Könyves péntek helyett

 Könyves szombat. 

Szeretem az írónő könyveit, mert olyan stílusban ír, ami mindig visz magával, az ember azon kapja magát, hogy már kihűlt a fürdővíz, de még mindig lapoznál tovább, mert folyton történik valami. Nem tudom hogyan csinálja (de nagyon irigylem a tehetségét), de bármilyen témában ír, olyan elképesztő mély karakterkidolgozottsággal dolgozik, hogy szinte itt vannak körülöttem az emberek a könyv lapjairól..

Ez a könyv olyan témában íródott, ami nagyon megosztó, mert paranormális dolgok vannak benne. Voltak azért olyan részek, amikor kicsit para is volt utána itt egyedül a tök csendes lakásban. 😅 Rengeteg meglepetés volt benne, mert egyáltalán nem arra számítottam, mint ami a végkifejlet lett, de az ő befejezése sokkal jobb, mint amit én menet közben gondoltam volna. 

Azzal most bajban vagyok, hogy ajánlom e, mert kapásból azt mondanám, hogy persze, mindenkinek olvasni kell, de azért kell hozzá egyfajta nyitottság. Azt hiszem tipikus példája annak, hogy vagy nagyon szereti valaki, vagy gyűlöli. 

Szalagavatós péntek

 Ma a könyves napot felülírta, hogy ma volt Roli szalagavatója, így ma erről mesélek.. Holnapra marad a könyves poszt. 

Érdekes, hogy Roli már a harmadik, középiskolában végző gyerekünk, mégis "csak" második szalagavató, amin részt vettünk. Eriknek is volt, ugyanitt, ahol ma is voltunk, csak az övé a covid idején zárt ajtók mögött, maszkban. Ez majd az emlékeink között ettől lesz különleges. Akkor is, és azóta is igyekszem ezekre így gondolni, nem pedig veszteségként. 

Együtt ebédeltünk itthon mindannyian, Patrik is pont addigra ért haza. Ebéd után Roli már készülődött, neki korábban kellett menni, én akkor álltam neki a többiek ingét vasalni. Persze, azért mindenki bepróbálkozott, hogy ők mégsem jönnének, de ezt szeretik minden ilyen alkalommal eljátszani, mert tudják, hogy idegesítenek vele.. Magamnak természetesen utoljára találtam valamit, amit felvehetek úgy, hogy valahogy ki is nézek benne. Hiába, az elmúlt egy évben feljött rám vagy nyolc kiló, rémesen előnytelen helyekre is. (De mostanában nem ez volt a legnagyobb problémám)

Fel négyre mentünk, de elég sokat kellett várni, amíg be lehetett menni. Közben találkoztunk Johanna nővérrel, aki nagyon örült nekünk, jót beszélgettünk várakozás közben. 

Ez az iskola egyházi fenntartású, ennek megfelelően nem csak a rend apácái voltak jelen, hanem Márton atya is. Ő mondta a beszédet is, nem az iskola igazgatója. A szalagokat is megáldotta, és a közös ima sem maradt el. 

A szalagtűzés elég hosszú volt, mire minden osztály megkapta őket. Pont nem jó oldalra ültünk, Roli a másik oldalon volt, így csak nagyjából láttuk, ahogy az osztályfőnökétől megkapta a szalagot. 

Volt itt egy nagyon mókás eset is. A gépész osztály osztályfőnöke következetesen mindenkinek fordítva tette fel a szalagokat, nem győzték a fiúk igazgatni magukon..

Amíg a lányok öltöztek, volt egy kis zene, meg holt idő, de aztán kezdődtek a táncok. Minden osztály külön készült, helyesek voltak. Az egyik osztályban egy lánnyal kevesebb volt, mint kellett volna, oda beállt az osztályfőnök is 

Roliék voltak a legkomolyabbak, látszott rajtuk, hogy ők egyébként is két évvel idősebbek. Ők voltak az egyedüli technikumi osztály, a többiek tizenegyedikesek, ők "csak" szakmát tanulnak. 

Roli elképesztően komoly fiatalember lett menet közben. Látszik ez a mindennapokban is, de most kifejezetten szembetűnő volt. Bármilyen furcsa is, de ő is felnőtt most már így igazán. 

