2018. febr. 28.

Viszlát, február!

Az, hogy ez egy ilyen rövid hónap, mindenkèppen pozitív dolog, mert ahogy eltelik, máris az van az ember fejèben, hogy akkor kezdődik a március, kezdődik a tavasz is.
Nem volt egyèbkènt semmi baj ezzel a februárral, hordozott magában pár nagyon jó dolgot.
Igaz, valahogy jobban elfáradtam, mint az előző hónapokban, de lehet, hogy mostanra már kifogytak a tartalèkaim.
Holnaptól március van. Remélem az a tavasz minèl hamarabb megmutatja magát.

2018. febr. 27.

Kezes

Ma elnèztem a kezemet, ami már megint fáj is a kiszáradt bőröm miatt, ès gondoltam, hogy na, emiatt talalhatták ki annak idején a kesztyűt a hölgyeknek. Mert bizony, bajban lennék, ha most meg kellene jelennem valami társasági esemènyen, ahova illene kiöltözni is. A kezeimet vagy el kène dugnom, vagy kesztyűt kène húznom, hogy ne tűnjek úgy, mintha èn lennèk szegèny Hamupipőke.
Amúgy persze, nincs mièrt szègyenkeznem, mert a munkától, ès a hidegben dolgozástól nèz így ki. De azèrt jó lenne holnap sokkal szebb kezekkel èbredni.



2018. febr. 26.

Semmilyen nap

Nem nagyon történt ma semmi, olyan kis semmilyen nap volt ez. Ahhoz képest mondjuk elèg rendesen fáradt vagyok. Igaz, már egèsz dèlután is azt èreztem, hogy bármelyik pillanatban el tudnèk aludni.
Nyűgös hèt lesz ez, az már látszik. Furcsa hangulatban van mindenki. De sebaj...ez is el fog múlni majd.

2018. febr. 25.

Vasárnap volt

Olyan jó volt ez a hètvège, hogy ha lehetne ilyet, akkor visszatapsolnám, ès követelnèm a ráadást. Vagy megállítanám az időt, hogy ne tudjon múlni, ès megmaradjunk ebben a jóban.
A tegnapi meccs emlèkei, ès emlèkezetes pillanatai ma is velünk voltak, újra átèlhettük a gólokat, mert jó pár videón lettek megörökítve. Olvashattuk a nyilatkozatokat, èrtèkelèseket.
Balázs ma is dolgozott, addig èn -szokás szerint- mostam ès főztem. Èpp addigra lett kèsz minden, amikor telefonált, hogy indul haza. Ilyenkor mindig megvárjuk, hogy legalább hètvègèn együtt ebèdeljünk.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezèrelve jegyet foglaltunk a Pentagon titka című filmre, úgyhogy este mèg moziban is voltunk. A film jó volt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott.
Ès már vège is lett a hètvègènek. De majd a következőn megint csinálunk valami jót.

2018. febr. 24.

Jó kezdet

Gyerekkoromban, de mèg talán fiatal felnőttként sem tudtam azt nagyon elkèpzelni sem, hogy lètezhet olyan karácsonyi ajándék, amit igazából csak február végén fogok megkapni, ès tart egèszen nyár elejèig. A decembertől idáig tartó időszak egy második advent volt, ha úgy tetszik, mert ez a fajta várakozás is olyan nálunk, mint a karácsonyvárás. Csak közben nem gyertyákat gyújtottunk, hanem figyeltük az átigazolási híreket, nyomon követtük a felkèszülèsi meccseket (de úgy ám, hogy a Fradi minden meccsről èlőben tudósított a messengeren keresztül).
Ma pedig vègre karácsony lett. De mèg milyen... Volt itt hideg, meg hóesés, ahogy ez egy rendes karácsonyhoz illik. Ès volt ünnepi hangulat, remek formában lèvő csapattal, kivèdett tizenegyessel, ès 5-2-es győzelemmel.
A vègère már senkit nem èrdekelt a hideg, nem számított, hogy mozdulni is alig tudunk a rengeteg ruhától, ami rajtunk van. Egyáltalán fel sem tűnt, hogy talán mínusz fokok is vannak.
Imádtam ennek a meccsnek (is) minden pillanatát. 
Ès imádom a gondolatot, hogy ez a karácsony nálunk mèg hónapokig fog tartani, ès... (el ne kiabáljam), de a vègèn az ünnep egy másik ünbepbe fog majd átmenni...mert a szezon vègèn remènyeink szerint a harmincadik bajnoki cím lesz a Fradiè, ès felkerülhet a mezre a harmadik csillag is. Ott leszünk, ès velük fogunk ünnepelni. Addig pedig eshet eső, fújhat szèl, elindul ki zöld-fehèr...kiszurkoljuk a győzelmeket.

2018. febr. 23.

