Szombat

 Megvolt ma az alvós napom. Tegnap este már nagyon szenvedtem is a fáradtságtól, és önmagamhoz képest majdnem egy órával hamarabb le is feküdtem. Hajnalban és reggel többször is megébredtem, de úgy ítéltem meg egészen fel kilencig, hogy jó hűvös is van, meg még nyugodtan lustálkodhatok is. 

Az csak délelőtt jutott eszembe, hogy nem kell nagy faksznit csinálnom a főzésből, mert a fiúk meghívták estére az apjukat apák napja alkalmából egy hamburgerezésre Patrik új lakhelye mellé. Az is már hét közben meg lett beszélve, hogy Patrik ma hazajön, összekészítjük neki amire még szüksége van a konyhába, elvisszük neki ezeket, és utána jöhet a hamburger. 

Így is lett, itthon összepakoltunk, ott kipakoltunk. Egészen pofás kis lakás lett ez. Nem könnyű az a helyzet, hogy úgy kell segíteni, hogy közben hagyni kell őt a saját gondolatai mentén haladni mindennel. Van egy csomó minden, amiben tanácsot kér, amivel hallgat ránk, és van, amiben nem tűr ellentmondást. De jól van ez így. Hagyni is tudni kell akár hibát elkövetni is. 

Este fél kilenckor értünk haza, addigra azért már el is fáradtam rendesen. 

Könyves péntek

 

A könyv első felében egy katona és egy lány levelezését, email váltásait olvashatjuk. Egy program részeként "kapja meg" a lány fiút. Bevallom, ezt a részt időnként untam. 

Aztán véget ért a levelezés, mert a fiú hazatért a szolgálatból, és onnantól kezdődött a "normális" formátumban íródott könyv. Nagyjából innentől kezdve lett az egész olyan kis kedves történet, később egészen cuki és megható. A végére pedig már majdnem a giccses vonal is megvolt..

Olyan könyv, amit lehet úgy olvasni, hogy csak hagyja magát az ember szórakoztatni, csak szépen beleolvad a sztoriba. Nem kell gondolkodni, nem kell mely és komoly érzelmeket megélni. Mégsem sekélyes, mégsem ponyvaszagú. 

Szóval ajánlom mindenkinek, akinek jól jön egy kis könnyedség és cukiság. 

Csütörtök

 Ez ma nem az én napom volt. Volt na nálunk véradás, természetesen minden dolgomat úgy intéztem, hogy tudjak menni. És nem adhattam, mert alacsony volt a hemoglobin szintem. Nagyon rosszul esett, nagyon csalódott voltam. De ez van. 

Ezen kívül nem is történt semmi különös velünk, csak úgy eltelt a nap.  Írni még ma nincs is igazán kedvem semmiről sem. 

Szerda

 Elmondhatatlanul unom ennek a hétnek azt a részét, amit a munkahelyen kell tölteni. Nincs most ott semmi izgalmas, vagy bármi, amivel igazán érdemes lenne foglalkozni, tényleg csak a napi rutin mindenből. Az ilyenek engem nem megnyugtatnak, hanem végtelenül untatnak. Na mindegy, lehet hogy lesz olyan, amikor majd emlékeztetnem kell magam erre, hogy na, bezzeg akkor meg az volt a baj. 

Hetek óta vártam a ma délutánt, mostanra volt megbeszélve a fodrásszal az időpont. És ma lemondta, ráadásul úgy, hogy azt mondta, nem is tud mit mondani helyette. Persze biztosan nem azért mondta le, mert nem volt kedve megcsinálni a hajamat, de nagyon nem esett jól. Így most befestettem én magamnak, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Keresgélek másikat, de nem egyszerű. 

Kedd

 A mai nap már munkanap volt, sajnos. Igaz, csak én mentem, Balázs majd csak csütörtökön jön, Erik még itthon van a lába miatt. Szépen gyógyul egyébként, de meg kell neki pár nap biztosan. 

Roli túl van az érettségi szóbeli részén is, eredményt nem tud, de azt mondták neki, very well done, így várhatóan nagy csalódás nem fogja érni. A párbeszéd résznél az öregedésről beszéltek, a vita arról volt, kellenek e könyvtárak az internet korában, és még volt egy rész ahol képek és adatok alapján kellett konklúziót és saját tapasztalatot megosztani a globális felmelegedésről. Jó sok minden belefér egy fél órába, az biztos. Azt nem is mondom, hogy hány olyan embert ismerek, akik magyarul sem sokat tudnának ehhez a témához hozzászólni. 

Amikor hazaértem a munkából, épp csak átöltöztem, és indultunk Patrikhoz. Ma vette át az új albérlet kulcsát, megnéztük hol fog lakni. Sokkal szebb környék, mint ahol most épp lakik, és szép a lakás is. Picike, de neki pont elég lesz. Bútorozott, terasz is van hozzá, szerintem jól fogja ott érezni magát. 

Már fel kilenc volt amikor hazaértünk, úgyhogy jó hosszú nap volt ez. 

Hétfő

 Ma reggel éreztem rendesen a tegnapi akcióm mellékhatásait. Úgy fájt a derekam, hogy nem esett jól felkelni az ágyból. Még szerencse, hogy dolgozni nem kellett menni..

Délelőtt főztem, vártuk haza Patrikot is. Csináltam saslikot, pár szelet pácolt tarját, sajtos karajt, és pár szelet cigánypecsenyét abból a karajból, amire már nem jutott volna sajt Volt hozzá petrezselymes krumpli és sült krumpli. Ez így összességében egy négy órás program volt a konyhában az ebéd utáni mosogatással együtt. Még úgy is, hogy főzés közben is folyamatosan mosogattam. Na de sebaj, mindenki együtt volt, jót ettünk együtt, és ez a lényeg. 

Egyéb dolgokban nem mindig van egyetértés, és kb az agyamra mennek azzal, amikor egy pillanat alatt van a plafonon valaki egy banális hülyeség vagy egy egyet nem értés miatt. Ennek Roli és Balázs a nagy mestere, ők tudják magukat a legjobban felhúzni. Patrik és Erik azok, akik leginkább szeretik feszíteni a húrt a végletekig, és na látják, hogy Roli már ideges, akkor még mindig tesznek rá egy lapáttal. Na, az ilyenekkel van tele a hócipőm, és ilyenkor fogom magam, és kimegyek a teraszra. 

Nem volt ma semmi programunk, csak itthon voltunk, pihentünk egyet a holnapi munkanap és angol érettségi (most már tényleg) előtt..

Takarítós vasárnap

 Ma Balázs a kollégáival volt délután, bográcsoztak, beszélgettek. Volt olyan terv, hogy én is megyek, de aztán én meggondoltam magam. 

Így aztán Balázs elment fél 12 körül, mi a fiúkkal megebédeltünk, és aztán nekiálltam végre az ablakokat megpucolni, függönyöket kimosni. Az ágyneműt már délelőtt lehúztam, úgyhogy volt itt minden...Este nyolcra végeztem mindennel, de nagyon jól esett a lelkemnek, hogy ennyi mindent meg tudtam csinálni, és most mindenhol olyan szép tisztaság van, és olyan jó illatú is minden. 

Van, hogy épp ennyi az, ami örömet szerez.