2016. jún. 30.

Látogatónk akadt

Sajnos nem olyan, akinek örültünk volna. Eleve annak, hogy az éjszaka közepén tört ránk, már nem tudtunk örülni... annak meg, hogy éppen hozzánk tévedt be, na, annak meg még kevésbé.
Történt, hogy épp félálomban voltam már, amikor megjelent Roland, és közölte, hogy "Apa, bejött egy madár a szobánkba." Nem szólt egyikünk sem egy szót sem, csak kipattantunk az ágyból, és azt hiszem, mindketten tudtuk, hogy itt bizony nem madárról van szó.
Nem is madár volt.. egy denevér keringett veszettül a szobában, nyilván nem találta a helyét, meg ráadásul akármerre is indult, mindenhol volt valami akadály előtte, így aztán- jobb híján- csak körözött. Ha nem undorodtam volna annyira tőle, akkor meg is sajnáltam volna biztosan. Így csak azon voltam, hogy ugyan ki ne nyissák a szobaajtót, nehogy még máshova is elrepüljön, és ugyan valaki tessékelje már ki innen, mert ez itt nem az ő játszótere.
Egyszer beleakadt a függönybe, de amikor onnan ki lett szabadítva, akkor egészen alacsonyan kezdte a körözést.
Kb. negyedórás üldözés volt így, éjfélkor, mire megszabadultunk tőle. A fiúk rögtön közölték, hogy ők mennek a mamához aludni inkább. De persze maradtak, csukott ablaknál.. Hajnalban, amikor indultam dolgozni, akkor nyitottam ki nekik újra, gondoltam, már talán elmúlt a denevér-veszély.
Nem esett jól a látogatása.. eddig is utáltam őket, most meg még jobban.
Mindenesetre egy ablakra került szúnyogháló ma, hogy ne kelljen már csukva tartaniuk holmi "madárveszély miatt". (micsoda mázli, hogy az új ablakainkon gyári szúnyogháló van)

2016. jún. 29.

Sóhajt

Most érzem először azt, hogy nem látom a végét ennek az egésznek. Gondolom, nemcsak én érzem ezt, mert Balázson is látom, hogy napról napra nő benne a feszültség. Persze, most épp nem történik semmi, csak úgy vagyunk, és várunk, hogy majd legyen valami. Addig meg nem vagyunk sehol sem igazán otthon, de mindenhol otthon kell lennünk, mert az egyik helyen lakunk, a másik helyen meg szeretnénk a hátralévő életünket eltölteni. A harmadik hely pedig az, amit hátrahagytunk, és ahol most már más lakik, és másképp néz ki, de mégis ugyanazok a falak, meg ugyanaz minden.. Nem könnyű. Könnyebb lenne, ha most lenne valami nagyon látványos haladás, és úgy mennénk el nyaralni, hogy nem lógna minden a levegőben, hanem azt éreznénk, hogy "na, már csak egy kicsi van hátra". Szeptemberben vissza akartam költözni. Balázs azt mondta, az idén nem fog menni.. nem akarok hinni neki, de nagyon félek attól, hogy igaza lesz, és ittragadunk majd még karácsonyra is ebben a seholvilágban, mert az akkor nem lesz jó. Akkor ki is fogok borulni, és hisztizni is fogok, karácsony ide, vagy oda.. De ne szaladjunk ennyire előre, még lehet bármi.. meg legyen is.

2016. jún. 28.

Nyomi

Kikészített ez a két napos időjárás-változás, de úgy istenigazából. Nagyon régen nem voltam ennyire kóválygós és ennyire fáradt, mint most. Még a sittlapátolás után is fittebbnek éreztem magam, mint ma délelőtt.
Ráadásul vacakol a gyomrom is, fogalmam sincs, hogy miért, semmi okot nem találok, amiért így kéne lennie.
Holnap nem is megyek dolgozni, csakhogy kicsit összeszedjem magam... (na meg mert kell egy csomó mindent venni, és a nyaralásig ez az utolsó alkalom).


2016. jún. 27.

Ez történt tegnap

Még mielőtt következnek a képek, mert egyelőre tartom magam a fogadalmamhoz, és szorgosan örökítem meg az eseményeket, elárulom, hogy egyre inkább azt érzem, hogy nem akarok több bontást.. építeni akarok. Válaszfalakat akarok látni, és azt, hogy beépítik az ajtókat, és ki akarom választani a csempét, meg a járólapot, meg a szőnyeget. És ki akarom pakolni azt a temérdek sok banános dobozt, amit még valamikor márciusban halmoztam fel. Most ugyan utálom, de meg akarom mászni napjában többször is a huszonegy lépcsőfokot, ami a lakásunkhoz vezet.
Addig még azért van mit csinálni.. de haladunk. Lassan, de biztosan..









És táádááám.. az első velux a helyén van


2016. jún. 26.

Szép volt, fiúk!

