Nem mi lennénk

Azt gondoltam én, hogy majd ezzel a mai nap plusz szabival mekkora király (vagy ahogy a gyerekeim mondták valamikor.. truváj) leszek, mert majd este csak hátradőlök, hogy minden készen van, indulhatunk..
Hát persze, hogy nem egészen így történt. Mert mentem én időben, hogy a banános dobozokból kiszabadítsam a hiányzó dolgokat, meg mossak még egy adag ruhát, meg összekészítsek mindent. Csak aztán még jött a fűtésszerelő egyeztetni.. aztán el kellett rohanni az e-onos emberhez a papírmunkához mindenféle adatot és egyebet egyeztetni, aztán még be kellett szerezni tetőlécet a gipszkarton alá, aztán még persze jött a gipszkartonos is, hogy a hiányzó szerkezeti elemeket is felállítsuk.
Így aztán este nyolckor mentünk Roliért, aki egy barátjánál volt, még ezután vacsoráztunk, és csak ez után álltam neki csomagolni. De nem vagyok rossz pakolásból, a nagyrésze megvan.. reggel hatkor, ha sikerül felkelnem, a többi már gyerekjáték lesz. :)
És a nap csalódása, hogy kiestek a németek.. :( :( És akkor már nyerjenek a portugálok. Mert ezerszer inkább ők, mint a franciák.

És akkor

...kezdődjön a jól megérdemelt, és tavaly ilyenkor óta várt nyári szabadság. :) Nem volt egyszerű a mai napot még kibírni, mikor már annyira jöttem volna haza, de eltelt, és akkor most egy jó darabig nem is akarok gondolni a munkára. :)
Balázs még holnap megy, mire hazaér, megpróbálom kilogisztikázni, hogy mit hova pakoljak.. meg eleve, hogy mit honnan szedjek elő. Délutánra még várjuk a fűtésszerelőt egy megbeszélésre, ha minden jól megy, akkor ők fognak dolgozni, amíg mi nem leszünk itthon. Drukkolok nagyon, hogy akár készen is legyenek mire mi hazaérünk. Az nagyon jó lenne, ha így lenne.
Azt azért őszintén remélem, hogy ez a mostani hűvös levegő, ami estére ideért nem sokáig marad, mert ez azért messze van a nyártól..
Ja.. és még nincs fürdőruhám. :D :D (de ezt már egyszer játszottam, így semmi gáz, az előzőt is a Balatonon vettem)

Utolsóelőtti

A munkában töltött napok közül a nyaralás előtt. És ugyan pont ma volt épp elég dolgom odabent is ahhoz, hogy jó gyorsan teljen az idő, mégis a fene majd megevett, hogy miért is nem otthon vagyok, és segítek felhordani a gipszkartont, vagy épp leszedni a maradék csempét a falról. Olyan haszontalannak éreztem magam, mint már rég. Ehhez biztos nagyban hozzájárult, hogy elég régen nem volt ilyen, hogy külön műszakban dolgozzunk Balázs meg én, vagy ha mégis, hát én voltam reggeles, és ő délutános.
Az sem mulasztotta el az érzést, hogy hazajöttem, és Rolin kívül nagyon senkivel nem tudtam kommunikálni, mert mindenki eldőlt a fáradságtól. Roli meg épp valami keményítős trükköt akart megmutatni, amire már este tízkor nem annyira voltam vevő.. azért meghallgattam legalább.
Gondolkodom még, hogy vajon hogy tudom majd holnap délelőtt elég hasznossá tenni magam, hogy délután ne legyen az utolsó munkával töltött napomon ugyanez a haszontalan érzés.

Egész jó

Egészen különleges érzés most készülődni a nyaralásra, amikor annyi minden más dolgunk lenne. Egyik felem azt mondaná, maradjunk, és csináljuk, minden pillanatot kihasználva, a másik felem meg már tervezgeti, hogy mi mindent fogunk csinálni. Ez a másik fél az erősebb most már, hogy közeledik az időpont, várom az ismerős helyeket, kíváncsian, hogy mi az, ami változott, és mi az, ami ugyanaz maradt. Kíváncsi vagyok rá, hogy a bácsi jön e az idén is a padról nézelődni... meg hogy a szomszédban megvan e még a kutya. Vajon működik e még a pékség, ahol azt az isteni finom meggyes croissant-t lehet kapni? Ilyenek..
Az meg külön jó érzés volt, hogy ma kiírtam a szabimat. Tizenkettő nap. Azzal most nem foglalkozom, hogy nem sok marad már utána év végéig, és még majd költözködésre is kellene egy-két-három (sok) nap, mert majd valahogy úgyis megoldjuk, amikor itt lesz az ideje.
Jó lesz ez a két hét.

Tevékeny vasárnap

Ma végre- a heti tötyörgés után- történt valami fejlődés és előrelépés. Valami, ami megint adott egy kis lendületet mindenhez. Kézzelfogható közelségbe kerültek a szobák méretei, bekerült az összes velux ablak hővédő rolóstól, árnyékolóstól. Egészen elképesztő világosság van most. Én meg most, menet közben szembesültem vele, hogy ezentúl ki kell vennem egy nap szabadságot ablakpucolásra. :D

Roli leendő szobája

Három a velux

Egyik fiúszoba

Másik fiúszoba

Ezt látom, ha belépek

A fiúk még nem döntöttek véglegesen, hogy melyik szoba kié lesz, csak az a biztos, hogy Rolié lesz középen. A két nagy későbbre halasztotta a döntést. Erik ugyan ki akarta már sorsolni kő-papír-ollóval, mire Patrik lehűtötte, hogy úgyis ő választ, mert ő született hamarabb. :D Na, majd le fogják ezt játszani a maga idejében. :)

