Rendhagyó ballagás

 Roland az egyetlen olyan gyermekünk, aki két iskolából is elballagott úgy, hogy fizikai valójában nem volt ott a helyszínen. Igazából csak Patrik az, akinek mondhatni teljesen hagyományos módon zajlott mindkét esemény az életében (már amennyiben hagyományosnak számít gipszes lábbal, mankóval ballagni). Erik középiskolai ballagása a covid évében lett volna, és így elmaradt, így neki is csak az általános iskolai volt, ami "rendesen" lezajlott. 

Roli az ideit úgy hagyta ki, hogy éppen a Balatonon vagyunk. Erik karácsonyi ajándéka volt a családnak ez a mostani pár nap Balatonlellén. Amikor foglalta, eszébe sem jutott, hogy bármi mással ütközhet, Patrikkal egyeztetett, hogy neki nincs e esetleg valami program. Nekem is csak valamikor január végén "esett le", hogy basszus, ilyenkor van Roli ballagása. Első körben arra gondoltam, majd csak este jövünk, nem délután, vagy egy nappal később. De Roland közölte, hogy nem, ő inkább ide jönne, nem a ballagásra, mert igazából neki ez semmit nem jelent. Még próbáltam győzködni, hogy meg fogja bánni, de amikor sokadszor is azt mondta, hogy szerinte ez nekem fontos csak, azért próbálom őt meggyőzni, akkor elengedtem. De persze még a héten is kérdeztem többször, semmi változás nem volt a véleményében. (Még ma reggel sem) 

Így aztán nagyon rendhagyó módon Roli így búcsúzott a középiskolás éveitől, hogy eljöttünk a Balatonra. Tíz évvel ezelőtt ezt el sem tudtam volna képzelni, de meglepő módon engem sem zavar úgy, mint esetleg illene. Mondjuk ebben benne lehet, hogy igazából tavaly illett volna ballagniuk az érettségi előtt (Eriknél még így volt), és hát amúgy még iskolába is fognak járni, mert a szakmai érettségik később lesznek. Szóval furcsa ez az egész..

Azt meg megtanultam az elmúlt években, hogy az a legjobb minden helyzetben, ami nekünk jó

.

Kedd

 Ma kora hajnalban kezdődött a nap. Ebben legalább az jó, hogy ilyenkor valahogy gyorsabban telik a munkaidő, és még itthon is marad abszolút értékelhető idő is. A munkaidőt is teljesen jól kitöltöttem, mert holnap már nem megyek, és vannak olyan feladataim, amíg mindig a hónap végén esedékesek, ezeket ma mindet megcsináltam. Hétfőn meg majd jöhet a szokásos hónapindító mindenféle. 

Délután még volt időm mosni, elmenni a könyvtárba, aztán elpakolni a kimosott ruhákat. 

Igazából lehet, hogy ha választhatnék, hogy milyen időintervallumban dolgozom le a munkaidőmet, akkor ezt a hajnali ötkor kezdődőt választanám hosszú távra is. Nem hiszem, hogy lesz ilyen opció valaha is, de ez is valami, hogy időnként megtehetem. 

Holnap kezdődik a hét jó része...majd elmesélem. 

Hétfő

 Éppen megy a Comedy centralon egy comedy est, ahol hallom, hogy mondja az előadó (nem tudom a nevét) "Szerintem én úgy pakolok, mint minden normális ember. Annyi alsógatya, ahány napra megyünk. Plusz egy, ha befosok. Ez egy örök félelem mindannyiunkban." És a nézőtéren felharsanó röhögésből lehet tudni, hogy és tényleg így pakol minden normális ember. Egyébként én is. 😅 Sőt, megfigyeltem, a fiúk is így pakolnak, plusz egy alsó, plusz egy póló, ha valami történik. Milyen kis banális hülyeség, és mégis van valami, amiben azért egyet tudunk érteni. 

Ma reggel jó hűvös volt, fáztam is egy kicsit, és igazából egész nap volt bennem egy kis borzongás, pedig szép, napos idő volt. 

A spanyolországi és portugáliai áramszünet híre keltett bennem némi bizonytalanságot. Pár évvel ezelőtt volt már ez a blackout felkészülés mizéria, amit akkor igazán elképzelhetetlennek gondoltam. És tessék. Nem lehetett kellemes élmény senkinek sem. 

