Ez már valami

Azt kell mondanom, hogy a mai és a tegnapi időjárással azért már kezdek elégedett lenni. Még nem az igazi, de kezdetnek nem rossz. :) Igaz, hogy kóválygok a melegfronttól, mint az a bizonyos chemotox-os légy, meg még fáradtabbnak érzem magam, mint eddig, de bánom is én..
Ilyenkor, amikor még ilyen nagyon kezdetleges csak a tavasz, mindig az jut eszembe, amikor Erik született. Április közepe volt, de még akkor is csak ilyen épphogy kezdődött valami a tavaszból. Egy hetet töltöttünk odabent, de mire hazajöttünk, minden csupa zöld lett, és minden virágba borult. Nyilván a panelrengeteg után még duplán is rácsodálkoztam erre, de azóta is minden tavasszal eszembe jut ez az élmény. :)
A hét jó híre, hogy ezúttal nem kell mennem szombaton, az meg már majd a jövő héthez fog tartozni, hogy akkor viszont mennem kell. Sebaj, addig rákészülök majd. :)
A nap rossz híre, hogy a közjegyzői okiratban hiba van, így holnap vissza kell vinni neki, hogy kijavítsa.
A nap jó híre viszont, hogy a fűtésszerelővel végre megbeszéltünk mindent, és amikor legközelebb találkozunk vele, már dolgozni jön. :)

Új feladat

Mostanában a saját kis mikrovilágunk is annyira zűrzavaros, hogy azon is épp elég kiigazodni, így aztán csak nagyon elvétve, és nagyon szűrten engedem be a külvilág információt. Nem nagyon volt ez (sem) jellemző rám régen, mert mindig, mindenre és mindenkire jutott időm, sok-sok ember életében vettem aktívan részt. Tudtam, kinek mikor hova kell mennie, mit fog intézni, nem felejtettem el érdeklődni sem a fontosabb dolgokról. Ugyanígy folyamatosan "képben" voltam a nagyvilág eseményeiről, nyomon követtem a híreket, az ilyen-olyan eseményeket, meg még egy csomó minden mást.
Szépen, fokozatosan csökkentek ezek a dolgok, mert hogy egyre kevesebb idő maradt a munka és a család mellett, úgy maradt egyre kevesebb energia is ezekre a dolgokra. Nem volt könnyű belátni és elfogadni, hogy nem megy már úgy, mint régen, és még ennél is nehezebb volt elfogadni, hogy mennyire nem is hiányzom egy csomó helyről már.
Mára, amikor tulajdonképpen sehol sem vagyok épp otthon, és mégis van akár két otthonom is, a kívülről jövő információk lassan a nullára redukálódnak nálam. Nem tudok befogadni többet, mint amit muszáj, mert így is az összeroppanás határán járok már. Ki kell dolgoznom egy újfajta túlélési stratégiát erre az időszakra, valami olyat, ami azért jó is lesz, és nem csak valami robot-üzemmódba kapcsolás.
Ez a mostani feladatom. Nem egyszerű, de hiszem, hogy nem lehetetlen.

Bahh

Szerintem nekem különös tehetségem van valóra váltani a saját rémálmaimat. Szinte mindegyikkel szembetalálkoztam már. Nyilván meg van ennek a maga oka, amit még nem fejtettem meg, és nem szembesítettem magam vele, de nem is hiszem, hogy most fogom ezt megtenni.
Inkább most is belenyugszom, hogy íme, megint összejött egy ilyen, és majd akkor már ettől sem kell tartanom, mert felesleges.
Majd igyekszem azért a jövőben csupa szép dologra gondolni, inkább azok váljanak valóra.

Amúgy nincs semmi baj.. banális kis hülyeség az egész. ;) (csak nekem nem)

Variációk egy témára

...vagy mondhatnám úgy is, hogy ejj, de rohan az idő.