A mai napról

Azt még tegnap délután csak sejtettem, hogy sokkal jobban teszem, ha ma itthon maradok, mintha elmegyek dolgozni. Akkor még a legfőbb motivációm az volt, hogy el tudjak menni én is Balázzsal és Patrikkal Budapestre, de az is benne volt már a levegőben, hogy nem leszek már a legjobb formámban. Aztán késő délután több tüsszögőrohamon is túlestem, akkor végképp nyugtáztam magamban, hogy naigen, nem fogom megúszni én sem. 
Ma reggel úgy ébredtem, hogy azt gondoltam, na basszus, ebből aztán ki tudja meddig nem fogok kikeveredni. Az orrom bedugult, a fejem is fájt, meg egy ponton a bal szemem mögött is. Aztán vettem coldrexet, meg orrspray-t, és dél körül láss csodát, kidugult az orrom, és mintha mi sem történt volna. Érdekes jelenség, az biztos. Azért nem vagyok száz százalékos, mert alig vártam, hogy kicsit lefeküdjek, és aludtam is egy jót délután. 
De mindez nem tud eltántorítani attól, hogy holnap ott legyek a fradi meccsen. Akármi is lesz, akármilyen hideg is, ott a helyünk. :)

Roland ma úgy érkezett haza, hogy kapott igazgatói dicséretet az angol verseny eredménye miatt. :) Meg egy szaktanári figyelmeztetést, mert az informatika órán ikonokat rakott ki az asztalra. (ez az a faja röhejes beírás, amire az embernek lenne kedve válaszolni, hogy "azt hittem, informatika órán ez a tananyag része".. vagy valami ilyesmi)  Pozitívan állunk mindenhez, így leginkább csak a dicsérettel foglalkoztunk. A másikat majd aláírjuk. :D

2018. febr. 22.

Évfordulós ajándék

Nagyjából mindenki tudja nekem, hogy ugyan sokat hanyatlott a memóriám az utóbbi években, de a dátumokkal továbbra is nagyon jóban vagyok. Így aztán az összes olyan napot, ami valamiért fontos az életünkben, abszolút nyilvántartom. Ilyen ez a mai nap is. Éppen ma öt éve, hogy az első munkanapomat töltöttem itt, ezen a munkahelyen. Egy csomóan emlékeztek még rá biztosan, hogy mennyire izgultam akkor, és lehet, hogy ti is elcsodálkoztok most rajta, hogy ennek már öt éve? Én is rácsodálkoztam, mert dacára annak a rengeteg mindennek, ami itt történt velem már, valahogy ennyi évnek mégsem tűnt. :D
Arra nem is gondoltam reggel, hogy milyen meglepetést tartogat nekem a sors erre a napra. Nem is gondolhattam, mert ilyen sem történt még velem sosem. Nem sokkal reggelizés után egyszer csak villant a belső kommunikátor, és láttam, hogy ír nekem a legnagyobb főnökünk, hogy "Szia Dia, kellene beszélnünk, mikor érsz rá?" Úgy meglepődtem, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, és ha nem értem volna rá, akkor is ráértem volna, úgyhogy válaszoltam neki, hogy én akár most is ráérek, de mondja meg ő, hogy mikor akar beszélni, és akkor úgy lesz. Azt a választ kaptam, hogy akkor jön oda hozzánk.
Jó lassan ért oda, engem már majd' a fene evett meg közben, ahogy próbáltam kitalálni, hogy vajon miről akar velem beszélni. Abban azért biztos voltam, hogy rossz dolog nem lehet, mert akkor biztos nem ő jönne, hanem nekem kéne mennem az ő irodájába. De aztán odaért, és a szokásos hogy vagy, mi újság kérdések után rá is tért a jövetele okára. Van most egy éppen aktuális pozíció, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de ő engem ajánlana, ha érdekelne. Szó szerint azt mondta, hogy "az egész raktárból téged tudnálak akár csukott szemmel is ajánlani, mert tudom, hogy nem csak erre, de ennél sokkal többre is képes vagy." A hirdetés nem kerülte el a figyelmemet, és elmondtam neki is, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el rajta egy kicsit. De nem ez az, amire vágyom. Mert igen, azt jól tudja, hogy ennél, amit most csinálok, többre vágyom már. Azt mondta, örül neki, hogy nem akarom, mert jobb neki, hogy maradok, és keressem meg, ha már megvan az, amit csinálni szeretnék. Mondtam, hogy megvan az már évek óta, tulajdonképpen várom csak az alkalmat, amikor már én csinálhatom. Még beszélgettünk mindenféléről, többek között Balázsról is, és elmondta, hogy azok, akik ismerik a férjemet már vagy huszonhárom éve, és dolgoztak is együtt annak idején, mindannyian egyetértenek abban, hogy bámulatos változáson ment keresztül, és szerintük ez nagyban köszönhető nekem is. Hát mit mondjak? Csak megköszönni tudtam az elismerő szavakat mindkettőnk nevében.
Gratulált még Roli angol versenyéhez, beszéltünk a Kowalsky koncertről, ahol ő hétvégén volt a családdal, megbeszéltük, melyikünk éppen érettségiző gyereke hova jelentkezett a felsőoktatásban.

Gondolom nem mondok nagyon újat azzal, ha azt mondom, hogy tökéletes megkoronázása volt ez a beszélgetés az elmúlt öt évnek. Elmondhatom magamról, hogy ez alatt az öt év alatt az összes főnökömtől hallottam már, hogy meg vannak elégedve a munkámmal, és többre is képesnek tartanak. Ez pedig sokat jelent, mert az mindig jól esik, amikor érkezik visszacsatolás is arról, hogy amit csinál az ember, az jó. Így aztán maradok a következő öt évre is.. meg még várhatóan tovább is. ;)

2018. febr. 21.

