Épphogy

Igaz, hogy csak épphogy.. és igaz, hogy ennek az érzésnek mindegy volt, hogy milyen nap van, pont ugyanígy lehetett volna kedd is, vagy szerda is.
Keveset aludtam, sokat dolgoztam, sok minden volt itthon is.

Elég volt. Megyek, megint alszom egy keveset.. és valószínűleg a folytatás is ugyanez lesz holnap is.. Nembaj.. a keddet is túl fogom élni. :D

A banános doboz dícsérete

Azóta vagyok közelebbi ismeretségben ezzel a dobozzal, mióta a mostani munkahelyemen dolgozom. Mindent bele lehet pakolni, elég strapabíró, és nagyon jó kezelhető is.
Így aztán, amiikor még csak tervezgettem, hogy hogy is lesz ez a költözés-dolog mifelénk, akkor szóltam a boltban, hogy ezeket a klassz kis banános dobozokat tegyék nekem félre, mert kell. Vevő vagyok bármennyire, mert fogalmam sincs, hogy mennyi lesz végül, amibe majd összecsomagolom az elmúlt tizennyolc évben összegyűlt mindenfélénket.
Nos.. eddig ötven darab van itthon. Ma kipakoltam a beépített szekrényt, és a galérián a komódot meg az éjjeliszekrényt. Nem használtam el a felét az ötven darabnak, de azért fogyott rendesen.. Szépen felcimkéztem mindet az oldalán, hogy tudjuk majd egy pillantásra, hogy melyikben mit rejtettem el. Van olyan felirat is, hogy "Balázst ne engedd a közelébe".. ez a doboz rejti azokat az apró kincseket, amiket ő egy laza mozdulattal a kukába dobna, mert felesleges porfogónak tartaná, de nekem meg kellenek. :D
A derekam és a térdeim nem köszönték meg az egész délután tartó akciót, pedig én csak pakoltam, a cipekedés nem az én feladatom volt.. mégis. Remélem azért, hogy nem kell a leszázalékolásomat intézni mire mindennel végzünk majd. :D
Azért majd, ha minden be lesz dobozolva, megírom, hogy hány dobozban fért el az életünk. :) Én olyan száz körülre tippelem..

A hétfőről

Aznap azért nem írtam róla, mert sokkal helyénvalóbbnak éreztem a friss Oscar-díjhoz gratulálni, mint arról írni, hogy miért nem mentek a gyerekeim iskolába aznap.
Megkaptam én is, hogy "felhasználom őket az ellenzék politikájához", mint sokan mások rajtam kívül. De az a helyzet, hogy nem használtam fel őket semmire sem. Mint ahogy ők sem használtak fel engem arra, hogy lógjanak egy napot a suliból.
Egyszerűen csak az történt, hogy megpróbáltunk egymás mellett és egymásért kiállni, és kifejezni azt a véleményünket, hogy nem vagyunk megelégedve az oktatással. Nem érdekel a politika, a legkevésbé sem érdekel, hogy melyik párt melyik embere ül éppen ott, ahonnan ezt az egészet irányítják. A tanárok fizetése sem az én dolgom. Akkor sem, ha kevés, meg akkor sem, ha sok. (bár ők sem emiatt kezdtek tüntetni, csak valahogy ez maradt meg a köztudatban)
Az én dolgom az, hogy a gyerekeim érdekeit képviseljem. A gyerekeimnek pedig most nem jó iskolásnak lenni. Sőt, kifejezetten nehéz iskolásnak lenni...
Nagyon komolyan itt lenne az ideje egy nagyon komoly váltásnak oktatás-fronton, és nagyon szeretném, ha végre történne valami ezügyben. Lennének ötleteim is, ha valaki meghallgatná, szívesen el is mondanám neki őket.
Azt sajnálom nagyon ebből az egész hétfői akcióból, hogy megint sikerült egy-egy jó elhelyezett félmondattal kétségeket ébreszteni, és egymás ellen hangolni az embereket. Na persze... mindenki tudja, hogy egységben (lenne) az erő... az meg ugye veszélyes.

Ennyi..

Hmmmm

Még maradt tíz percem a mai napból arra, hogy megmutassam, hogy is vagyok én ezekkel a véletlenekkel. Ma, egy újabb banki ügyintézős kör után, meg egy csomó beszélgetés után az alábbi idézettel sikerült szembetalálnom magam a könyvben, amit épp olvastam.
"Van, hogy mindenben az utadba áll,
De nem azért gördít akadályokat eléd, mert azt
akarja, hogy csak úgy feladd, és átadd neki az irányítást.
Az élet nem azért gördít akadályokat eléd,
mert azt akarja, hogy állj félre és sodródj az árral.
Az élet azt akarja, hogy harcolj.
Tanulj meg egyedül boldogulni.
Azt akarja, hogy fogj egy baltát, és aprítsd forgáccsá a deszkákat.
Azt akarja, hogy fogj egy kőtörő kalapácsot,
és törd át a betont.
Azt akarja, hogy fogj egy lángvágót, és vágd át
a vasat és az acélt, amíg csak át nem tudsz nyúlni rajta,
hogy megragadd.
Az élet azt akarja, hogy ragadd meg az egész rendszerezett,
ábécésorrendbe tett, időrendbe és számsorba rendezett
mindenséget.
Azt akarja, hogy gyúrd össze,
keverd össze,
és zavard össze az egészet"

Találó.... :)

Megérte

Akármilyen fáradt is vagyok most, akkor is úgy érzem, hogy ez a mai nap minden perce külön is megérte, hogy alig négy óra alvás után visszamentem dolgozni.
A legjobb rész nyilván az esti meccs volt, nem tudom elmesélni, azt látni-hallani-átélni kell, mert szavakba öntve nem ér semmit az egész. :) Győzött a Fradi, persze.. :)
Nem lesz pihentető a holnap sem, csomó mindent kell elintézni munka előtt, és csomó mindent kell elintézni a munkában is..
Leragad a szemem..

Az igazi Fradista..

....jelen esetben mondjuk ez lennék én (meg még Balázs is, és a fiúk), nem ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy meccsre lehet menni. És holnap lehet.. sőt, kell meccsre menni, mert itt lesz a szomszédban, és mert úgyis olyan régen voltunk élőben Fradi meccsen.
Nos, az igazi Fradista a szent cél érdekében műszakot cserél, és nem érdekli, hogy alig négy óra jut majd csak alvásra, mert hajnalban vissza kell menni dolgozni.. az igazi Fradista már ma két napra főzött, hogy holnap ne is kelljen ezzel vesződni már munka után.
Az igazi Fradistát nem érdekli az sem, hogy ma havazott, és metsző, hideg szél fújt.. és az sem, hogy esetleg holnap is ez lesz, mert gondolatban már végigzongorázta, hogy hány réteg ruhát képes magára húzni, hogy holnap este ne fagyjon halálra.
És.. igazi Fradistaként fel sem merül bennem, hogy más is megtörténhet, mint az, hogy győzni fog a csapatom.. :)

Lehet, hogy célszerű lenne mégis beruházni egy Fradi bérletre, mert határozottan jót tesz a hangulatomnak már a várakozás izgalma is. :) Úgyis mondhatnám, hogy "eshet eső, fújhat szél, elindul, ki zöld-fehér.."