Koncertes szombat

 Tavaly azt gondoltam, úgy voltam életemben először Hungária koncerten, hogy rögtön az utolsó is volt. Aztán ugye év végén megjelent a hír, hogy lesz ráadás az MVM Dome -ban, de olyan jegyárak voltak, amire azt mondtuk, hogy hát, ezt akkor kihagyjuk már. 

Erre a héten jelentkezett az egyik kedves Fradista barátom, és megkérdezte, mit csinálunk szombat este. Mondom, hát nagyon semmit, Balázs dolgozik délelőtt. Mire mondta, hogy küldenék nektek két jegyet a Hungária koncertre, ugye eljöttök? 

Így esett, hogy ma felvettem a pöttyös ruhámat és elmentünk. Fergeteges élmény volt most is, egészen fantasztikus, hogy ők négyen még ennyi idősen is maguk a nagybetűs zene és rock and roll. Most már nem mondom, hogy ez volt az utolsó ilyen élményem velük, mert hátha nem, de ha mégis, hát emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet elég hosszú ideig olvastam, mert annak ellenére sem kötött le eléggé, hogy egyébként tökéletes kis könnyed nyári olvasmány. Amikor elkezdtem, még fűteni is kellett, mire befejeztem, már szinte nyár volt. Úgy hangzik, mintha hónapok teltek volna el, közben meg csak kivett több, mint egy hétről beszélünk. 

Nem a könyv hibája, hogy nekem most nem azt adta, amit előzetesen gondoltam, mert a könnyed kis téma ellenére is tök jól kidolgozott karakterek voltak, a cselekmény is tök jól volt felépítve, voltak meglepő és váratlan fordulatok is benne.

Egy kikapcsolódós olvasmánynak abszolút ajánlom. 

Csütörtök

 Azt magam sem nagyon tudom mi is az, ami még minden este megnyittatja velem ezt a felületet. Valószínűleg legnagyobb részt megszokásból teszem, aztán van egy adag olyan érzés, hogy ha már ennyi éven keresztül kitartottam a mindennapi poszt mellett, akkor végülis nincs okom változtatni rajta. És amúgy tényleg nincs, csak most megint az van, hogy ezzel is úgy vagyok, mint egy csomó minden mással, hogy a sok egyformaság unalmas. És így születnek a nagyjából semmiről sem szóló posztok, amiket néha menet közben abbahagyok, mert megunom. 

Erik lábujja ma már jobban fest egy fokkal, mint tegnap, ahogy ő maga is. Tegnap az első költözés azért emlékezetes volt. Sosem volt még vele kapcsolatban olyan, hogy közel járt az ájuláshoz, de tegnap ezt is átéltük. Pedig a kis pupák tegnap délelőtt még azt gondolta, hogy ő kedden már megy dolgozni. Szerintem örülhet, ha csütörtök környékén már esetleg lehet erre gondolni. 

Roli holnap megy érettségizni. Emelt angol szóbeli. Az írásbelin mindössze négy pontot veszített, úgyhogy nagyon nincs mitől tartania. Mondjuk egyébként is úgy van, hogy nálunk en izgulok helyettük is, mindenki elképesztő nyugalommal csinálta ezeket. Egészen biztos, hogy ezt nem tőlem örökölték. 

Na és must van az, amikor gondolkodom, hogy írjak e még valamit, és aztán inkább abbahagyom, közzéteszem, és kilépek mn

Nem találok szavakat

 Arra a hihetetlen mértékű butaságra és aljasságra, ami történt a tiktokon egy párbaj közben, és egy anyuka halálával ért véget. 

Nem tudom pontosan hogy zajlanak ezek a párbajok, hogy találnak egymásra ezek az emberek, sosem érdekelt annyira, hogy ennek utánajárjak. Azt tudom, hogy vannak, akik ezekkel pénzt keresnek, ahogy sokan az egyéb videóikkal is. 

Az már nagyon régen is nyilvánvaló volt, hogy ahogy egyre szélesebb körben lett elérhető mindenkinek a mindenféle technika, és az internet, úgy változott meg az emberek élete is. Azok, akik sosem mertek, vagy tudtak kiállni a világ elé, az interneten akár mindenféle gátlás nélkül megtehették ezt, hiszen látszólag egyedül van otthon, és nem is feltétlenül van tudatában annak, hogy akárhányan látják őt. Aki rivaldafényre vágyott, könnyedén megtehette. 