Azt majd csak holnap mesélem el, hogy mi történt azon kívül, hogy ma nyolcaddöntőt játszott a magyar válogatott. Mondom, nyolcaddöntőt az EB-n. Ami azért nagyon nagy dolog, valljuk be. És igaz, ma kikaptak, de bennem nincs keserű szájíz egyáltalán. Főleg úgy nem, hogy ezeket a belgákat még maga Speedy González sem biztos, hogy beérte volna..
Na de.. az elmúlt hetekben látni ezt a csodát, amit a focistáink szereplése okozott, az mindent megért. Elképzelni sem tudtam még egy fél évvel sem, hogy lesz ilyen. Hogy majd eltelik úgy majdnem három hét, hogy senkit nem érdekel, hogy egyébként Fradista, vagy újpesti a másik, esetleg a Barcelonának, vagy a Realnak drukkol. Mindenki magyar volt, és egy emberként drukkolt. Fiatal, idős, gyerek, férfi, nő, mindenki részt vett ebben az örömmenetben. Hihetetlen volt.. és nem is győzök betelni az egésszel. Jó lenne, ha ez így maradna, jó lenne, ha minden válogatott meccs teltházas lenne, jó lenne, ha mindig, minden helyzetben egyemberként állnánk mellettük, és nem fanyalognánk egy-egy rosszabbul sikerült meccs után.
Jó lenne, ha az éjjel soha nem érne véget.. azután sem, hogy az EB számunkra ma este véget ért.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek után elképzelhető, hogy lesz egy német-belga döntő.. és majd a németek megállítják ezeket a gyorslábú belgákat..)


2016. jún. 25.

Ha

...elég bátor lennék, akkor vennék magamnak egy ilyet:

és ezzel hordanám:





Ha elég fiatal lennék, akkor meg valami ilyesmit vennék:


Ha most a Balatonon lennék már, akkor a teraszon innék egy ilyet:


Se bátor nem vagyok, sem fiatal, de még a Balatonon sem vagyok, úgyhogy most elmegyek zuhanyozni. :)

2016. jún. 24.

Eltelt

Ez sem volt egy egyszerű nap. Tudtuk előre, hogy nem lesz az, csak azt nem sejtettük, hogy közben ennyire nyár lesz, mint amennyire lett ma. Meg az sem volt bekalkulálva a mai napba, hogy a kőműves pont délben fog jönni, amikor a legnagyobb meleg van.
Így aztán munka után Balázs még jól kihajtotta magát, Patrik és Erik lehúzott egy sokórás műszakot, mire előkészültek a kőműves munkákhoz, majd aztán segédmunkásként funkcionáltak, és hordták fáradhatatlanul a teli vödröket.
Akkor azért megijedtem, amikor Balázs kockacukrot és egy pohár vizet kért. Akkor még jobban, amikor a vérnyomásmérőn minden létező jel megjelent, és a pulzusa is sosem látott magasságokban járt.
És újfent megerősödtem benne, hogy kell az a nyaralás. Sokkal jobban, mint ahogy azt gondoltam eddig. És már nincs is sok addig...

2016. jún. 23.

Nem lesz hosszú

Ez lesz az az éjszaka a a héten, ami nemhogy nem ér majd véget, de alig elkezdődik, máris vége lesz. Megint olyan nap van, hogy reggel megyek vissza dolgozni, ami ugye jó, mert nem kell a péntek délutánt munkával tölteni, de persze nehéz lesz hajnalban felkelni.
Megvettük ma az ajtókat, a bejárati ajtót is, és az összes beltéri ajtót. Megrendeltük az aljzatkiegyenlítéshez a szükséges anyagokat, délután ki is vitték. Igaz, két körben, mert elsőre a fele lemaradt, de szerencsére csak kb. tíz percre kellett szívbajt kapnunk, és megoldódott minden. Mindig mondom, de az ilyen dolgok miatt mindig csak megerősödöm benne, hogy jó dolog ez a technika.. mert pillanatok alatt értesülhetünk nem csak a meccsek eredményeiről, de minden egyéb másról is, mert rendelkezésünkre állnak mobiltelefonok, email címek, mobilnet, stb. stb. Régen ez, hogy elfelejtették kihozni a padlopon-t úgy derült volna ki, hogy majd holnap, amikor megyünk haza, keressük, nincs sehol. És majd akkor kezdtünk volna el rohangálni érte.. mennyivel egyszerűbb volt ez így.
Holnap délután elkezdik a padlókiegyenlítést, vasárnap jönnek az ácsok is, folytatják a munkát ők is. Reményeim szerint jövő hét vége felé neki lehet állni gipszkartonozni, és utána azért beindulhat gőzerővel minden..
Ámbár bevallom.. most, hogy végre itt a nyár, egyre többször csak a nyaraláson jár az eszem. :)

2016. jún. 22.

Elképesztő

Annyira hálás vagyok érte, hogy megélhetem ezt a csodát, amit ez a mostani foci EB hozott nekünk. Elképesztő, micsoda örömmámorban úszik az egész ország. Amerre megyek, és amerre nézek, mindenhol magyar zászlók, magyar pólók, mosolygós arcok, és büszkeség. Ki hitte volna egy-két évvel ezelőtt, hogy ilyen is lesz? Biztosan nem sokan.
Ma, miközben a nemzeti válogatott az az elképesztő meccset játszotta Lyonban, mi dolgoztunk. A fiúk itthon nézték a meccset, és emailben közvetítették a fontosabb eseményeket. Többen, több helyről is nyomon követték odabent, és afféle percről percre hírsáv is alakult a raktárban. Szépen leképeztük mi is ott kicsiben, ami a világ magyarjai között folyt ebben a két órában.. mert eleinte csak alig mertünk örülni, aztán ahogy születtek a gólok, úgy vált egyre fontosabbá minden percről tudni, s úgy szorult háttérbe minden más. Lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy lesz e még gól, pedig tudtuk, túl nagy tét már nincs is.. mindenképpen tovább jutottunk, akármi is lesz. De hogy egy ilyen meccset játszanak egy olyan válogatott ellen, ahol igazi világsztárok is vannak, arra senki sem gondolt. Senki nem maradt le, mert akinek nincs emailcíme, annak bemondták a hangosbemondóba az eredmények alakulását. Igazi hangorkán, dudaszó és ollézás üdvözölte Dzsudzsák góljait, és olyan elképesztő energiát mozgatott meg mindenkiben az eredmény, hogy ha azt mondták volna, hogy most akkor még reggelig kell ott komissiózni, biztos, hogy megteszik azt is.