Épp az előbb ment el a szalagavatós afterra. 

Furcsa érzés, hogy már itt tartunk. 

Meccsnap

 Rég voltunk késő esti meccsen, de a mai Európa Liga mérkőzés este kilenckor kezdődött. Az az egy jó volt benne, hogy nem kellett korábban mennem dolgozni, hogy aztán korábban tudjak hazajönni. Amúgy azzal sincs baj, de nem mindig esik jól hajnali négytől késő estig talpon lenni. 

Na de ez most mellékes, végre ma este olyan meccsen voltunk, amilyennek egy focimeccset szeretünk. Nyilván azért is, mert győztünk, de azért is, mert jó játékkal győztünk, jó hangulatú meccs volt, jó volt a szurkolás, sokan voltunk. 

Mondanám, hogy bárcsak mindig ilyen lenne...de ilyen nemigen van. És minden bizonnyal arra is rá lehet unni. 

Wow

 Hát el sem hiszem még én sem, de képzeljétek el, hogy micsoda csodára ébredtem ma. Nem fájt a lábam. Mondta tegnap Eszter, aki csinálta a kezelést, hogy ez most már nagyon komoly javulást fog hozni, de az elmúlt két hónap kálváriája után szkeptikus voltam. Egyébként is azzal viccelődtünk már a kollégákkal, hogy lassan meg kéne rendelni a falábat, mert azt is idő kifaragni, hátha csak az lesz a megoldás. Nem vettem zokon senkitől, mert egyébként tök jó fejek voltak velem. Érdekes, hogy azok, akikről nem is gondolná senki, hogy bármi érzelmet, együttérzést tanúsítanak bárki felé. Akikről meg azt gondoltam volna, hogy na majd teljes mellszélességgel támogatnak, pont hogy nem ezt tették. De lehet, hogy pont ez volt ennek az egésznek az értelme, hogy ezt a leckét is megtanuljam. 

Na de..nem csak úgy ébredtem, hogy nem fájt, de két hónap után ma először úgy jártam, mint egy normális ember. Nem is tudom elmondani micsoda élmény volt ez, de komolyan mondom, hogy minden egyes lépés egy különleges élmény volt. Teljesen fel is dobódtam ettől, a hangulatom is teljesen más volt ma. 

Megvolt ma könyvvizsgáló látogatás is, nagyon jó fej lány jött ezúttal, öröm volt vele együtt dolgozni. 

És aztán délután még a körmeim is megszépültek.

Kedd

Ez ma egy olyan nap volt, amikor csak rohantam egyik feladatból a másikba, egyik helyről a másikra. 

Megmondom őszintén nem tartozik a kedvenceim közé az ilyesmi, de van, amikor így adódik Munka után voltam lökéshullám kezelésen, aztán amikor onnan hazaértünk, fél hétre mentem fodrászhoz. 

Elfáradtam, de most sokkal jobb a lábam, és a hajam is. Szóval megérte. 

Hétkezdés

 Azt már a múlt héten is tudtam, hogy nem ez lesz a kedvenc hetem, de még a várhatót is sikerül felülmúlni. Most már tényleg úgy van, hogy minden napra van valami plusz a napi dolgok mellett munka terén is, meg munka után is. 

Holnap megyek lökéshullám kezelésre, utána fodrászhoz. Szerdán körmös, csütörtökön meccs, pénteken szalagavató. Közben leltár, ehhez mindenféle plusz adatszolgáltatás a főnököknek, szerdán könyvvizsgáló, utána egy megbeszélés (ez utóbbi tök felesleges dolog szerintem). 

De legalább az jó volt a mai napban, hogy reggel hárman együtt mentünk dolgozni. 