Én persze nem öregedtem ennyit.. sőt.. jót tesz nekem, hogy ilyen testőrökkel vagyok körülvéve. :)

17

Hogy létezik e nagyobb keresztény ünnep a Húsvétnál, az nyilván nem igaz. De hogy van olyan, hogy valami felülírja a húsvéti ünnepet is, az bizony igaz. Mert nekünk éppen ma van a tizenhetedik házassági évfordulónk. Több időt töltöttünk már házasként együtt, mint a szüleink. :)
Ma délelőtt többször is könnybe lábadt a szemem.. na nem, ez nem igaz, mert nem csak könnybe lábadt, hanem úgy rendesen csurogtak is lefelé, amikor épp volt egy negyed órám egyedül ebben a zűrzavaros forgatagban, amiben élünk hetek óta. Végigpergett előttem egy csomó minden ebből a tizenhét évből. Ami maga volt a csoda, még akkor is, ha sosem volt fenékig tejfel az életünk. Voltak közöttünk is kisebb-nagyobb nézeteltérések, összezördülések, volt, hogy nem szóltunk egymáshoz, és volt olyan is, hogy haraggal feküdtünk le. Ezekre is emlékszem, persze, hogy emlékszem. Van egy-két olyan beszólás, ami úgy betalált, hogy azóta is összerezzenek az emlékére. De ezek apró kis semmik ma már..
Sokkal több az olyan emlékkép, ahol beszélgetünk, ahol nevetünk, ahol megöleljük egymást, vagy épp csak egymásra mosolygunk. Van egy csomó olyan emlékképem magunkról, ahogy tervezgetjük azt, amit most épp készülünk megvalósítani. A tizennyolcadik házassági évfordulónkat már ott, abban a megvalósult álomban fogjuk megünnepelni. (legalábbis reméljük, hogy túl is éljük addig.)
Egymás mellett nőttünk fel, és lettünk ezek, akik. Egymást csiszolgattuk, egymáshoz igazodtunk, mire most, ennyi évvel később eljutottunk oda, hogy vannak egyforma gesztusaink, egyformán kimondott szavaink, és elég a másikra néznünk ahhoz, hogy tudjuk, mit gondol a másik.
Ha megkérdezné valaki, mi a titkunk, csak annyit tudnék mondani, mindig eléggé tudtuk egymást szeretni. Ennyi csak az egész.
Szeretném a következő tizenhetet, meg az az után következő tizenhetet is legalább ennyi szeretettel eltölteni mellette, mint ami eddig volt.
Végtelenül hálás vagyok érte, hogy épp Ő az, akinek kimondhattam tizenhét évvel ezelőtt, hogy "Holtomiglan, holtáiglan..." Ma is őt választanám.. ugyanígy.

Egyébként stílszerűen, egy kis szőnyegfelszedéssel és gletteléssel ünnepeltünk. :) Csak hogy előre tudjunk tekinteni arra a következő akárhányra, ami még eltelik addig a holtomigltanig. :)

Pár sor csak

A munka és a bevásárlás részt sikerült ma abszolválnom. Semmi mást.
Semmi gond, volt már így, és minden bizonnyal lesz is.
Amúgy meg csak azért nem morgok az óraállítás okozta egy óra alvásveszteség miatt, mert ez az óraállítás már közelebb hozza a nyarat végre. :)

Irigy

Nem vagyok az az irigy fajta, és nem vagyok bosszúálló sem. De most nagyon-nagyon irigy vagyok mindenkire, akinek két héten belül már a második hosszú hétvége jut. Nem azért, mert azt szeretném, hogy ne legyen nekik jó, simán csak úgy szerettem volna, ha legalább az egyik megadatik nekem is. Nem fog, ebbe már belenyugodtam. Fogalmam sincs hogy fogom holnap munka után még lebonyolítani a vásárlást is, főleg, mert azt sem tudom még, hogy mit is akarok venni. Biztos összekapom majd magam az utolsó pillanatban, amikor már nagyon-nagyon muszáj lesz, és végül lesz valami húsvéti ajándék is a két nagyfiamnak is, meg a húgom kislányának is. Rolié már megvan, de a többieknek még ki kell találni, hogy mit.
Na de majd holnap este azt fogom írni, hogy minden el van intézve. A munka is meglesz, meg a bevásárlás is.