Aztán itthon megnéztem a telefonomon a facebook-ot, hogy miket írnak. És csak vigyorogtam, mert mindenkitől csak azt láttam, hogy a meccset nézte, drukkolt, örült.
Ma megint nagyon jó volt magyarnak lenni. (csak el ne felejtsük ezt az érzést)

A Szabadság szobor is magyar színekben pompázik

És mindenképpen véssük be jól a történelemkönyvekbe, hogy Magyarország-Portugália 3-3. Meg hogy Magyarország veretlenül, csoportelsőként jutott tovább az EB csoportköréből. :) (és üzenjük Bukarestbe, hogy hehehe :P)

Mi a furcsa?


Azon kívül, hogy ez egy olyan kép, ahol látszik mindhárom lakás bejárata? Az íves előtető volt eddig a mienk, ott laknak most anyámék. A kép jobb alsó sarkában a sárga előtető és az ablak teteje a nagyszüleim lakrészéhez tartozik. Odafent meg ugye mi lakunk majd nemsokára.
Na de akkor mi is a furcsa?

2016. jún. 20.

Már csak 18

nap, és viszontláthatjuk kedvenc nyaralóhelyünket. Minden évben ezt mondom, de az idén aztán végképp nagyon-nagyon kell a pihenés, a lazulás, és a feltöltődés. Kemény félév van mögöttünk is, és kemény félév lesz az is, ami ránk vár. Pont jó lesz a félidőben ez a két hét.
Valamelyik nap ránéztem a kulcsomon a karkötőre, amit tavaly a két kislánytól vettem az út szélén, és akkor máris nosztalgiáztam egyet.
De elég esténként összenéznünk, hogy majd ilyenkor sétálunk a kikötő felé.
Az idén remélem ott lesz a Szigliget is, hogy minél többször láthassuk majd.
Az idén is eszek lekváros lángost. Meg majd csinálunk mindenfélét, amihez kedvünk van. Nem fog érdekelni senki és semmi a világon, csak az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat.
Aligvárom..


2016. jún. 19.

A bizonyítványok

Csak a puszta tények, illetve majd a végén még némi "magyarázkodás", de azt is csak azért, mert annyira jó, hogy muszáj megosztanom veletek is.

Roland (4. osztály, emelt matek)

Magatartás: Jó
Szorgalom: Jó
Magyar nyelv: Jeles
Magyar irodalom: Jeles
Angol nyelv: Jeles
Matematika: Jó
Környezetismeret: Jó
Ének-zene: Jó
Rajz: Jó
Technika: Jó
Testnevelés: Jó
Informatika: Kitűnő

Erik (7. osztály, emelt matek)

Magatartás: Változó
Szorgalom: Változó
Magyar nyelv: Közepes
Irodalom: Közepes
Történelem: Jó
Angol nyelv: Közepes
Matematika: Közepes
Informatika: Közepes
Fizika: Jó
Biológia: Közepes
Kémia: Jó
Földrajz: Közepes
Ének: Közepes
Rajz: Elégséges
Technika: Közepes
Testnevelés: Közepes
Hittan: Jeles

Iphone-t nem veszünk, pedig a jelek szerint egész évben kitartóan imádkozott érte. :) És látszik, hogy arra a tantárgyra azért fordított némi energiát is. :)

Patrik (10. osztály)

Magatartás: Jó
Szorgalom: Jó
Magyar nyelv: jó
Magyar irodalom: Közepes
Angol nyelv: Jeles
Német nyelv: Jó
Matematika: Jó
Történelem: Jeles
Biológia: Közepes
Fizika: Közepes
Kémia: Jó
Földrajz: Jeles
Ének: Jó
Vizuális kultúra: Jeles
Informatika: Jeles
Testnevelés: Jeles
Hittan: Közepes

Túl sok kivetnivalót nem találok benne, azért az irodalom kicsit "szíven ütött", de tudtuk, hogy az év végi vizsgát nagyon elszúrta. Az évzárón meg is jegyezte neki az igazgató úr, hogy amit a vizsgán beadott, az lenyűgöző volt, és ötöst érdemelt volna.. de nem a témához tartozott, így sajnos.. Történt ugyanis, hogy kihúzott egy olyan tételt, amiről halvány lila segédfogalma sem volt (Kármán József: Fanni levelei). Hogy mentsen valamennyit a helyzetből, írt egy verset, amit aztán a bizonyítvánnyal együtt meg is kapott.
Íme (így csinál egy tizedikes, hogy kivágja magát a szorult helyzetéből, ami egyébként szerintem komoly dolog... nem leblokkolni egy ekkora válsághelyzetben)

Nem vettem komolyan a vizsgát,
Kármán József valahogy nem jött át,
Nem tanultam rá eleget,
Se sokat, se keveset,
Hiába szenvedek,
Ez egyesnél jobb nem lehet,
Kivéve, ha a tanár úr rendes,
És akkor talán meglesz a kettes.

