2013. ápr. 10.

Kamaszkor-saga

Minden eddigi, a témában íródott post csak előszó volt, azt hiszem. Most talán már ez tényleg az első rész, amit majd követ úgy többezer, és a végén egy csinos kis több éven keresztül játszódó szappanoperában találjuk majd magunkat. Egészen biztosan lesz benne hazugság is, meg intrika is, meg szerelem is, ahogy annak lennie kell. Egy bibi lesz vele csak. Én nem akarok a főszereplő anyja lenni ebben a szappanoperában, márpedig ha akarom, ha nem, ezt a szerepet elcsíptem úgy tizennégy évvel ezelőtt.
Csapó 1- Reggel, indulás előtt. Helyszín, lakás- szereplők, apa, anya, gyerek
Mindenkin kabát van már, és már az ajtóban állnak, amikor apa észreveszi a gyereken a kabátot.. ami sáros. Visszaküldi, hogy anya letörölje róla valahogy. Gyerek flegma némasággal áll, és mártír arccal tűri, hogy az anyja küzdjön már meg azokkal a sáros foltokkal. Amúgy sem érti, mi bajuk van ezzel... ez csak egy kabát, és nem is bálba készülnek. Csak oltásra.
Kabát kész, újra indulásra kész mindenki, amikor apa lenéz a gyerek lábára. Ó, igen, a cipő is nyakig sáros. Apa ideges, mérgesen szól a gyerekre, hogy cseréljen cipőt. Gyerek áll vagy két percig tanácstalanul, anya magában mosolyt elnyomva várja, hogy megkérdezze, hol a másik cipője. De a gyerek rájön, és elindul. Maga után hagyva egy rakás sárdarabot a cipő talpából.
Gyerek cipőt cserél, a másikat szépen otthagyja a szoba közepén, ahol levette. És indul, magabiztosan, hogy most akkor már mindenkinek jó kell, hogy legyen, sehol semmi sáros cucc. Néma daccal néz a szüleire, amiben benne van, hogy nesztek, kicseréltem, bár kicsit sem érdekel.
Apát kicsit felbőszíti a gyerek, és először normálisan hangon, majd kicsit emeltebben kéri ki magának az egészet. Hogy egyáltalán a sáros ruhában akart menni.. hogy eszébe sem jutott felsöpörni maga után a sarat. Gyerek nem szól egy szót sem. Csak néz, állhatatosan, kitartóan.
Anya itt már kívülről nézi őket, nem vesz részt a jelenetben, csak ott van. Gyerek és Apa első igazi összecsapását szemléli, egyre szoruló torokkal, ahogy érzi, hogy elérték a határt, ahova még annyira ráértek volna menni. Apa folyamatosan mondja a dolgokat, amiből Gyereknek tanulni kéne, de az csak néz.. És Anyának beugrik egy mondat a saját Apjától. "Ne nézz, rosszabb, mintha mondanál valamit." Na így néz a Gyerek is. Ezerszer rosszabb az egész, mintha visszabeszélne. De egy szóval sem. És még egy kicsit feljebb is emeli az állát, mintha csak azt akarná sugallni, hogy márpedig kitart, akármeddig.
Odaérnek a tanácsadóba, ahol Gyerek oltást kap. Apa nem, Anya bekíséri.
Gyerek ül a széken, mereven bámul maga elé, és csak tőmondatokban válaszol az anyjának. Bemegy az oltásra, kijön az oltásról. Nem szól, csak ül, és néz. Néha megnézi a telefonját, de csak ül, amíg le nem telik a fél óra. Akkor felöltözik, és indul. Az iskolánál köszön, kiszáll, és vissza sem néz.
Később, már délután érkezik egy sms tőle, hogy "Csak háromkor jövök, verseny lesz."
A délután további részében a hangulat normalizálódik. Gyerek észhez tér átmenetileg, még bocsánatot is kér az apjától.
De a helyzet erősen átmeneti..
Az utolsó képkockán még látszik, ahogy ketyeg benne a bomba.. csak az időzítőről nem sikerült leolvasni, mikor fog legközelebb robbanni.

5 megjegyzés:

  1. Igen, és nem is Te meccsezzél vele. Az 100* rosszabb! Ezek fogják megédesiteni a mindennapokat mostanában...és erősen emlékszem a saját kamaszkoromra.:-)

    VálaszTörlés
  2. "de az csak néz.. " ezt a mai napig alkalmazom és imádom, hogy a partner olyan ideges, hogy majd felrobban :-) Persze majd ha visszakapom a sajátomtól nem lesz ilyen vicces... vagy farkasszemet nézünk napokig :-)

    VálaszTörlés
  3. Jaj, de ismerem ezt én is... Nem is kell hozzá kamaszkor, a férjem 27 éves nagyfia a mai napig így csinál, és a kicsik is már kicsinek is csak így bambultak vissza. És ilyenkor csak utólag jön rá az ember, hogy máshogy is lehetett volna. :)

    Amúgy mi is ezt mondjuk, hogy ilyenkor nem azt várjuk, hogy csak nézz, hanem mondjál már valamit, érveljél, hogy mi jár a fejedben, miért gondoltad, hogy ez vagy az jó lesz, ha megteszed. :)

    VálaszTörlés
  4. nézni én is tudok (irulpirul) és milyen gáz, amikor a gyerekem teszi ugyanezt..... huh!

    VálaszTörlés
  5. Hát az már biztos, hogy embert próbáló időszak az ilyen... :) És szerintem ezekben a helyzetekben a legnehezebb jót mondani, jót tenni..

    VálaszTörlés