Vasárnap

 Ma egészen jó kis nap volt. A vérnyomásom még ma is rendetlen kezdett, de kevésbé, mint tegnap, úgyhogy már nem kíméltem magam annyira. 

Délelőtt elsétáltunk a boltba, megvettük az ebédhez valókat. Semmi extra nem készült, csak gyrost csináltam csirkemellből. Balázs összevágta a húst hozzá, így nagyon könnyű dolgom volt a többivel. Mióta mindenki odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik, egy csomó minden sokkal egyszerűbb lett (meg van, ami bonyolultabb), főzés terén mindenképpen. 

Ebéd után kicsit pihentem, aztán nekiálltam két nagyon régóta halogatott dolgomnak, és végre most rend van az egyik komódon (és komódban), és a spájzban. Eltartott egy darabig, de örülök most nagyon, hogy végre készen van. Fel is mostam mindenhol, és kitakarítottam a fürdőt és a wct is. 

Már csak négy napot kell dolgozni, és megyünk nyaralni végre. 

Szombat

 Olyan fáradt voltam tegnap este, hogy pillanatok alatt elaludtam. Amikor reggel felébredtem, azt gondoltam, talán meg sem mozdultam egész éjjel. Legalábbis a nyakam állapota és a fejfájásom erre utalt. Bár a fejfájás olyan fura volt, mintha csak részben kapcsolódott volna ahhoz, hogy a nyakam is fáj, viszont olyan volt, mintha lüktetne a fejem teteje is. Vettem be fájdalomcsillapítót, és aztán kíváncsiságból megmértem a vérnyomásomat. Nem kellett volna, sokkal jobb volt a boldog tudatlanság.

Egész nap ilyen maradt. Furcsa módon egyébként a pulzusom rendben van, és semmi mást nem érzek, mint azt, hogy fáj a fejem. Vettem be gyógyszert, sokat nem ért. 

Egy ideje egyébként megint rendben volt már ez a dolog, és nem is kellett hozzá gyógyszer sem. Most akkor majd megint elkezdem, és lesz pár hónap úgy, aztán kicsi szünet, és kezdődik elölről. 

Így aztán, tekintettel a vérnyomásomra, a nagytakarításra vonatkozó terveimet elnapoltam, gondoltam, nem feszítem tovább a húrt. Azért megfőztem, kimostam, és el is pakoltam a ruhákat. Balázs dolgozott, így ráérősen készült az ebéd. A fiúk megkérdezték többször, hogy tudnak e segíteni valamiben, de nem volt rá szükség.

Remélem a holnap jobb lesz. De már csak öt nap, és biztosan nagyon jó lesz minden. 

Könyves péntek

 

Azért most olvasom, mert gondoltam mi lehet jobb olvasmány egy héttel a nyaralás előtt (pontosan egy hét múlva mar onnan jelentkezem), mint egy könnyed kis tengerpartos, kicsit talán nyálas könyv. Legalábbis a fülszöveg alapján ennek ígérkezett. 

Azért ennél több ez a könyv, még ha egészen biztosan csak egyszer olvasós is. Ami nagyon tetszik benne, hogy a szereplők karaktere olyan szépen ki van dolgozva, és még annak ellenére is, hogy a két főszereplő hölgy nem a legfelhőtlenebb életet élnek, csupa pozitív érzést váltott ki belőlem. Nagyon szépen ír minden érzelemről. Ami még nagyon sokat hozzátett, hogy a természeti leírások is csodásak, egészen biztos, hogy olyan ember írta, akinek fontos a természet (és a teknősök, meg a madarak)

A nyaraláshoz azért nem feltétlenül jó hangolódóy ahhoz túlságosan sokféle érzelem van benne, de nem bánom, hogy elolvastam. Igaz, nem életem könyv élménye. 

Csütörtök

 Reggel rendesen elaludtam. Arra sem emlékszem, hogy a telefon ébresztett, csak arra ébredtem fél hat előtt kicsivel, hogy Balázs hív. Szerencse, hogy estébe jutott, mert akkor még volt egy negyed órám elkészülni.  

Ilyenkor jó, hogy mindig mindent elkészítek este, és abszolút kivitelezhető, hogy pillanatok alatt összekapjam  magam. Feltéve, hogy egyáltalán tudom ki vagyok, és hol vagyok. 

Úgyhogy ilyen indulás után végülis egészen jó nap volt. Megvolt a főnökökre a fél éves leltár kiértékelése. Rendben találta, már legalábbis azt a részét, amit én csinálok ezzel kapcsolatban.

Voltam masszázson is délután, ami tök jó volt. Majd nyaralás után megyek megint, a talpaim biztos örülni fognak majd. 