Megpróbálok minél jobb verset írni,
Hátha sikerül a bizottságot lenyűgözni,
Gyenge próbálkozás ez, belátom,
De nincs más ötletem, sajnálom.
Muszáj volt valamit kitalálnom,
Mert egyest kapni, az a halálom.
Nem egy igazi költői mű ez,
Még a verslábak sem sikerültek.

Defoe Robinsonját tudom csak,
A szerencsémben bízhattam, de megcsaltak.
Egyéni hibám ez, saját butaságom.
A következményeit nyilván bevállalom.
De talán valamennyire értékelhető lehet,
Hogy írtam egy 3*8 soros verset,
Többre nem futotta, így jártam.
Mert a költői vénám kint hagytam a táskámban.


2016. jún. 18.

Volt itt ma minden

Reggel nem várt látogatóval kezdődött a nap. Olyan migrénnel ébredtem, hogy megmozdulni is alig mertem. Visszaaludtam ugyan, de nem jobb lett, hanem rosszabb. Három különböző fájdalomcsillapítót vettem be egyszerre, gondoltam, ezzel majd kiütöm gyorsan. Nem jött be, a migrén kitartott egész nap, még akkor is, ha igyekeztem nem tudomást venni róla, és délután akkor is lapátoltam a sittet, ha közben kétszer is ájulásközeli állapotba kerültem.
Eriknek ma volt az évzáró, mivel hetedikes, így már hatkor mennie kellett, mert ilyenkor ők a ballagtató évfolyam, nekik kell minden ezzel kapcsolatos teendőt elvégezni. Szegény, fél tizenegyre ért csak haza, akkor pedig gyorsan átöltözött, és már ment is Patrikkal együtt  az apjának segíteni, aki addigra már a leendő otthonunkban szorgoskodott. A bizonyítványa elég változatosra sikerült. :)
Ebéd után gyorsan elpakoltam, és már mentünk is vissza dolgozni, bár előtte még beugrottunk az egyik üzletbe, hogy beszerezzük Roli barátjának a szülinapi ajándékot. Pakoltuk a sittet, kettőre elvittük Rolit a barátjához, majd csináltuk tovább a dolgunkat.
Patrik háromra ment az érettségi eredményhirdetésre. Akartam vele menni, de nem engedte. Négy előtt egy kicsivel hívott, hogy elmegyünk e érte, mert negyven percet kéne várnia a buszra. Persze, elmentünk.
Ezzel a papírral ült be az autóba:


Elképesztő teljesítmény szerintem, nem győzöm csodálni, persze.. csak halkan, mert így is megvan már az a tizenhét évesekre jellemző "nagy arca", pedig még nincs is tizenhét. :) A vizsgabizottság dícséretben részesítette az írásbeli eredményéért, mert az mindenkinél jobban sikerült neki.

Ezek után gondoltuk, érkezett még egy dolgos kéz, és akkor tök jó, még inkább nekifoghatunk minden tennivalónak, de aztán alig háromnegyed órával később csörgött a telefonom. Az anyuka hívott, akinek a fiánál Roli bulizott. Túl jót nem sejtetett a dolog, főleg, mert úgy köszöntünk el kettőkor, hogy majd nyolckor ő fogja hazahozni. Nem is voltak jó hírei. Roli elesett, és felszakadt a feje. Mentünk érte, azonnal. Jó sápadt volt, biztos, hogy nagyon megijedt, de nem tűnt vészesnek a dolog. Azért becsöngettünk a mentőállomásra (arrafelé lakik a barátja), akik nagyon jófejek és nagyon kedvesek voltak. Megnézték, ők is megállapították, hogy nem vészes a sérülés, de azért ellátták tisztességesen. Lefertőtlenítették, bekötözték, aztán a lelkemre kötötték, hogy ha fájna a feje, esetleg hányna, szédülne, aluszékony lenne, akkor azonnal visszavisszük, és már jöhettünk is haza.
Ő meg ezzel ült be az autóba:


Fél órával később már ment volna vissza a buliba, de az sajnos mára véget ért neki. A barátja anyukája még többször sms-ezett az este folyamán, nagyon aggódik, és nagyon rosszul érzi magát, hogy pont náluk történt, pedig hát nem tehet róla senki, véletlen baleset volt, ráadásul Roli amúgy is hatványozottan fogékony az ilyesmire.

És még a magyaroknak is sikerült összehozni egy döntetlent Izland ellen, ami nagyon jó. Még jobb, hogy a portugálok is döntetlent játszottak az osztrákokkal, így aztán továbbra is a magyar válogatott a csoportelső. (talán a sors most adja vissza mindazt, amit elvett az elmúlt negyvennégy évben?)
Ja, és késő estére a migrénem is távozott.. végre. :)

2016. jún. 17.

Már nem alsós

Ami azt illeti, elég rendesen sikerült elfáradni a héten. Még a mai nap is rátett egy lapáttal, és megkoronázta a hetet a közel két órásra sikerült évzáró. Már maga a hivatalos rész is eltartott egy órácskát, de aztán még következett az utolsó alsós bizonyítványosztás. Volt meghatódás, voltak örömködések, meglepetések, és búcsúzkodás természetesen.
Nagyon kedves ajándékot kaptak a tanító néniktől. Egy mandalás kifestőt, aminek az elejére mindenkinek írtak valamit.
"Kedves Roli!
Az első osztály első hetében kiderült számunkra, hogy Te vagy az, akit fél szemmel mindig figyelnünk kell. Akkor még csak a balesetektől féltettünk, csak arra gondoltunk. Aztán menet közben kiderült, hogy a fél szemünk kevés, mind  két szemünkre, de még a fülünkre is szükségünk van. Állandó figyelmet igényelsz. És ebből egy jottányit sem engedsz. Mindegy, hogy hogyan, de kiprovokálod, hogy foglalkozzanak Veled. Néha sajnálatos balesetekkel, máskor bohóckodással, folyamatos beszéddel. Miközben a legokosabbak közé tartozol, hihetetlenül tájékozott vagy, jó a logikád, minden érdekel, gyakran utána is jársz ezeknek, aközben lakik benned egy kisfiú, akinek mások figyelme mindennél fontosabb.