Büszkeség

Ma Roli èrt haza legutoljára. Ahogy belèpett, ès megkèrdezte, hogy "Tudjátok, mièrt jöttem kèsőbb?"egy pillanatra megállt bennem az ütő, hogy történt valami. De aztán gyorsan folytatta, hogy "ma volt az angol verseny eredmènyhirdetèse....èèès megnyertük a Kornèllal."
Imádtam azt a büszkesèget, ahogy ezt kimondta. Annyira boldog volt a hangja is, annyira jó volt, hogy talán emiatt, hogy ezt így èlte meg, mèg annàl is büszkèbb voltam rá, mint rendesen tettem volna. (Ha van ilyen egyáltalán)
Jogosan büszke ő is magára, mert ők ketten a csapattársával hatodikos lètükre a hetedik-nyolcadikos korosztályban indultak. Mèg sokra viszi ezzel a nyelvtudással, ami már most van neki, èn mondom. 😊

2018. febr. 20.

Pár perc

Csúnyán meg fogom èn ezt bánni hajnalban, de most, tizenegy óra után tíz perccel mèg annyira jó itt ülni a nappaliban a kanapèn. Nincs kedvem bemenni lefeküdni, pedig fáradt vagyok, ès nyilván tíz percen belül aludnèk is, ha megtennèm.
De itt most olyan jó bèkessèg van, hallom Balázs szuszogását, hallom az óra ketyegèsèt, hallom, hogy Patrik mèg valamit nèz a laptopján. Gyakorlatilag üres a fejem is, nem gondolkodom èpp semmin, csak èlvezem ezeket a csendes perceket.


2018. febr. 19.

Hülyék

Azért mindig meg tudok lepődni azon, hogy milyen felelőtlenek is tudunk lenni. Az influenza szezon kellős közepén, amikor azért már legalább mindenféle csatornán milliószor a szánkba rágták, hogy megelőzés, meg védőoltás, de ha már van tünet, akkor legalább mindenki maradjon otthon, és ne menjen sehova, legkevésbé közösségbe, mert durván fertőz, meg durva mellékhatásai vannak, akkor vannak emberek, akik "á, holnapra jobban leszek, megyek dolgozni". Sőt, olyan is van, aki "éjjel lázas voltam, de be tudtam jönni." Tudnék cifrát mondani ilyenkor, de inkább nem teszem, csak hallgatok, és reménykedem benne, hogy nem hozom haza. De fel nem foghatom az ilyenfajta felelőtlenséget. Sem abból a szempontból, amit neki, aki betegen jön dolgozni jelent a dolog (és nem egy megfázásról beszélünk, mert azért az más jellegű), sem abból a szempontból, amit másoknak okoz ezzel. Mert még az hagyján, hogy mondjuk én elkapom. De én is, mint ahogy esetleg mások is, haza is hozzuk ezeket. És jól továbbadjuk a családunknak.
Nem azért, mert én minden szíre-szóra itthon maradok, én is elmegyek, ha csak az orrom fújon, mert megfáztam, vagy fáj a derekam, de lázasan biztos, hogy eszembe sem jutna. Mondjuk leginkább magamért tenném, hogy itthon maradnék, az is igaz.
De aki még magáért sem tesz ennyit, az azt hiszem, végképp a menthetetlen kategóriába sorolható.

2018. febr. 18.

Apróságok

Azt régóta tudom magamról, hogy engem nagy, távlati célokkal nem lehet motiválni. Kivéve a nyaralást, mert azzal bármikor. :) De minden másban az a célravezető, ha csak kis lépéseket tűzök ki magamnak. Ezekhez persze mindig szükség van arra, hogy a kis lépésekhez is találjak olyan dolgokat, amikkel még a saját dolgomat is meg tudom könnyíteni. Na, ez nem mindig egyszerű dolog, de azért néha sikerül.
Mint például a testápoló esetében. Mert azzal bizony hadilábon álltam, annak ellenére, hogy a bőrömnek hihetetlen mértékű hidratálásra van szüksége, olyan típusú vagyok, akinek nyáron is simán száraz a bőre. Ilyenkor meg aztán jobb nem is gondolni rá. De mindig úgy voltam, hogy a testápolók megőrjítettek. A gyógyszertárit eleve utáltam, mert nem csak büdös, de kezelhetetlen is. Kipróbáltam ezerfélét, vagy az illata nem volt az igazi, vagy az állaga, vagy csak utáltam kenni. Azt is utáltam, hogy a flakonosokban benne maradt a negyede legalább, de már nem bírtam kiszuszakolni belőle, azokban, amik ilyen nagy, nem kör alakú tégelyekben vannak, szintén egy csomó benne maradt, ráadásul krémes kézzel nagyon rossz is őket nyomni, hogy kijöjjön belőlük a krém.
Aztán rátaláltam erre:
kép forrása: google
Igen, ez itt a reklám helye is akár (bár tök ingyen teszem), de ezt pont nekem találták ki. Jó illata van, a pumpás adagolójának köszönhetően pár perc alatt tetőtől talpig be tudom kenni magam, és tök jó érzés is a bőrömnek. A sokadik flakont használom már belőle, mert ezzel bizony minden gond nélkül bekenem magam minden este. És a bőröm is örül ennek, határozottan látható a változás. :)

