2013. márc. 9.

Azért....

Azt hiszem, az elmúlt két hétben minden létező apró-cseprő és nagyobb pozitív dolgot elmeséltem, ami a munkába állásomat kísérte. Mindezt a saját szemszögemből. :) Máséból ugye elég nehéz...
De azért, mert őszinte vagyok, azt is el kell mesélnem, ami nem annyira pozitív, de hozzátartozik. Nem nevezném negatívnak sem, mert az sem igaz. Inkább csak valami, ami azért jelen van.
Ez a hét nehezebb erőpróba volt a család itthon maradt tagjainak, meg nekem is, mint az előző. A férfiszakaszt meglehetősen elkényeztettem az elmúlt közel másfél évtized alatt, amíg stabilan itt voltam mindig esténként, ennek megfelelően napról napra jobban elárvultak nélkülem. Éhen nem maradtak ugyan, de szemmel látható volt, hogy sokkal kevesebbet esznek, mint amikor itthon vagyok. Nem panaszkodtak, de ahogy telt a hét, úgy vált mindig kézzelfoghatóbbá a hiányom. Ja, nem, nem volt kupleráj, vagy ilyesmi (csak a szemétkivitel az egyetlen, amit nem csinálnak), de szerda magasságában már kezdődött az a fajta melankólia, ami végül péntek reggel csúcsosodott ki Rolandnál. Aki szintén őszinte ember, és péntek reggel, miután roppant nyűgösen mégis sikerült felkelteni, megkérdezte:
-Péntek van, Anya?
-Péntek van, igen.
-Akkor holnap már végre itthon leszel?
-Igen, itthon leszek.
-Hála az égnek. -sóhajtotta, és abban a sóhajtásban benne volt minden. Könnyeket csalt a szemembe, mert igazából akkor, abban a sóhajtásnyi pillanatban esett le nekem, hogy igaz, hogy egy stramm kiskölyök, de neki ez még nehezebb, mint a nagyoknak, mert ugyan nyolc éves, de még soha, egyetlen estét sem töltött el úgy, hogy én nem voltam itt. Most meg napokon keresztül már aludt, mire én hazaértem.
A nagyobbak jól viselték, viselik, de szemmel láthatóan alig várják a hétvégéket, és már jó előre megkérdezték, hogy akkor biztos, hogy jövő héten reggeles leszek?
Balázs pedig.. hát kitartott, és helytállt derekasan, de az a hét az ő energiáit is rendesen megtizedelte.
Most kárörvendve mondhatnám, hogy lám, mégsem vagyok olyan könnyen pótolható, de nem mondom. Remélem ez majd hétről-hétre könnyebb és gördülékenyebb lesz nekik is, nekem is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése