Vannak a napnak olyan részei, amiket úgy abszolváltam, hogy utólag nem is vagyok teljesen biztos abban, hogy valóban ott voltam. Nem tudom megfogalmazni sem, hogy mi történt, vagy miért történt, egyszerűen csak sodródtam az idővel, és amikor nagyon gáz volt a helyzet, koncentráltam, hogy azért az tűnjön legalább minden normálisnak. Az a fura az egészben, hogy nem vagyok beteg, de olyan nyomorúságosan érzem magam, mint aki legalább hetek óta küzd válogatott nyavalyákkal. Sejtem, hogy még a holnapi nap lesz nehezebb, de már kevésbé nehéz, mint a mai, de azért azt megígértem magamnak, hogy ha nem így lesz, akkor szerdán reggel a háziorvos felé veszem az irányt a munkahely helyett.
Délután itthon sokkal jobb volt. Igaz, itt megvan az a biztonság érzet, hogy tudom, bármi történik, van segítségem, illetve itt megtehetem azt is, hogy csak bekucorodok a kanapéra, mert épp az esik jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése