Szombat

 Megvolt a szokásos heti sokat alvós napom. Tök jól hozzászoktam már ehhez, és már tegnap este erre gondoltam, hogy ó, milyen jó lesz kialudni magam. 

Délelőtt voltam vásárolni a lidlben, Roli rántott cukkinit rendelt ebédre. Természetesen nem csak cukkinit vettem, hanem még egy kis barackot, banánt, jégkrémet, ezt -azt. Nem tűnt sok mindennek, de hazafelé meggyűlt vele a bajom. Úgy hívtam fel Rolit, hogy jöjjön már el elém, mert nem isten bizony, hogy haza tudom vinni a két szatyrot. Igazából nem is értem,  jó, nehéz volt, de ennyire azért nem szoktam puding lenni. Igaz, enni sem ettem, inni sem sokat még reggel. Na mindegy, jött, segített, megoldottuk. 

Balázs dolgozott ma is, de tök jó korán hazaért. Az ebéd is kb akkorra készült el, amikor ő megérkezett. Ebéd után teregettem, összepakoltam, felmostam. A fiúk voltak rollerezni is délután. Én meg még elpakoltam a ruhákat, és nagyjából ennyi is volt a mai nap. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv két dologgal fogott meg. A borítója annyira hívogató, hogy mondhatni, szerelem volt első látásra. A címe pedig végképp levett a lábamról. 

Nem vártam sokat, és így nem is okozott sem meglepetést, sem csalódást. Olyan könyv, amiből évente megjelenik rengeteg. Kedves kis történet, kedves kis faluban. Már az elején lehet sejteni hogy mi lesz a végkifejlet. Azért voltak benne mélyebb érzelmek, komolyabb gondolatok, de semmi olyan, ami annyira melyre ment volna, hogy ne csak könnyed kikapcsolódást jelentsen az olvasás, akár gondolkodás nélkül. 

A szereplők szimpatikusak voltak, teljesen életszerű volt mindenki. A falu közössége irigylésre méltóan összetartó. Azt kicsit hiányoltam, hogy igazából a címadó telefonfülke inkább szimbolikus volt csak, és számomra kicsit elhanyagolt volt. 

Ettől függetlenül szerettem. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, ami ugyan nem könnyű ébredés szempontjából, de ilyenkor nyáron azért jó tud lenni. Négy óra negyvenkor indultunk olyankor már világosodik, és a madarak is bőszen csivitelnek. Tényleg, ha nem lenne az a borzasztó negyed óra, amíg sikerül rávenni magam, hogy bújjak ki a takaró alól, nagyon szeretném az így induló napokat. 

Megérkezett ma cipőm az automatába, így holnap már tudok abban menni. A lábam egészen biztosan örülni fog neki. Az, akinek semmi gondja a lábaival, el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem tud lenni, ha egy cipő nem az igazi, vagy éppen micsoda megkönnyebbülés az, amikor olyan cipő van az ember lábán, ami annyira kényelmes, hogy szinte a felhőkön jár benne. 

Délután itthon elkészült Patrik kívánságára a csirkepörkölt. Igaz, neki már bőven vacsora lett belőle, de nagyon ízlett neki. Mindenki evett, ami maradt, azt meg két kisebb adagban lefagyasztottam, majd elviszi valamikor. 

Láttam a napokban a tiktokon egy szomorú hírt az egyik beteg hölgyről. Vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon átok vagy áldás az ilyenkor, hogy itt maradnak utána ezek a régi tartalmak, amiket a betegsége alatt készített. Biztosan egyszerre mindkettő lehet, és leginkább majd sok év múlva lesz inkább áldás, hogy ilyen emlékek is maradtak utána. 

Szerda

 A mai is egy jó gyorsan eltelt nap volt. Volt egy csomó dolgom munkaidőben, jó hangulat is volt bent, ilyenkor szeretek ott dolgozni. Sajnos nem minden nap ilyen. 

Azt nem is írtam tegnap, hogy végre hívtak a megreklamált cipő miatt. Megérkezett a csere cipőm a nagykerből, és fel is adtak foxposttal. Már tegnap meg is kaptam az értesítést, hogy felvette a foxpost a csomagot. Vártam ma, hogy akkor majd kapom a kódot, de sajnos csak arról jött értesítés, hogy felszabaduló helyre várnak a kijelölt a kijelölt automatában. Az tök jó lenne a ha ilyenkor lehetne módosítani, de sajnos erre nincs lehetőségem, úgyhogy várok tovább. Remélem azért holnap már megkapom a nyitó kódot is. Várom már azt a cipőt, mert azt jobban szerettem, mint ezt, amit most hordok. 