Rólad mondták:
1. osztályban egyszer együtt játszottam Rolival egy fánál. Ő felmászott rá és leesett. De olyan szerencsétlenül, hogy fölszakította a hóna alját, és össze kellett varrni.
Vele mindig történt valami baj. Elesik, leesik, eltöri, megzúzza, lehorzsolja valamijét.
Az egyik nap, amikor beléptem az osztályba, Roli elém állt, és azt mondta: ajándék!! És adott egy papírkést, amit ő készített nekem. Én meg csak néztem.
Éjjel álmában beszél.
1. osztályban már tudott olvasni. Irigyeltem érte.
Olyan jó neki, hogy van két testvére
A fiókja eltört és a padban tartotta a holmiját. Mindig rendetlenség volt.
Fontos volt neki, hogy a haja mindig fölálljon.
Egyszer azt mondták rá, hogy erőszakos, mint a piaci légy!"

A tanító nénik elég jól kiismerték őt, igazán érződik, hogy odafigyeltek rá. (meg az összes osztálytársára, mert fel is olvasták nekik ezeket, és minden gyereknek hasonlókat írtak, személyre szabottan) Ezért (is) sajnálom annyira, hogy itt és most véget ért a gyerekkora. Felső tagozatban már nem lesz ilyen. Ott nincs idő ilyenekre. De bízom benne, hogy annyi mindent kapott tőlünk, az óvó néniktől, és a tanító néniktől is, hogy könnyedén megbirkózik majd a rá váró feladatokkal.

A bizonyítványokról egy következő posztban, mert még Eriké nincs meg. :)

2016. jún. 16.

Mostantól

Mától van nálunk vakáció, még akkor is, ha iskolába ugye már tegnap sem ment senki. Illetve, de, Patriknak tegnap volt az évzáró, de ő még ma érettségizett angolból. Ő maga annyira nyugodt volt az egész miatt, hogy majdnem én is elfelejtettem izgulni érte. :) Azt mondta, jól sikerült, egyetlen hibája volt, meg egyszer megakadt egy kicsit beszéd közben. Nekem ez belefér, és nyilván sikeres vizsgát tett. Szombat délután mindenre fény derül majd. (gondolom a focista fiúk miatt lesz akkor az eredményhirdetés, mert ők akkor ezek után mehetnek haza)
A nyári szünetnek örülök, igazán rájuk fér már a pihenés, de azt már most látom, hogy igazi kínszenvedés lesz nekik itt, a panellakásban. Már ma este is érezhető volt, hogy nem nagyon bírnak magukkal, mert hatkor már itt voltunk fent, (mégsem jött ma a kőműves... grr..) miközben otthon még este nyolckor is kint lennének.
Kicsit visszasírom azokat a gyeses éveket, amikor egész nyáron csak úgy lehettünk mindannyian. Még akkor is, ha voltak ott keserves napok és hetek.. meg biztos, hogy most is két hét után már kicsinálnának.. :D De ugye mindig az kéne, ami nincs. :)

Mindenkinek (kicsinek, nagyobbacskának, és nagynak) jó pihenést kívánok a nyári szünetben, sok-sok élményt, ami majd kitart a következő tanévben. :)

2016. jún. 15.

Ha majd..

Ha valamikor is majd igazán komolyan fontolóra veszek valami munkakör váltást, annak csak és kizárólag az lesz az oka, hogy roppant megterhelő tud lenni lelkileg egy-egy konfliktus, amihez semmi közöm nincsen, nem rólam szól, mégis kénytelen vagyok végigélni, mert ott zajlik a fejem fölött. Ma is volt egy ilyen.. és esküszöm, az az után következő otthoni falbontás sem volt annyira fárasztó, mint az a röpke negyed óra, amíg a fejem fölött ment az adok-kapok. Az a tipikus helyzet volt, amikor rosszkor van az ember rossz helyen, és már arra sincs lehetőség, hogy felálljon és kimenjen onnan.
Na mindegy.. erre a munkakör váltásra nyilván nem gondolok komolyan, mert azért - be kell vallanom- szeretem én a munkámat.
A mai nap híre, hogy az összes régi válaszfalat lebontottuk. Ennek eredményeképp most majd megint hordhatjuk, akarom mondani engedhetjük le vödrönként csigával a sittet, pedig tegnap olyan szépen kipucoltunk mindent odafent. :) A konténer megtelt, majd kell egy másikat rendelni helyette, amibe mehet a következő adag mindenféle. Ahogy elnézem, ha úgy lenne most, ahogy végül nem lett, egy hónap alatt simán összerakhatnák nekünk a lakást. De jó is lenne.. na de az lebeg a szemem előtt, hogy amit így megspórolunk, az majd elég lesz (remélhetőleg) a külső szigetelésre is, és akkor milyen jó lesz nekünk.

2016. jún. 14.