Szorosan összefügg a bőröm állapotával a másik örök problémám, az ivás. Ezzel mindig próbálok trükközni, volt már letöltve ivás alkalmazás a telefonomra, volt már, hogy kijelöltem magamnak, hogy mennyit kell innom adott ideig. Mindent utáltam, főleg, mert a legtöbb esetben ilyen-olyan vízzel próbálkoztam. A sima vizet nem bírom csak nyáron, egyszerűen megőrülök attól, hogy nincs semmi íze. Az ízesített vizek közül a szénsavasat nem tudom meginni, a mentesből is csak az apenta vitamixx vize az, amit jólesően meg tudok inni akár hosszabb távon is.(meg a viwa vörösáfonyás vize is ilyen) De arra jöttem rá, hogy az sem mindegy, hogy a flakon, amiből iszok, az milyen. Mert ez a másfél literes, ez eléggé kezelhetetlen méret. Aztán egyszer vettem magamnak egy ilyet:
Azt vettem észre, hogy hopp, nem is tartott ki a munkaidő végéig, mert hamarabb elfogyott, valahogy jó volt inni. :D Azért minden nap nem veszek magamnak ilyet, mert igen borsos ára van, de közben megkóstoltam a spar sajátmárkás eper-alma gyümölcslevét, és az is pont olyan, amiből képes vagyok minden nap meginni egy ilyen flakonnal. Úgyhogy hetek óta töltögetem magamnak, és viszem magammal minden nap, amikor dolgozni indulok, hogy aztán délután, vagy este hazahozzam az üres flakont.
Az ilyen apró sikereknek mindig örülök, mert megerősít abban, hogy azért képes vagyok a fejlődésre, és változásra. :)

2018. febr. 17.

Szombati mozis

A szokásos hazimunkák után ma dèlután moziban voltunk. Megnèztük a Valami Amerika 3-at (vagy 3-mat?), mindannyian nagyon jól szórakoztunk, jókat nevettünk.
Az mindig külön èlmèny nekem, hogy mindenki szívesen jön velünk, ès nagyon örülök is neki. Ki tudja, meddig tart mèg ez az időszak, jól ki is kell használni. Jövő hèttől meg már kezdődnek a meccsrejárós szombatok. Mèg mindig alig hiszem el, hogy tènyleg mindazösszes Fradi meccsen ott leszünk, amit hazai pályán játszanak. 💚
Mire nyolckor kijöttünk a moziból, már esett a hó, ami február második felében már egyáltalán nem örömteli esemény, de majd csak megunja lassan, ès jöhet a tavasz is nemsokára.
Holnap Balázs dolgozik, addig èn megfőzök, kimosom, megszárítom a maradèk szennyest, aztán majd meglátjuk, hogy dèlután mihez lesz kedvünk. Kène vásárolni menni is, de az nem tartozik a kedvenc programjaink közè. Jó lenne valamit sütni is, de mostanában arra is elég nehezen veszem rá magam.

2018. febr. 16.

Pèntek

Ezt a hetet is kipipálhatjuk, mert a dolgozós rèsznek vège lett ma este. Igaz, nagyon unalmas munkám volt ma, többször is abba kellett hagynom egy pár percre, hogy ne akarjak kirohanni tőle a világból is. De kèszen van, így már nem kell ezzel sem foglalkozni többet. Ez meg jó, sokkal jobb, mintha nem tudtam volna befejezni, ès mèg hètfőre is maradt volna belőle. Biztos, hogy akkor egèsz hètvègèn többször is eszembe jutna, ès csak nyomasztana.
Igyekszem megint nem nagy terveket kovácsolni a hètvègère házimunka ügyileg, mert nem biztos, hogy amit elterveznèk, ahhoz kedvem is lenne. Majd ahogy adódik minden.

2018. febr. 15.

Az idő

Minden hètköznapon örülök annak, hogy ilyen gyorsan telik az idő. De persze èn is azt szeretném, ha pènteken, amikor a munkaidőnek vège van, akkor még lehetne állítani, ès csak akkor indulna újra, amikor már újra kèszen állunk a hètköznapi rohanásra.
Annak kevèsbè örülök, hogy az idő nagy rohanásában már ott tartunk, hogy a mai felsőoktatási jelentkezèsi határidő már minket is èrintett. Igaz, leginkább csak Patrikot, mert mi, a szülei csak annyiban vagyunk ebben èrintettek, hogy nagyon drukkolunk neki.
Első helyen a Corvinus kereskedelem- marketing szakirányt cèlozta meg , második helyen a Corvinus nemzetközi gazdálkodás szak van, aztán van mèg politológia szak is, meg mèg kèt másik, amiket nem tudok fejből. (De utána fogok nèzni, ès megmondom)
Abszolút önálló döntèse minden, a jelentkezèst is egyedül intèzte. Annyi segítséget igènyelt, hogy megkèrdezte tőlem, hogy hol van a nyelvvizsga bizonyítványa, illetve az apja pedig kifizette a plusz szakokra való jelentkezés díját.
Ma járt le a határideje az èrettsègi vizsgákra való jelentkezèsnek is. Ezt is leadta már hetekkel ezelőtt. Földrajz a választott tantárgy, töriből pedig emelt szinten vizsgázik.
Szóval jó ez, hogy telik az idő, de azèrt megállhatna...

2018. febr. 14.