Kedd

 Továbbra sincs kirobbanó jókedvem, és nem is nagyon tudom sem az okát, sem azt, hogy mit tudnék tenni, amitől változna. Na mondjuk ha váratlanul az ölembe hullana egy nagyobb pénzösszeg, az biztosan feldobna, mert olyan lehetőségeket teremtene, amiről most csak legvadabb álmaimban gondolok. Na mindegy is.

Roli túl van a vizsgán, négyes lett. 🙂 Három részből tevődött össze a végső jegy, volt, ami nagyon jól sikerült, volt, ami csak kevésbé, de már nem számít. A végső jegy a lényeg. Holnap lesz meg a hivatalos érettségi bizonyítvány is, hétfőn pedig az évzáró, ahol megkapja a középiskoláai bizonyítványát is. Büszke vagyok rá, messziről indult nyolcadik után. 

Keményen küzdök mostanában megint a remek hőhullámokkal is. A legváratlanabb pillanatokban jelentkezik, és nagyjából minden alkalommal ugyanolyan hülyén érzem magam tőle. A kapszulákat továbbra sem tudom bevenni, elképesztő undorom van tőle. Ha pár napig sikerül is uralkodni ezen, utána olyan szintre emelkedik ez, hogy nem tudom lenyelni. Én még így nem jártam semmivel sem, mint ezekkel a kapszulákkal. Mindegy, hogy milyen gyártó, mindegy, hogy mekkora, milyen színű. Ennél jobban már csak a teák gondolata készít ki,. Na de majd egyszer ezen is túl leszek. 

Hétfő

 Múlt héten is volt egy olyan éjszaka, amikor nagyon rosszul aludtam, de most azt is sikerült felülmúlni. Meg amikor lefeküdtem, akkor azt gondoltam, na, milyen jót fogok aludni. Aztán rájöttem, hogy nem így lesz, és végül kettőig ébren voltam. Na mindegy is, remélem, hogy ez most egy darabig nem ismétlődik meg. 

Ehhez képest napközben nem voltam zombi szerencsére, pedig egyedül voltam na mindenre. De nem volt ezzel sem gond, legalább volt mivel elfoglalni magam, úgyhogy jó gyorsan telt a nap. 

Délutánra, ahogy ígérték megérkezett a szél, nem is akármilyen. Jól le is hűlt a levegő, én bevallom, már fáztam is egy kicsit. 

Roli nem sokat mesélt a mai vizgáról. Némi faggatás után azért annyit elárult, hogy volt olyan feladat is, amin sokat kellett gondolkodni. Holnap még van egy újabb kör, aztán vége. Természetesen ő nem aggódja túl ezt az egészet, ma a két vizsga között moziban volt este. 

Vasárnap

 Semmi extra, csak egy nyugis, itthoni vasárnap. A főzésből ma sem csináltam extrát, gyros készült csak. Jó, mert mindenki szereti, és még jobb, hogy maximum egy órát vesz igénybe az elkészítése. 

Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában. Mondjuk időben leállítottam magam, meg mielőtt teljesen elkapott volna a hév. Felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-ket, elpakoltam a tegnap mosott ruhákat. Menet közben még volt egy sétám a lidlbe jégkrémért is. 

Este megint fehér inget vasaltam Rolinak, holnap és holnapután vizsgázik még. És ez a kettő már a két utolsó, és tényleg vége van a középiskolai éveinek. Egészen hihetetlen, hogy eddig elhúzódott ez az egész, április 30-án volt a ballagás. 

Van bennem egy tök fura érzés most már napok óta. Nem is tudom megmagyarázni, valamit keresnék, amiről fogalmam sincs hogy mi. Egy csomó mindenben magányos vagyok, mert nem tudom elmondani sem rendesen azt, ami foglalkoztat. Meg igazából egyedül Balázs az, akinek tudnám mondani, őt még nem terheiném ezekkel. Főleg, mert se teteje se alja az egésznek, és ezt férfi gondolkodással nem lehet érteni. Az, hogy időközben nem maradt egyetlen barátnő sem, akivel ezeket megbeszélhetném az így járás tipikus esete. Sok mindenkiben csalódtam, az elmúlt években rengeteg érdekember volt körülöttem. Őket szándékosan építettem le, nem adok nekik energiát már. Sokan nem értik közülük a mai napig sem, de nem baj. 

Na de majd ebből.is kirángatom magam.