Álmok

Van több is.. a megvalósításuk folyamatban van. Lépésről lépésre kell haladni.

Nem kevés munkám van benne, hogy már nincs ott a sitt, de minden percet megért

Nem kevés munkájuk van benne... 

Jó volt ma magyarnak lenni. Büszke magyarnak.. hallani, ahogy Franciaországban zúg a "Ria, Ria, Hungária", és elképzelni, micsoda fantasztikus érzés lehet ott lenni. Micsoda fantasztikus érzés lehetett ott állni, és hallgatni a Himnuszt, értük, nekik.. focizni, gólt rúgni, és a végén megnyerni a meccset. Azt hiszem, minden percet megért nekik a felkészülés. És minden más is..

2016. jún. 13.

Hüpp

Nem tehetek róla, de képes vagyok ezen is elpityeredni.


Nem akarom elképzelni mi lesz velem az évzárón. Jajj... ciki lesz, de biztos, hogy nem fogom kibírni könnyek nélkül.

De vannak azért jó dolgok is:




Holnap jön a villanyszerelő előzetes felmérésre, a héten jön a víz-fűtésszerelő is megnézni, hogy állunk, hétfőn pedig érkeznek az új ablakok. Remélem, hogy hétvégén megérkezik az ács is újfent, és nekikezd ő is a bontásnak, hogy aztán a velux ablakok is bekerüljenek a helyükre. A tempó lehetne gyorsabb, mert nagyon vágyom már haza. Legjobb lenne, ha valami tündér a varázspálcájával a helyére varázsolna minden falat, csövet, radiátort, és villanyvezetéket. Mondjuk holnapra. :)

2016. jún. 12.

Okulásul

Nem fogok arról az őskáoszról írni, ami épp bennem van érzelmileg, inkább megosztom veletek azt, amit magamnak is jól elraktároztam okulásul.
Mi nők elég jó kis teherbíró képességgel vagyunk megáldva. És ez most semmi vállonveregetés nekünk nőknek, és semmi férfiakat lekicsinylő megjegyzés (mert ők is amúgy, csak ők másképp), simán csak megállapítom így, bevezetésképp. Azt, a mostani modern kori emancipált énünknek köszönhetően szépen el is felejtettük, hogy mi nők, úgy lettünk megalkotva, hogy mieink legyenek a kevesebb erőkifejtést igénylő tevékenységek. Még úgy is, ha simán csak egy kisgyerek cipelését tekintve már meg is bukott ez a dolog..De alapjáraton a fizikai munka, mint olyan nem női munka volt sosem. Elvben. A gyakorlatban meg már ugye ez sem igaz. Mert mindenki azt a munkát végzi, amiért pénzt kap, vagy otthon azokat a dolgokat csinálja meg, amit épp meg kell csinálni. (akkor is, ha a férjünk épp pénzt keres, nem lehet mindig, mindent meghagyni neki) Csináljuk, gondolkodás nélkül, nem kímélve magunkat, mert marhára öntudatosak vagyunk, és mert meg tudjuk csinálni. Meg egy csomóan vagyunk, akik "nehogymáraztgondolják hogy nem vagyok képes rá én is" felkiáltással nekiállnak bárminek.
Na.. ismerek én egy ilyen nőt. Mindegy, ki ő, mindegy, hogy hívják. Nő. Még tíz év sincs köztünk (az ő javára). Még ezen a nyáron búcsút kell intenie az összes női szervének. Mert szült négy gyereket, egész életében állómunkát végzett, és soha, semmivel nem kímélte magát. Ennek köszönhetően a méhének a tartószalagjai teljesen csődöt mondtak. Nyilván emiatt még elég lenne csak egy plasztikázás is, de mellette még van egy pár cisztája is, meg beindult valami nyálkahártyaburjánzás is. Az orvosa megmondta neki, hogy kímélnie kellett volna magát. Nem véletlenül van megállapítva, hogy egy nő egyszerre öt kilót emelhet. (ha jól emlékszem erre a munkavédelmi oktatásról). Az sem véletlenül van kitalálva, hogyan kell emelni. Nem jól csináljuk, így aztán nem is úgy terheljük magunkat, ahogy kéne.
Szóval.. ma, miközben cipeltem a lomtalanításhoz előkészített zsákokat, eszembe jutott ez. És nem vittem két zsákot egyszerre (pedig elbírtam volna), inkább egyesével. Hátha még nem késő..
Vigyázzatok magatokra, amíg lehet.

2016. jún. 11.

Elkezdődött

Tegnap a foci Eb, ahol- negyvenkét év után végre- a mi válogatottunk is részt vehet.
 Attól, hogy közben ezer más dolgunk van, azért- lehetőség szerint- minden meccset figyelemmel fogunk kísérni. Amit nem látunk a tévében, azt majd- kihasználva az internet összes előnyét- a mindenféle appok, és weboldalak segítségével fogunk nyomon követni. Természetesen elsősorban a magyar fiúknak drukkolunk, és elárulom, nem mindannyian merjük elhinni, hogy akár még összejöhet a csoportból továbbjutás is. Én, az örök optimista bízom bennük. Nem másodsorban, hanem úgy kb. eléggé drukkolok az örök kedvenc németeknek is. :)
És meg kell mutatnom ezt a jófej EB kabalát is, akit Super Victornak hívnak, és szerintem irtó cukira sikerült.

Ma pedig elkezdődött a bontás is végre a leendő otthonunkban. Én voltam az egyetlen "haszontalan" ember ott ma, így én fotóztam.