A social média, és a mostanában nagyon népszerű videós megosztó oldalak pedig még komolyabb hangsúlyt adtak ennek. Nincs ezzel baj, mert rengeteg értékes és érdekes embert láttam már ezeken az oldalakon. 

De az, hogy idióta, más életét veszélyeztető kihívás elé állítunk bárkit is, az kicsit sem oké. Semmilyen helyzetben nem elfogadott. Ahogy az sem, hogy bármit is ígérnek érte, elfogadom. Ez egészen egyszerűen borzasztó felelőtlen és buta viselkedés mindkét fél részéről. 

Szavak sincsenek rá, hogy milyen mélységes döbbenet van bennem a történtek után. Annyi mindent láttam már itt, sosem éreztem azt, hogy félni kell egymástól. Most igen. 

Kedd

 Ma hatra mentünk mindhárman dolgozni, mert fél háromkor haza kellett jönnünk. Eriknek volt időpontja ma lézeres benőtt köröm "műtétre". Igazából hetek óta szenved ezzel, és már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz, de kellett idő ahhoz is, hogy megbarátkozzon a gondolattal, meg ahhoz is, hogy a legdurvább gyulladást azért lehúzzuk róla. 

Aztán tegnap találtam egy helyet Budapesten a Rákóczi úton, ahová ma délután hatra lehetett időpontot foglalni, az ára is egészen normális volt. Elküldtem neki, hogy nézze meg, őt percen belül meg is volt az időpont. 

Hiába felnőtt már, azért én elkísértem, és legyőzve minden félelmemet attól, hogy mit fogok látni, be is mentem vele. Erősebb volt az aggodalom bennem, hogy hogy viseli majd, mint a saját félelmeim, és láttam rajta is, hogy ugyan férfi a javából, és ki nem mondaná, de örülne, ha nem egyedül kéne bemenni. 

Nagyon kedvesek voltak vele, és nagyon profik is. Erik is nagyon hősiesen tűrt mindent, de láttam, hogy ez bizony fáj neki. Már túl volt rajta, amikor elárulta, hogy inkább elviselte a fájdalmat, de nem akart még egy érzéstelenítő injekciót, mert az kegyetlen volt. 

Most pedig jön a gyógyulás rész. 

Hétfő

 Annyira rosszul aludtam, mint már hetek óta biztosan nem. Nehezen is aludtam el, fel is ébredtem az éjszaka közepén. Így aztán reggel borzasztó volt felkelni, mert akkor már tudtam volna aludni. 

De egészen más érzés volt úgy dolgozni menni, hogy már reggel is tök jó idő volt. Mondjuk szívesebben mentem volna inkább valami kellemesebb helyre. 

Semmi extra nem volt a mai napban, kivéve talán, hogy a szokásosnál is gyorsabban jelentkezett a klíma miatti problémám. Az a fajta, ami nem jelent betegséget, mégis olyan, mintha az lenne, mert kapar egy kicsit a torkom, néha elmegy egy kicsit a hangom. Egy-két nap alatt túl is leszek rajta, szimplán csak meg kell szoknom. (És igen, ki van takarítva nem az a baj) 

Vasárnap

 Ma azért rendes voltam, és pótoltam a tegnap elmaradt hazimunkákat. Kicsit persze megbántam, hogy nem tudtam le tegnap, de már mindegy. 

Erik ma reggel úgy kelt, hogy nem nagyon tudja mozgatni a csuklóját. Elég röhejes dolog történt vele tegnap este, mert a mérleg bekapcsolása közben roppant egyet a csuklójánál valami. Szóval a sztori vicces, az kevésbé, hogy fáj és nem mozog rendesen. Bekentük, fásliztuk, jegeltük. Sokat nem használt neki, de majd meglátjuk. Nyilván ha pár napon belül nem lesz érdemi változás, akkor meg kell mutatni orvosnak. 

Az is kicsit vicces, hogy a hét elején még este azért kapcsoltuk be a klímát, mert fáztunk, ma meg már azért kellett, mert meleg volt. Én ugyan bírtam gond nélkül a 26 fokos lakásban, a fiúk már kevésbé. 

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, semmi kedvem holnap dolgozni menni.