Szerda

 Ma korán kezdődött a nap, már ötkor bent ültem az asztalomnál. Cserébe korán is indultunk haza, már fél kettőkor. Volt egy kis dolgunk a biztosítónál, Balázs rollerére kell kötni biztosítást. Normális esetben semmi ilyesmit nem intézünk személyesen, de ez esetben csak nagyon kevés lehetőség van online megoldani. Igazi végül marad az a verzió, mert hiába kapott esélyt az a biztosító, ahol a kocsi kötelezője is van, a két online ajánlat közül az egyik olcsóbb. 

Még amikor hazafelé jöttünk, meg elintézem a bevásárlást, azt gondoltam, hogy van még energiám délután bármire. Aztán ez nagyon gyorsan el is múlt, és végül már nem csináltam semmit. 

Ráadásul ma este szembesültem azzal, hogy szinte biztos, hogy már nincs értelme a sheinről megrendelni azt a ruhát, amit kinéztem magamnak, mert lehet, hogy nem jön meg. Emiatt most kicsit csalódott vagyok, de mindegy, én vagyok a hülye, minek válogattam ennyit. 

Kedd

 Kicsit gáz, de pont olyan zombi voltam ma reggel is, mint tegnap este. Pedig jókat alszom mostanában, de valahogy semmi nem elég.. Oké, az egészen biztos, hogy rendesen kimerültem már mostanra, mert hiába (szerencsére) nem történnek nagy dolgok, azért a mindennapos kicsik is felőrlik a tartalékokat. 

Alig vártam, hogy hazaérjünk, zavart magam körül a folyamatos zsongás már. Pedig tök sokszor van olyan, hogy észre sem veszem az ajtócsapódásokat, a telefonok csörgését, és bármi egyebet, ami egy raktári irodába behallatszik. Itthon azért sokkal jobb a helyzet e téren, bár Roli is alig várja, hogy hazaérjünk, és az egész napos egyedüllét után végre legyen kihez szólni.

Ma sétáltunk is egy kicsit, elvittük a visszaválthatós flakonokat a repont automatába. Múltkor láttam egy tiktok videóban, hogy egy csaj rácsodálkozott, hogy tényleg van, aki ezeket visszaviszi? Én meg azt nem értettem, hogy ezen miért csodálkozik? Szerintem az tök jó, hogy ugyan fizetni kell flakononként, vagy aludobozonként 50 ft-ot, de nem kell (majd talán egyszer)otthon külön kukát tartani ezeknek, amit bizonyos időközönként elvisznek, hanem fogom, visszaviszem, beszkennelem az applikációs QR kódomat, bepakolom a flakonokat, majd ha végeztem, rányomok, hogy kérem a bankszámlámra, és pikk pakk meg is kapom. Attól én is tartottam, hogy hogy fogjuk itthon tárolni ezeket, amíg nem visszük vissza, de ezt is tök jól megoldottuk. Van erre a célra egy külön szatyor, abba gyűjtjük, és amikor az megtelik, elviszi valaki. A fiúk is gond nélkül használják, Patrikot kivéve, aki azt mondta, ő ilyenekkel nem akar foglalkozni, nem figyelgeti, nem gyűjtögeti. Ami egyébként tök meglepő, és ellentmondásos, mert mindannyiunk közül ő a leginkább környezettudatos. Ez a repont valahogy mégsem szimpatikus neki. De szerintem azért fog ez még változni nála is. 

Hétfő

 Az egyetlen pozitívum, amit a mai napról el tudok mondani, az az, hogy már július van, és szépen telnek a napok addig, amíg végre következik a nyaralás ideje. 

Minden másban tipikus hétfő volt. Nem is aludtam ki magam, mert először fel kellett kelnem becsukni a tetőablakot az eső miatt, aztán a csukott ablak miatt lett 30 fok a szobában. Szerencsére mire ezt a hőfokot elértük, már elállt az eső, és elég gyorsan vissza is aludtam. Mégsem aludtam ki magam. 

A munka monoton, de fárasztó és lélekölő. Igaz, az utóbbi inkább személyekhez köthető. Emiatt tényleg számolom a napokat, amikor kicsit végre kiszabadulok onnan. Minden nap úgy megyek pedig, hogy ma nem foglalkozom senkivel, nem érdekel ki mit csinál, mit mond, de nem sikerül függetleníteni magam. Gondolom azért több idő kell ehhez, főleg, mert alapjáraton azért inkább nyitott vagyok és szeretem az embereket, nem pedig bezárkózom mások előtt. 

De itthon minden rendben van. Erik nyomja a munkát minden nap, Roli itthon van, ő meg rengeteget segít a mindennapi teendőkben. Balázs nagyjából ugyanolyan fáradt, mint én, és nála is be van telve a pohár is. Tényleg jó, hogy már nincs sok hátra..