Hát ilyen ez most így negyven évesen, és nyolc naposan. És remélem, hogy ilyen lesz majd ötven évesen, és hatvan évesen is. Csak addigra majd azt szeretném írni, hogy sikerült úgy csinálni, hogy valóban a nagyobb fele az egymásra szánt időé, és a kisebbik felét szántuk csak a kötelező dolgokra. Mert annyi minden vár még ránk.. Alig egy hónap múlva nyaralás például. :)

2018. jún. 3.

Így telt

Ma sem unatkoztam egy percet sem, kihasználtam a nap minden percét. Lehúztam az összes ágyneműt, kimostam, majd persze vissza is húztam mindet. Ma este mindenki illatos ágynemű közé feküdt le aludni.
Közben persze főztem is, rögtön kétfélét, mert Roli nem szereti a cigánypecsenyét túlságosan, meg amúgy is gondolni kellett arra is, hogy ő holnap kétnapos osztálykirándulásra indul, így lett rántott hús is, amiből szendvics is készült holnapra, meg persze ebédelt is belőle.
Sopronba mennek, meg a FamilyParkba Ausztriába. Ő teljesen be van zsongva, én persze kicsit izgulok, mert Rolinál sosem lehet tudni semmit, néha az is csoda, hogy saját magát nem szokta ottfelejteni a suliban. De remélhetőleg nem hagy el semmit, és tele élménnyel fog hazaérkezni kedd este. (Erről jut eszembe, hogy ragtapaszt még kell tennem a táskájába, mert ez a másik dolog, amit sosem fog kinőni...bármikor képes lesérülni)
A jövő héten már megint rendes munkahét lesz, ami nem villanyoz fel egyáltalán, de szorgosan vàgom a centit a nyaraláshoz...egész biztató már az a szám..

2018. jún. 2.

Nyugis szombat

Ma olyan szombatunk volt, amikor nem történt szinte semmi. Délelőtt vásároltam, aztán megfőztem az ebédet, közben mostam, a törölközőket meg is szárítottam a szárítógépben, mert akármilyen jó idő is van, abból a puhaságból, amit a szárító csinál a törölközőkből, többet nem engedek. :)
Délután is mindenki elvolt a maga dolgaival, kitakarítottam a fürdőszobát (végre!), és nagyjából vége is lett a napnak.
Ez a nyugalom meg pont jó is volt, és kellett is. Bár igaz, ami igaz, azért Balázst aggódva nézegetem napok óta, mert mióta tart ez a kocsi-mizéria, egyáltalán nem önmaga. Látom, hogy folyton agyal, rágódik, de persze nem beszél róla. Meg persze fáradt is, mert neki kevés volt ez a szabadság is ahhoz, hogy eléggé ki tudja pihenni magát. Az majd talán a nyaraláson sikerülni fog neki. Legalábbis nagyon remélem.

2018. jún. 1.

Péntek

Na, hát így egészen jó dolgozni menni, hogy ami nekem hétkezdés, az rögtön a hét vége is. Tök jó volt, hogy bennem volt egy csomó energia, amíg mindenki már a munkaidő végét várta. .) Kár, hogy a szabadságon tölthető napok erősen végesek, mert simán több ilyet is csinálnék magamnak. Jó döntés volt, jó hatással volt rám, úgyhogy ha lehetne, akár negyedévente szerveznék magamnak egy ilyet. Kb. ennyi időnként kéne is egy ilyen kiszakadás onnan, egy kicsit lazítani, feltöltődni, hogy ne fásuljak bele, és ne érezzem azt, hogy már nem okoz semmi más örömet, mint fizetést kapni a hónap elején.
Erik vizsgázott ma angolból, azt mondta elég jól ment, és a tanára megdicsérte, mert nem volt lámpalázas. Azt hiszem, erre is tök jó, hogy van egy bátyja, akitől még ezt is el lehetett lesni. Mondjuk nem biztos, hogy ha nem lenne neki is hozzá egyfajta adottsága, vagy mi kell ehhez, akkor el tudná lesni.
Patrik ma újraszámolta a pontjait a felvin. Matek hármassal, merthogy szerinte nem lesz jobb. Már akkor is úgy jött haza, hogy elrontotta, azóta meg egyre többször mondja, hogy mérges magára, mert olyanokat rontott el, amiket amúgy tud, és banális hibák, és megbánta, hogy nem a dominós feladatot választotta, stb. stb. Ha tényleg hármas, akkor sincs semmi gond, legalábbis úgy tűnik. Csak azért fogom kicsit sajnálni miatta (már amennyiben egy hármasért kell), mert a matek volt, amire a legkomolyabban rágyúrt, hogy jól sikerüljön, és sikerült is év végére majdnem hiba nélküli dolgozatokat produkálnia. Na de majd meglátjuk.. látszik, hogy nagyon foglalkoztatja, nagyon komolyan veszi, és ez a fajta céltudatosság nagyon jó benne. A magyart már tudja nemhivatalosan..


Elkészült ma a várva várt árajánlat is. Meglepő, és nem mulatságos az összeg. Majdnem fél millió. Merthogy a hibát valamilyen vezeték okozza (nem tudják melyik), amit ők nem javítgatnak, hanem fogják, és a komplett kábelköteget cserélik. Vagyis szeretnék. De ennyiért nem..
Hétfőn Balázs elhozza tőlük a kocsit, kifizeti amit megcsináltak (egy-két apróság), és aztán majd 11-én elviszi egy másik helyre, ahol javítással is foglalkoznak. .. Úgy legyen, hogy ott pont is kerül a végére.