A kiskamasz

Mindannyian nehezen viseljük, hogy újra ránk köszöntött ez a korszak, pedig tulajdonképpen évek óta tart egyfolytában, mert mire az egyik kinőtt belőle, már következett a másik. Valahogy azonban ez a mostani- Rolié- más, mint a többieké. Egyrészt, mert nem vártuk még tőle ezt. Hiába tudjuk, hogy tizenegy éves, és ez a kor ezzel jár, mégis ő a kicsi, és egy kicsi ne legyen még kiskamasz.
Nem királyfi már, sokkal inkább egy öntudatos, idegesítő energiabomba. Nem vagyok rá büszke, de nagyon kevés türelmem van hozzá, mert ő az, aki ezt az egész kiskamaszságot úgy műveli, ahogy eddig még soha. És ez a másrészt része. Mert ilyen még nem volt, hogy valamelyik gyerekünk is ennyire öntudatos legyen, mint ő. Visszabeszél, körömszakadtáig kitart az igaza, vagy az álláspontja miatt, nem hajlandó változtatni a véleményén, vagy épp azon, amit kitalált. Elképesztő... általában az a vége minden ilyen vitánknak, hogy "jól van, akkor nem is érdekelsz"- mondom én , ami elég nagy hülyeség részemről, de mit is lehet mondani akkor, amikor már negyed órája beszélek hasztalanul?
Az öntudatossága mellé még ott van a folytonos valamit csinálás. Egyfolytában kísérletezik, alkot, amit mindig végig kell nézni, ki kell próbálni, és hát nem mindig van ehhez türelmünk.
Egyébként, amikor vannak még normális pillanatai, akkor egy cukipofa, de ez újabban elég ritka. Nem mondom, hogy várom az igazi kamaszkorát, mert azt hiszem, mindkét bátyját bőven túlszárnyalja majd (ebben is).

Amitől a fáradtság is elmúlik

..az egy olyan régóta vágyott valami, amiről amúgy egy ideje már azt gondoltam, hogy nekem nem lesz. Vagy azért, mert drága, vagy azért, mert minek az nekem, vagy azért, mert "öreg" vagyok már hozzá. Meg mert mindig volt valami fontosabb.
Aztán ma elmentünk vásárolni. Elsősorban Eriknek cipőt. Aki április óta kitart amellett, hogy neki bizony nike kell, vagy semmi. Olyannyira komolyan gondolta, hogy egyszer már elment az apjával és Patrikkal, és tényleg hazajött üres kézzel, mert a kiszemelt nike akkor épp harmincezer körüli forintba került, és hát annyit biztos, hogy nem adunk cipőre. Mostanra a meglévőt igencsak elnyűtte, konkrétan kezdett leszakadni a lábáról. Azóta meg már amúgy is kapott is pénzt a szülinapjára, meg szó szerint meg is dolgozott érte az építkezésen.. így kezdtük belátni, hogy ebből nike lesz.
Közben Roli is vérszemet kapott, és már ő sem akart decathlonos cipőt.. ő is valami "menőre" vágyott.
Először azért a decathlonban próbálkoztunk, de hőseink rendületlenül rázták a fejüket mindenre, így feladtuk. Én felpróbáltam egy bikinit, amiről azt gondoltam, hogy na, talán ez majd jó lesz pótolni azt az igencsak színekopott darabot, ami most van.. de kb. úgy néztem ki benne, mint egy tíz éves kislány, így gyorsan le is vettem.
Innen átmentünk az auchanba, hogy akkor, ha már itt vagyunk, akkor nézzem meg ott is a fürdőruhát. A New yorkerben lett volna egy nekem tetsző, de az árával nem tudtam megbarátkozni, így ott maradt. (majd ezt még lehet, hogy megbánom) Az auchanból két pólóval távoztunk. Egy Patriknak, egy Eriknek.
A parkolóban megvacsoráztunk pár csirkerészt, majd célba vettük az outlet-et. Jártunk több üzletben, Rolinak az adidasban végül találtunk egy neki tetszőt, amivel mi is elégedettek voltunk, mert mindössze hatezer forintért megkaptuk. Erik úgy tűnt, hogy nem kap megint semmit, és én kezdtem rendesen felhúzni magam rajta, hogy ennek a gyereknek semmi nem jó, mire aztán végre a nike boltban meglett végre az áhított darab. Piros. Erről megpróbáltuk azért lebeszélni, de hajthatatlan volt. Neki az kell. :) Sosem akart még ennyire semmit szerintem, és most aztán nagyon boldog.
Útban a kocsi felé elmentünk a converse bolt előtt. Megjegyeztem, hogy na, itt biztos van olyan rózsaszín, amilyet én szeretnék, és hopp, már bent is találtam magam. "Csak felpróbálom, hogy áll"-közöltem, miután megtaláltuk a színt, és a méretet is.
Balázs persze megvette, merthogy nem vagyok benne csámpás, mint ahogy azt én gondoltam, és mert persze, tudja, hogy mióta vágyom rá.

Ő az enyém mostantól. Azt mondta az eladó srác, hogy négy napja kapták ezt a batikolt hatásút, és az enyém lett belőle az első. Gondolom egymásra vártunk eddig. :)

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ma hajnalban még volt szerencsénk egy kis denevérhez, ahogy a fiúk szobájában mászott a függönyön. Nem akarom tudni, hogy került oda.. de ajánlom az egész kolóniának, hogy tartsák távol magukat most már..