Gazdagság

Amikor mèg egèszen kicsi lány voltam, azt kèpzeltem, hogy azok az emberek, akiknek nagy házuk van, meg mèg autójuk is, a nagy házukban van rengeteg könyv, meg mèg nyaralni is járnak, ők azok, akik gazdagok. Azok, akik külföldön is jártak, ők már valami szupergazdagok voltak a szememben.
Egèszen kicsi lánykènt el sem tudtam kèpzelni, hogy milyen lehet egy olyan házban lakni, ahol nem az egèsz család egy szobában lakik. Nyolc èves koromig èltünk úgy, hogy az egyik szobában mi nègyen, a másik szobában pedig a nagyszüleim, ès a nagybátyám, meg mèg kèthetente a kèt unokatestvérem is.
Azt nem mondom, hogy szörnyű volt, de arra nagyon emlèkszem, hogy mindig a fejemre húztam a takarót, amikor a Derrick kezdődött, mert nagyon fèltem, de a szüleim nèztèk.
Mostanra azèrt egèszen más elkèpzelèseim vannak a gazdagságról, mint akkoriban, már csak azèrt is, mert közben felnőtt lettem.
De èrdekes, hogy bármennyit is változott a világ, azèrt ezek az elképzelések nagyjából örök dolgok lehetnek, mert Erik nèha mond olyanokat, amikkel arra utal, hogy gazdagoknak gondol magunkat. Ès igen, azzal a mèrcèvel, amivel gyerekkènt mèrtem ezt, valóban. 😊
Azt meg majd ő is meg fogja tanulni, hogy az igazi gazdagság egyáltalán nem tárgyiasítható.

2018. febr. 13.

Fityisz

A tèlnek, mi másnak? Csakazértis tavaszt varázsolunk legalább idebent.


Olyan jó, hogy abban a pillanatban, amint belèpünk az ajtón, máris ezeket a tulipánokat láthatjuk. Az erősebb rózsaszínűek szombaton jöttek velünk haza a bevásárlásból, a másik csokor pedig ma. Nem kizárt, hogy mèg lesz másik csokor is mellettük, mert imádom őket.

2018. febr. 12.

Családi fotó

Azt már règesrèg tudomásul vettem, hogy az apám családjában a mi kapcsolatunk alakulása miatt megszűntem lètezni is. Nagyon kevesen vannak abból a nèpes családból, akik mèg a mai napig is megismernek az utcán. Szerintem előfordulhatna az is, hogy az apám is elmenne mellettem, nagyon sok èv telt már el azóta, hogy utoljára találkoztunk. De már règóta nincs bennem sem fájdalom, sem harag, elfogadtam ezt így.
Nèha azèrt belèmbújik a kisördög, főleg, amikor a húgom megkèrdezi, hogy láttad, a Blanka milyen kèpett rakott fel a M...án mamáèkról? Rákerestem, de nem volt nyilvános a kèp, így nem láthattam. Csak egy percig vacilláltam, ès aztán ismerősnek jelöltem. Jött is a kèrdès, hogy èn Ma...án Dia voltam? (Ezek szerint tènyleg nagyon megváltoztam) Biztos gondolkodott mèg egy ideig azon, hogy visszaigazoljon e, mert eltelt kèt nap is, mire megtette.
De ma láttam a kèpet, amit mèg sosem, ès úgy gondolom, megèrte bevállalnom az esetleges elutasítást is.  Maskèpp sosem láthattam volna a nagyszüleim esküvői fotóját.
1948…

Ő pedig a nagymamám. Nem tudom hány èves volt itt.  


2018. febr. 11.

Uncsi

Nem hiszem, hogy túl érdekes lesz, amit írni fogok. Leginkább egyáltalán nem lesz érdekes, mert nem is tudok nagyon miről írni. El is telt ez a hétvége is, már előre sóhajtozom attól, hogy holnap hétfő, és kezdődik minden elölről. Nagyon uncsi ez az egyformaság, és értem is, hogy miért vagyok ennyire nyűgös már ettől az egésztől. Szerintem nyár óta nem voltam itthon úgy szabadságon, hogy hosszabb időt is eltölthettem volna, mint mondjuk két nap, esetleg három úgy, hogy nem kellett sehova sem mennem, vagy nem töltöttem egy csomó időt azzal, hogy kihevertem a beszólásokat, meg a minden mást is. Igaz, télen annyira nem is szeretek szabin lenni, mert merő időpocsékolásnak tűnik, az, hogy csak idebent gubbasszak, mert minden máshoz hideg van. De mindegy is, mert úgysem tudom még előre, hogy mi adódik, mikor tudunk eljönni, vagy mikor sem. Egy-egy nap lesz biztosan, de több nem igazán esélyes. Pedig én nem vagyok az a spórolós fajta e téren, mindig úgy vagyok vele, hogy bőven ráérek akkor, amikor már alig van, addig meg mit aggódjak? :D

2018. febr. 10.

Szombat

Abszolút esemènytelen szombaton vagyunk túl. Hacsak nem tekintjük esemènynek, hogy már megint olyan migrènnel èbredtem, mint amilyenről a múltkor írtam is. A víz is levert. A vèrnyomásomat megmèrtem, megint a per volt az, ami magas volt (119/92), meg a pulzusom, ami egy ideje megint magas. Most is 95 volt.  Annyira nem bírtam ezzel ma, hogy vègül pizzát rendeltünk ebèdre, mert mèg vásárolni sem tudtam akkor elmenni, nemhogy főzni bármit is.
Amikor kicsit jobban lettem, befestettem a hajam, mert minden őrült migrèn vègèn jól tud esni a hajmosás, most meg nagyon esedèkes volt a festès is, nem akartam elnapolni.
A hajmosás után tènyleg egèszen embernek èreztem magam újra, igaz, a hajszárító èpp a kezemben próbált kigyulladni. Jól meg is ijedtem, az amúgy sem èpp alacsony pulzusom mèg följebb ment. A hajszárító azóta a kukában vègezte, ès vettünk helyette másikat.
Dèlután voltunk vásárolni, mert a húgom kisfia ma egy èves lett, a kislányának kedden volt a nèvnapja. Addig gondolkodtam, hogy mit kapjanak, amíg lecsúsztak a rendelès lehetősègèről, szerdán már nem mertem rákattintani, hogy vásárlás, mert fèlő volt, hogy nem èr ide. 
De meglettek az ajándèkok, örültek is neki, Gergőn mondjuk mèg nem látszik az öröm, de a kisautót nyomkodta, hogy megszólaljon, ezt örömnek tudtam be.
Eriknek is megvettük vègre az első villanyborotváját. Tiltakozik mèg ellene, ès nem is kell mèg majd túl sokat használnia, de azèrt megjelent már a bajusza, ami zavarja (ès olyan hülyén is nèz ki vele).
A fejfájás azèrt mèg nyomokban most is velem van, de azt hiszem, holnap már könnyebb napom lesz e tèren.