Voltam ma fodrásznál is, több, mint négy hét után lett újra festve a hajam, és ez tök jó. Volt már, hogy három hetet sem bírt. Ez a luxoyás hajfesték tényleg jó, meg vagyok vele elégedve. 

Vasárnap

 Ma úgy voltunk, hogy váltottak egymást a gyerekeim. Gondolom, hogy erre még lesz azért példa a jövőben is, mert nem lesz mindig ilyen jó nekem, hogy itt lesznek körülöttem. Patrik jött délben, együtt ebédeltünk, aztán délután együtt néztük a Fradi meccset. Erik addigra már úton volt haza Debrecenből, de azért onnan nem valami gyorsan lehet hazajutni, úgyhogy amikor Patrik elindult a helyi csapat focimeccsére, ő akkor érkezett meg. 

Ma egyébként folyamatosan tettem-vettem, de semmi nagy dologra nem kell gondolni. Ma is ment a mosógép is, fel is kellett mosni, kitakarítani a wc-ket, ilyesmi. Végre elpakoltam a téli kabátokat is, egészen fellélegzett a fogas. Most már azért nem érzem úgy, hogy korai lenne. 

Holnap egy tök jó hét kezdődik, azzal a két munkanappal, ami lesz benne. 

Szombat

 Ma megint olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Szerencsére jövő héten már nem így lesz, bőven elég is volt már így egymás után három hétvége is. Na nem mintha panaszkodni akarnék, végtére is tudtuk, hogy ez ezzel jár. 

Nagyon fura volt, hogy Rolival ketten voltunk csak itthon. Erik meg tegnap elment Debrecenbe egy barátjához, Patrik meg majd csak holnap jön haza. 

Egyébként meg nem történt semmi, csak megfőztem, mostam, elpakoltam a konyhában, elpakoltam a ruhákat. A fennmaradó időben meg nyomkodtam a telefonomat (ahelyett, hogy találtam volna magamnak valami értelmesebb elfoglaltságot) 

Könyves péntek

 Annyi jót olvastam erről a könyvről, és annyira tetszett az írónő Másodvirágzás című könyve, hogy nagy várakozással vettem ezt is kezembe. 

És aztán nagyjából a könyv háromnegyedéig csalódás volt. Nehezen sikerült ráhangolódni, nagyon idegen volt valahogy az egész. Olyan furcsa érzelmi állapotban volt mindenki a könyvben, mintha nem is igazi emberek lennének, hanem csak ilyen robotok a saját mindennapjaikban..A főszereplő lány volt az egyetlen, aki időnként tudott belőlem némi együttérzést kiváltani, de őt sem tudtam igazán közel érezni magamhoz. Aztán volt egy fordulat, amikor hirtelen mindenki a helyére került, és eltűnt a titokzatosság, és onnantól volt igazán jó. Igaz, azt később raktam csak össze nagambanz, hogy pont ettől lett ez a könyv végül jó. 

Nem teljesen az lett a végkifejlet, amire számítottam. 

Semmiképpen sem szabad olyan lelkiállapotban olvasni, amikor az ember szomorú, vagy nagyon magányos, szükség van némi távolságtartásra, hogy ne gyötörjön meg az a sok minden, amire végül fény derül. Mindez ráadásul úgy, hogy nem minden van leírva, csak utal rá, csak érzékelteti. 

Szóval, ha még nem olvastad, olvasd el, de számíts rá, hogy furcsa lesz. És lehet, hogy neked tök más lesz, mint nekem. 

Csütörtök

 Hát ez a mai front elég rendesen megviselt. Már úgy ébredtem, hogy fáj a fejem. Igaz, akkor még azt gondoltam, hogy a kevés alvás miatt van. De nem múlt el sem attól, hogy ettem, sem attól, hogy ittam kávét, vettem be fájdalomcsillapítót. Egészen addig ki is tartott, amíg kora délután meg nem érkezett az első zivatar. Onnantól azért nagyon sokat javult a helyzet, de mondjuk addigra már mindegy volt, mert amúgy is megviselt annyira, hogy már nem volt kedvem semmihez.