2016. jún. 10.

Most így



Megleszek egy-két napon belül, csak kell valamit kezdenem magammal. Meg azzal, hogy mindentől el akarom sírni magam. És ma ovis ballagáson voltam.. meg megnéztem a videót arról, amiről tegnap lemaradtam a suliban.. hát na, nem javítottak ezek a kedélyállapotomon.
De nincs baj, csak egy kicsit besokalltam.

2016. jún. 9.

Mindjárt holnap

Amikor is alig négy óra alvás után fel kell kelni, és dolgozni kell menni. Ez akkor majd rettentően rosszul fog esni, de majd milyen jó lesz hazajönni kora délután. :)

Amikor is az utolsó érdemi tanítási nap lesz ebben a tanévben. Vagy már az is csak inkább olyan tessék-lássék módon, mert aminek meg kellett történnie, már megtörtént, aminek meg nem, az meg nem is fog már. Jövő héten még mennek két napot, de az már leginkább ilyen statisztikai nap lesz csak, hogy mégis meglegyenek azok a napok. :)

Amikor is majd a húgom kislánya is elballag az óvodából. Elképesztően gyorsan megy az idő.

Amikor is péntek lesz... végre. :)

2016. jún. 8.

Annyi minden

Annyi mindenfélén gondolkodtam ma, és még amikor dolgozni voltam, akkor gondoltam is, hogy majd milyen jó is lesz ezt este megírni.
Aztán közben este lett, és az energiaszintem egész szépen lecsökkent. Most már épp csak annyi van, amennyi elég ahhoz, hogy pár sort leírjak, de értelmes gondolatsort már nem biztos, hogy ki tudok préselni magamból.
Folyton csak gondolkodom ezen az építkezés-dolgon, hogy hogy is lehetne minél gyorsabban és hatékonyabban megoldani, így, hogy közben dolgozni kell folyton, és bizony.. mit tagadjam, fáradtak vagyunk. Meg fogjuk oldani, mert majd egyik dolog jön a másikból, és visz majd bennünket a lendület, csak még nem állt össze rendesen a kép.
És közben persze van egy csomó minden más is.. Rolinak holnap az utolsó "buli" lesz az osztállyal, igazából szülőkkel együtt. Nem tudok ott lenni, mert a kolléganőm fia ballag az iskolából, az ő szabija fontosabb. Kicsit bánt azért, de talán majd anyám helyettesít.
Aztán pénteken ballag az oviból a húgom kislánya. Még nincs meg neki a plüss virág, amit gondoltam, hogy kapni fog, meg még nincs meg neki az ajándék sem. Ráadásul aznap lesz a születésnapja is.
Patrik is, Erik is túl vannak a vizsgáikon, végre. Ugyan Patrik még azért jövő héten megy a szóbeli érettségire angolból, és ezt majdnem el is felejtettem, hogy még ilyen is van neki... De aztán végre a jövő héten pontot teszünk a tanév végére. Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt meg... többet nem lesz alsó tagozatos gyerekünk, és ez egy kicsit félelmetes.

2016. jún. 7.

Jó is, rossz is

Ma nem lehet mondani, hogy unalmas napunk lett volna. Mondjuk mostanában nemigen vannak unalmas napok, de néha még a megszokottat is túl lehet szárnyalni.
Volt részünk jóban is, rosszban is, csalódásban is, és büszkeségben is. Szóval semmi okunk a panaszra.
A legjobb hír a büszke negyedikestől érkezett, akit "meghívtak" a következő tanévtől a nívó csoportba magyar tantárgyból. :) Jó lenne tudni, hogy ki fogja tanítani, mert igazából az lenne fontos, nem a csoport neve. Ő nagyon büszke, és nagyon szeretné. :)
A legrosszabb és legnagyobb csalódást pedig az okozta, hogy amiről azt gondoltam, hogy segítség lesz valakinek, arról kiderült, hogy jól átvert az illető. Nem esett jól. A tipikus esete a naivitásomnak, és annak is, hogy jobb az ilyenekről nem is tudomást szerezni.
De a nap sütött ma is egész nap kedvemre, úgyhogy mit sem számít csalódás, vagy akármi, mikor mindjárt vége a tanévnek, a nyár pedig végre itt van. :)

2016. jún. 6.

Nézd meg

Nem tudom kimenteni a videot, mert nem a youtube-ra van feltöltve. (vagy simán csak béna vagyok)
De mindenképpen meg kell néznetek...

https://www.facebook.com/agostonlaszloartist/?fref=nf

Június 4-én közzétett bejegyzés. Én roppant kíváncsi lennék a saját DNS térképemre. És Ti?

2016. jún. 5.

Majdcsak

Mondjuk, hogy haladtunk ma valamennyit megint előre. Persze, egyikünk sem elégedett, mert hogy is lehetnénk azok, amikor egy csomó minden egyáltalán nem úgy történik, ahogy mi azt elterveztük (ráadásul mindketten maximalisták is vagyunk). A jövő héten aztán megint csak a hétvége marad leginkább, abból is inkább csak egy nap, mint kettő, mert Balázs megint (kettő helyett is) hat napot dolgozik a hétből. Az az egy mondjuk bőven járna neki csak láblógatásra, de ha ezt teszi, akkor meg nem történik semmi, így biztos, hogy nem ezt fogja tenni.
Nem akarok mindig ezen kattogni, de nem nagyon tudok mást. Keresném a megoldást, ami tulajdonképpen nem létezik, és úgyis mindig az a vége, hogy csak magunkra számíthatunk. Egy biztos.. ha egyszer végre készen leszünk, sok-sok évig semmire nem akarom rászánni magam. Csak ezen legyünk túl. (ugyanitt gyakorlati időt biztosítunk kőműves tanoncoknak)
Holnap Erik kirándul, Patrik vizsgázik, Rolinak szerencsére semmi extra, ő "csak" iskolába megy. :)

2016. jún. 4.