2018. febr. 9.

Pèntek van

Règen, amikor hallottam azt a Presser számot, amiben az van, hogy "ötkor kelsz, zötyögsz villamoson" mindig az jutott eszembe, hogy úristen, mennyire szörnyű lehet már olyan korán kelni, ès èn biztos, hogy sosem lennèk erre kèpes. Most meg rendszeresen előfordul velem, hogy ötkor már bent vagyok a munkahelyemen. 
Úgyhogy soha ne mondd, hogy soha, mert úgy tűnik, az ember bármire képes. 
Ma mèg munka után farsangon is jártam, mert ma volt Rolièk napja az iskolában. Szegènykèm olyan kis szomorú beletörődèssel kèrdezte tegnap, hogy "ugye nem tudsz eljönni", hogy ott rögtön elhatároztam, hogy akárhogy is, de összeszedem magam, ès ott leszek. Pedig úgy húzott magához a kanapé, olyan jó lett volna ledőlni. De örülök, hogy nem engedtem a csábításnak, ès ott voltam. 
Most meg már nem kell ellenállnom semmifèle csábításnak, mert nyugodtan mehetek aludni, a hèten is megtettem minden tőlem telhetőt. 

2018. febr. 8.

Ajándék

Mostanában valahogy a családi nèvnapok/születèsnapok körül nem szoktam a helyzet magaslatán lenni. Rendszeresen úgy van, hogy azon a napon, amikor èpp az ünnepnap van, mèg nincs meg az ajándék. Így volt ez a múlt heti Balázs nappal is. Az megvolt, hogy mit szeretnènk adni neki, de nem tudtuk nèlküle megvenni. Aztán ő persze nem annyira akarta azt, amit mi, így kellett másik ötlet. De az is meglett, ès ma meg is èrkezett az ajándék. (Mèg a hèt napba is belefèrünk)



Nagyon szép, sorszámozott, a hàtlapján gravírozott Fradi címerrel. Ha lenne női változata, onnantól èn is hordanèk újra órát.

Ez az idèzet pedig tegnap jött velem szembe, ès azóta is folyamatosan motoszkál bennem.

"Hatalmas erő van a kimondott szavaidban. Építhetsz, rombolhatsz. Megalázhatsz, felemelhetsz. Bátoríthatsz, depresszióba lökhetsz. Létrehozhatsz, megsemmisíthetsz. Életeket formálsz át vele, hatással vagy másokra, nyomot hagysz. Lehet, hogy valaki a szavaid hatására fog bele az álmai megvalósításába, lehet, hogy valaki a szavaid hatására mond le a céljairól. Lehet, hogy valaki a te bátorításodra kezd hinni magában, lehet, hogy valaki a te alázásod következtében kezdi el vagdosni magát. Felelősséggel tartozol a szavaidért. Felelősséggel tartozol a szavaid következményéért. Megmutathatod az életet, a halálba taszíthatsz. Mosolyt csalhatsz arcokra, könnyeket a szemekbe. Börtönbe zárhatsz vagy szabaddá tehetsz. Minden kimondott szóval történelmet írsz. Adsz. Elveszel. Felüdítesz. Elkeserítesz. Ölsz. A kimondott szó lehet fegyver, lehet gyógyír, lehet mentőöv, lehet csapda, lehet emésztő tűz, lehet frissítő víz. A kimondott szó elvégzi a dolgát, nem tudod visszavonni. Súlya, ereje, hatása van, életeket változtatsz meg.
Te döntesz: áldás vagy átok leszel?"

Lydia Finlandia

2018. febr. 7.

