Múlt héten elmaradt a könyves poszt, mert ciprusi képek voltak helyette. De most pótolom, az elmúlt két hét három könyvével.
Szerintem ezt a fotót már egyszer tévesen feltöltöttem, amikor a sorozat ötödik könyvér olvastam, de már mindegy. Most került sor az utolsó könyvre, amit rekordgyorsasággal olvastam ki, mert meg akartam hosszabbítani a könyvtárban a kölcsönzési idejét, de láttam az online felületen, hogy valaki vár rá, így mindenképpen vissza kell vinni.
Szerencsére a sorozat egyik legjobb (ha nem a legjobb) része volt ez, így nem volt megerőltető két nap alatt elolvasni. Tetszett a család történetének a befejező része, és tök jó volt, hogy az írónő olyan gondossággal írta meg ezeket a könyveket, hogy minden egymásra épült, a szereplők végig olyan karakterek voltak, akikről viszonylag gyorsan eldöntötte át ember yvuigy szimpatikus figura, vagy nem, és kovetkezesen olyan of maradt.. Szerintem fogok meg olvasni tőle máskor is.
Ezt a könyvet egy időben olyan sokan ajánlották a niok csoportban, hogy már akkor eldöntöttem, valamikor én is el fogom olvasni. Nem volt könnyű olvasmány, az elejével kifejezetten meggyűlt a bajom, de aztán meg, amikor már megérkezett hozzám úgy rendesen a furcsa stílusú Owe és a furcsa stílusban megírt könyv, minden oldalt nagyon szerettem. A hazafelé tartó repülőúton fejeztem be, még meg is sirattam a végét. Ha még nem olvastátok, szerintem ne hagyjátok ki.
Ez pedig egy tipikus CoHo könyv,vamimrk van mondanivalója meg nincs is..Semmi több, mint egy klassz időtöltés elvileg, mégis van benne valami,,ani miatt jó olvasni, ami gondolkodásra késztet. Egy könnyed kis szórakoztató könyvre vágyva tökéletes választás. (Ez egy második rész, az elsőt már jó régen olvastam)
Anne Jacobstól én nemrég olvastam a Vidéki kisboltot. Csodaszép élfestett kiadás, és a történet is tetszett.
VálaszTörlésAz Ovét én először filmen láttam, az eredeti svédet. Ritka, hogy jobban tetszett a film, de csak egy hangyány8val. Én 8s sírtam a végén. 🙂 Pedig ritkán szoktam könyvön/filmen sírni.