Emléknap

Megmondom őszintén, hogy mindig zavarban vagyok ilyenkor, amikor Trianon aláírásának napja van. Nem azért, mert nem azt gondolom én is, hogy micsoda szégyenteljes dolog volt ilyet tenni. Sokkal inkább azért, mert igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak. Az számomra sohasem kérdés, hogy ha valaki magyarnak érzi magát, akkor az magyar ember. Ez tök független attól, hogy az illető hol lakik. Lehet, hogy Ausztráliában született, lehet, hogy Erdélyben, és lehet, hogy Magyarországon. Nincs ennek jelentősége szerintem.
Az viszont azért jópárszor szöget ütött már a fejembe, hogy vajon, ha most így, majd' száz évvel a történtek után mégis vissza lehetne csinálni, akkor vajon mi lenne? Vajon azok az emberek, akik ott élnek, azokon a területeken, amik hirtelenjében Magyarországhoz tartoznának, szeretnék ezt? Vajon jól éreznék magukat az országunkban? És legfőképpen... vajon képesek lennénk elfogadni egymást?
Válaszok nemigen lesznek, mert a kérdések is meglehetősen képlékenyek. Egy fantáziavilág szülöttei csupán. Bár.. vannak olvasóim, akik esetleg.. elméletben meg tudnák válaszolni a kérdéseket.

2016. jún. 3.

A szám is tátva

A csodálkozástól is, meg úgy egyáltalán. Mert persze, tudom én, hogy mi mindent lakozik az ember lelkében, amikor nap mint nap csak kapja a nyakába a mindenfélét mindenhol. Tudom azt is, hogy sok a teher, egyre több, sőt, néha úgy érzem én is, hogy az övé egyenesen elviselhetetlen.
Na de eddig- tökéletesen tudatosan irányítva- mindig tudta, hogy hol és mikor lehet kiengedni azt a bizonyos szelepet. Hol van az, ahol lehet dühöngeni, kiabálni, hisztizni, és egyáltalán bármit, mert ott (vagy inkább itt) bármit elfogadnak, bármit megbocsátanak. Most meg azt látom, hogy szakad a cérna. Még csak elkezdett fesleni, de igen gyors mértékben feslik, és ha ilyen ütemben folytatja, sokkal előbb el fog szakadni, mint szabad lenne neki.
Azt gondoltam eddig, hogy a nyaralásig már kitart majd mindegyikünk idegileg. De lehet, hogy nem fog menni, mert közben mindig több és több lesz a teher, a stressz, az elhagyatottság érzése. Az azért jó, hogy az egyikünk mindig észnél van, és próbálja a másikat észhez téríteni, vagy észnél tartani.

Lehet, hogy túl nagy lesz ez a fa... annyira agyalok egy egyszerűbb és könnyebb megoldáson, de nem sikerül rátalálnom.

2016. jún. 2.

Erőt veszek magamon

Újra és újra keresem magamban az erőt, amivel majd nekivágunk (remélhetőleg a hétvégén) végre annak is, ami miatt ezt az egész hóbelevancot bevállaltuk. Tudom, hogy meglesz, mert amúgy is bennem/bennünk van, csak kicsit belassultunk. De nekifogunk a bontásnak, és úgy néz ki, magunkra maradtunk a munkában.. ami nem gond, mert annál jobb lesz majd, mert ott lesz a végén a tudat, hogy mindegyikünk két keze munkája benne van. Balázs szerint majd főzhetek kávét, de nekem feltett szándékom beletenni a saját fizikai munkámat is, hogy én is érezhessem az elégedettséget, amit majd az elvégzett munka okoz. Meg ne csak a szám járjon már, ugye..
Újra és újra keresem magamban az erőt ahhoz is, hogy a hülyéket el tudjam viselni a mindennapokban. Folyton elképedek a saját naivitásomon, hogy még akkor is akarom a jót feltételezni másokról, amikor már többször is azt tapasztaltam vele kapcsolatban, hogy a jó csak kirakat és színészkedés. Mégis, találok neki valami mentséget, ami miatt ilyen lehet, és elhiszem, hogy ő is jó. A következő incidensig. Egyre kevesebb az a bizonyos cérna ehhez, de azért elszakadni biztosan nem fog. Annál intelligensebbnek érzem magam.
Még holnap reggel újra elő kell vennem azt az erőt is, amivel majd hajnali négykor kimászok az ágyból, hogy dolgozni menjek. De az is meglesz. :)

2016. jún. 1.

Érkezett négy ablak

És ez máris jó érzés. Mert ez már a mienk. :)



És még egy minden szempontból embert próbáló munkanap után még jutott egy kis kettesben töltött idő is, amikor ugyan intéztük a dolgunkat, de mégis... megint egy kis mindennapos csoda jutott, mert nem rohantunk, nem beszélt hozzánk egyszerre több gyerek (vagy felnőtt), nem vitáztak körülöttünk a fiaink, Csak úgy voltunk. :)
Jól kezdődik ez a június. Ilyen legyen végig.. :)