Arányok

Az jutott eszembe ma, hogy azért lehet, hogy mégis jó szolgálatot tenne mindannyiunknak, ha lenne valami hasonló számláló rajtunk, mint a Lopott idő című filmben. Már csak azért is, mert magamon abszolút azt érzem, hogy az energiám, és az időm  kilencven százaléka arra fordítódik, hogy a munkámmal és a mindennapi élethez feltétlenül szükséges dolgokkal fogy el. A fennmaradó tíz százaléknyi idő marad egy-egy napból az alvásra, és az egyéb feltöltős dolgokra.
Ez az arány évről évre nagyobb a munka, és itthoni munka javára, és nem marad idő semmire sem. Ijesztő, hogy úgy telnek el a napok, a hetek, és a hónapok, sőt.. évek is, hogy egyre kevesebb az a dolog, ami a jó része mindennek.
Azt nem mondom, hogy felesleges energiapazarlás, mert nyilván a munkánk és az itthoni munkánk is szükségesek ahhoz, hogy lehessen más. Csak valahogy átestünk a ló túloldalára ezzel kapcsolatban, nem?
Azt látom, hogy mindannyiunkból egyre többet és többet követelnek a munkánk során, folyamatosan teremtik elénk azokat a helyzeteket, amikkel azt sugallják, hogy jobb lesz, ha még ezt és ezt megcsinálod, közben meg mire elérjük, addigra már újabb helyzet vár ránk, ami újabb kihívást jelent. Az az összeesküvés elmélet része, ha azt mondom, hogy a mi generációnknak ez az, ami a gyerekeinknek az iskola. Mert addig, amíg így csináljuk, nincs időnk gondolkodni, nincs időnk arra, hogy beszélgessünk egymással, és esetleg valaki más megvilágításba helyezzen bizonyos dolgokat.
Nem hiszem, hogy lehet ebből kitörni már, mert ez most már el van rontva rendesen, de azért azt a reményemet nem adom fel, hogy legalább a saját mikrovilágomban képes leszek ezen az arányon javítani. Már azzal is elégedett lennék, ha mondjuk 70 százalékra csökkenne az a mostani kilencven, mert az ugye azt jelentené, hogy a mostani tíz felkúszik harmincra. Az meg már egészen jó aránynak tűnik.

2018. febr. 6.

Mától

Mától azt is tudom, hogy mennyi fizetésemelést kaptam. Az idén sem lehet okom semmi panaszra, mert most már igen szép összeg szerepel a besorolási bérem mellett. Volt egy beszélgetés is a főnökeimmel a szerződés módosítás aláírása apropóján, amikor egy csomó mindent elmondhattam, amit már akartam egy ideje, és ez legalább olyan jól esett, mint a béremelés. :)
Mától van nyestriasztó is a kocsinkban, így aztán őszintén remélem, hogy ezentúl sehol nem akar majd belemászni, és tovább űzni azt az idegesítő játékát, hogy a motorháztető alatti "szigetelést" tépkedi szét. Igen nagy darabot kiszedett már belőle.. és volt már azért olyan autónk, amiben meg is rágott egy vezetéket, úgyhogy elég nagy elvárásaink vannak ezzel a riasztóval kapcsolatban.

A mindenféle jó hír ellenére olyan fáradt vagyok, hogy épp az előbb csodálkoztam rá, hogy még csak kedd este van. A fáradtság faktorom simán csütörtöknél jár már. Igaz, minden reggeles héten ez van, hogy négy-öt órát alszom éjjel, aztán fél napokat csak szenvedek a kialvatlanságtól. Egyszer lehet, hogy ki kéne próbálnom, hogy lefekszem nyolckor, lesz, ami lesz.. Mondjuk jól meglepném vele magamat is, mert szerintem utoljára kisgyerekként voltam olyankor ágyban. :D

2018. febr. 5.

A konyha és én

Azt sosem tagadtam, hogy nem vagyok valami nagy konyhaművész. Mostanában viszont még önmagamat is képes vagyok alulmúlni a konyhai alkotások terén. Még délutános héten csak hagyján, olyankor délelőttönként azért képes vagyok viszonylag normális kajákat is főzni. De ilyenkor, amikor reggeles vagyok, hát rendre ott kötünk ki, hogy veszek valami grillcsirkét meg salátát, sütök hozzá krumplit, és voila, nagyon gyorsan meleg kaja van az asztalon. De ilyenkor szokott lenni virsliebéd is, meg pizza a pékségből.
Pedig szoktam nézegetni jobbnál jobb recepteket, meg el is mentegetem magamnak. Vannak a pinteresten azok a cuki kis videók is, ahol két perc alatt készülnek mindenféle remekbe szabott csodák. Amikor ezeket látom, el is képzelem, hogy na, majd ezt én jól megcsinálom, és milyen menő is leszek a családom körében, hogy ezt még munka után így bevirítom nekik.
Aztán, amikor hazaérek a munkából, és elképzelem, hogy a cuki kis recept megvalósításához kb. a fél konyha be lenne terítve, és elő kéne szednem a vágódeszkát, a kisebb serpenyőt, a nagyobb serpenyőt, az aprítót, a fazekat, stb. stb, amit aztán utána el is kell mosogatni, meg el is kell pakolni, és már el is megy a kedvem az egésztől.
Ilyenkor jönnek a már fentebb említett korszakalkotó és rendkívül unalmas ebéd(vacsora) alkotások.

2018. febr. 4.

Vasárnap esti

Mindig megmosolygom azt, amikor nem a telefonomról blogolok, hanem leülök a laptop elé, és a blogger belépő oldalán az fogad, hogy "hozz létre egy lenyűgöző blogot". Ilyenkor mindig olyan jólesően kihúzom magam, hogy nekem már nem kell létrehoznom, mert itt van. Azt mondjuk nem gondolom, hogy lenyűgöző lenne, mert mitől is lehetne az? De azt mindenképpen, még magamnak is el tudom ismerni, hogy az, hogy bármi történjen is, minden nap írok, az azért valami. :)
Igaz, hogy az esetek többségében banális kis semmiségekről szól az egész, mert már nem osztom meg a véleményemet mindenről. Semmiképpen nem politizálok, egyik oldal mellett sem foglalok állást sohasem.
Van egy csomó minden, amiről már csak felületesen írok, mert általában mire este lesz, már szita az agyam, és nincs energiám kifejteni a véleményemet. Vagy olyan témák foglalkoztatnak, amik nem igazán publikusak.
És persze az is igaz, hogy igencsak egysíkú lett az életünk, mióta nem építkezünk. :D Néha hiányzik is az a nyüzsgés, amivel járt, már csak azért is, mert visszagondolva, bámulatos energiákat tudtunk mozgósítani akkor. Az akkor önmagunkhoz képest most nagyon kis semmik vagyunk, mert már abban is szörnyen elfáradunk, hogy dolgozni járunk. Amikor ez eszembe jut, akkor azért értem, hogy miért is mondják azok, akik rendszeresen sportolni járnak, hogy akkor, amikor ott vannak, már nem is fáradtak. Olyasmi lehet ez is, mint hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni.. az energia is az energiától termelődik. (mondjuk ezt tudtam azért eddig is, csak másképp)

Ettől függetlenül azért jó érzés minden nap írni valamit. :) És ki tudja, lehet, hogy pár év múlva ez a sok kis valami mégis lenyűgöző lesz valakinek..

2018. febr. 3.

Félévik

Nem marad el az idén sem. :)

Patrik (12.osztály)

Magatartás: példás
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: jeles
Magyar irodalom: jó
Angol nyelv: jeles
Német nyelv: jeles
Matematika: jó
Történelem: jeles
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan: jó
Történelem fakultáció: jeles
Mozgóképkultúra és médiaismeret: jeles
Művészetek- Tánc és dráma: jeles
Földrajz fakultáció: jeles
Biológia-egészségtan: közepes
Életvitel és gyakorlat: jeles
Egyházi ének: jeles


Erik (9. osztály)

Magatartás: változó
Szorgalom: változó
Angol nyelv: jó
Hittan: jeles
Informatika: közepes
IT alapok: elégséges
IT alapok gyakorlat: közepes
IT szakmai angol: közepes
IT szakmai orientáció gyakorlat: jó
IT szakorentáció: közepes
Magyar nyelv és irodalom: közepes
Matematika: elégtelen
Programozás: elégséges
Programozás gyakorlat: elégséges
Természetismeret: közepes
Testnevelés és sport: jó
Történelem: jó

Roland (6. osztály)

Magatartás: változó
Szorgalom: változó
Magyar nyelv: közepes
Irodalom: közepes
Történelem: közepes
Hittan: jeles
Angol nyelv: jeles
Matematika: közepes
Informatika: jeles
Természetismeret: jó
Ének-zene: jó
Rajz és vizuális kultúra: jeles
Technika és életvitel: jeles
Testnevelés és sport: jó


Egy csomó mindent elmondtam már, nem is kell ezt tovább ragozni. Vannak olyan jegyek, amiket szívesen megvétóznék, mert ha szigorúan ragaszkodnánk a tudásra kapott jegyekre, akkor pl. Rolandnak bőven négyesnek kéne lennie matekból. És így is lenne igazságos, ha már a szorgalom jegye is olyan, amilyen. De annyira nem érdekel, hogy tegyek is ezért akár egy tyúklépést is. :)
Azt meg ne is kérdezzétek, hogy mit takar a szakorientáció, meg a többi izé Eriknél, mert őszintén mondom.. fogalmam sincs róla.

2018. febr. 2.

A jó hír

Mindenkèppen az a legjobb hír a mai napon, hogy a medve nem látta meg az árnyékát. Így aztán remènykedhetünk mindannyian abban, hogy ez a semmilyen tèl vègetèr belátható időn belül.
A másik jó hír meg kèzenfekvő...mert ugye pèntek van, ès mèg este fèl tíz is lett ma este is, amikor az èn munkaidőm is vègetèrt erre a hétre.
Ilyenkor mindig úgy tudok örülni a hètvègènek.
Igaz, nagyjából fogalmam sincs arról, hogy hogy fog telni, de nem is annyira fontos, hogy tudjam előre. Akármi is lesz majd, csak jó lehet.

2018. febr. 1.

Február

Arra jöttem rá, amellett, hogy jé, ma már február van, és már túl is vagyunk az év leghosszabb hónapján, hogy vannak olyan kérdések, amik olyan régóta nem lettek kimondva már, hogy nem is biztos, hogy fel akarom őket tenni. Mint ahogy vannak olyan mondatok is, amiket annyiszor nyeltem vissza, hogy már nem mondom ki. De ez nem feltétlenül rossz, mert akár fordíthatom mindezt  javamra is, és felfoghatom úgy, hogy nem kell ezekkel foglalkozni. :)
Nem esett jól ma dolgozni menni, és ha nem azt néztem volna, hogy több szabit nem lőhetek el már rögtön év elején, akkor bizony szemrebbenés nélkül telefonáltam volna, hogy a héten már ne számítsanak rám. Az igazság az, hogy bármennyire szeretem is amit csinálok, vannak olyan dolgok, amikből annyira elegem van, hogy néha úgy kell bevonszolnom magam. Nyilván túl leszek majd ezen is, és tudom, hogy minden ilyen héten nehezebb minden, amikor külön műszakban vagyunk, és nagyjából egész héten az van, hogy jut öt perc napközben Balázzsal, amikor esetleg megbeszéljük a fontos dolgokat, öt perc, amíg hazahoz, és aztán kb. öt-tíz perc még a gyerekekkel, akik elmondják, hogy kivel mi történt. Utálom. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy háztartási kellék, aki itthon hagyja az ebédet, meg előkészíti a reggelit/tízórait, de amúgy láthatatlan, és nem is nagyon létezik.

Ha minden igaz, akkor holnap kikukkant a medve is a barlangjából, ugye? Remélem tetszik majd neki, amit idekint lát.