Meccsnap

 Ma délután megint meccsre mentünk. Van még némi izgalom és várakozás egy-egy ilyen napon, de már nem olyan, mint régen volt. Van ebben olyan is, hogy már megszoktuk, már annyi mindent átéltünk, hogy egyre ritkábban érnek bennünket olyan meglepetések, amik azt az élményt adják, ami miatt tulajdonképpen hétről hétre neki indulunk. De sokkal inkább van mögötte az, hogy mostanában többször érnek bennünket csalódások, mint amennyiszer a felhőtlen szórakozást jelentik. Ez nem azt jelenti, hogy csak az a jó meccs, amikor nyerünk. Nincs olyan csapat a világon, amelyik mindig, minden meccsen győzni tud. De a győzelem és a vereség között rengeteg minden van. Vagy lehet. Méginkább lehetne. 

Ma úgy esett, hogy az első félidő után elindultunk haza. Mert kevesebbet adott, mint amennyit mi tettünk bele, és ezt most nem tudtuk jó szívvel végigülni. Igen, lemaradtunk pár gólról, és arról, hogy végül döntetlen lett, és nem kaptunk ki. Ez egyébként kevésbé esett szarul a lelkének, mint az, hogy Patrik maradt (mert úgy volt programja, hogy csak a meccs után tudott indulni, nem volt értelme hazamenni, majd újra elindulni), mi meg otthagytuk. Tök nagy hülyeség ezt érezni, mintha ott felejtettem volna valahol. 

De mindezek ellenére csütörtök este megint ott leszünk majd. 

Egy újabb elpazarolt nap

 Ez volt ma is. Pedig tök jól kialudtam magam végre, úgyhogy akár lehetett volna energiám az egész házat felforgatni, vagy bármi másra is. 

Hát ehhez képest csak mostam és főztem ma is. Tervben volt, hogy majd délután sütök valamit, de aztán tervb maradt, mert nem volt végül kedvem hozzá. 

Megnéztem délután pár vásárlós appot, hátha lesz valami ötletem karácsonyra, de nálam általában ott ki is merül a vásárlás, hogy végignézem mi hol és mennyiért kapható, megállapítom, hogy vagy felesleges hülyeség, vagy nem éri meg az árát, vagy találok benne valami kifogásolnivalót. Így szoktam magamnak ruhát venni is. Végignézek csomó oldalt, és aztán nem veszek semmit. 

A lábammak viszont jót tett ez a fajta pazarlás, úgyhogy felfoghatom úgy is, hogy regenerálós nap volt. 

Könyves péntek

 

Azóta vártam, hogy ezt is olvashassam, mióta át első részt befejeztem. Kicsit aggódtam miatta, hogy esetleg nem lesz olyan jó, mint az első rész, se egyáltalán nem okozott csalódást.

Rögtön az első oldalaktól teljesen beszippantott, minden történés szinte meg is elevenedett. Ez sem könnyű időszakban játszódik, a berlini fal építésekor, illetve a hidegháború idején. Két ellentétes világ találkozása is a könyv, a maga mindenféléjével. Nagyon tetszik, hogy észre lehet venni, mennyire felkészült a történelmi események kapcsán. Mégsem lehet unni egy percig sem. 

Nem teljesen úgy alakult, ahogy gondoltam volna előzetesen, de csak annyi hiányérzet maradt bennem, hogy egyszercsak elfogytak a lapok. 

Az írónő zseniális, ezeket a könyveket meg szerintem mindenkinek olvasni kell. 

Csütörtök

 Ma is hajnalok hajnalán (de még inkább az éjszaka közepén) mentünk dolgozni. Nagyon nehezen keltem ma is, épp ezért csak tényszerűen beszámolok róla, hogy voltam na lökéshullám kezelésen. Sokkoló élmény volt. Nagyon fájt, és jelen pillanatban még bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy még bevállalom e többször. 

De lehet, hogy ha alszom egy jót, utána szebb színben látom majd a világot. 

Ez még nem volt

 Jártam na az ortopédián. És hát az van, hogy most az achillesem van begyulladva. Jó, hát sejtettem, mert igen furcsa fájdalom van azon a részen, és minden lépésnél bele is nyilall. 

Erre most megint ugyanaz a terápia, mint az előző esetben, holnapra van is már időpontom lökéshullám kezelésre. 

Egyelőre nem megyek betegállományba, annyira azért nem rossz a helyzet, de ha rosszabb lesz, vagy nem tud javulni, akkor nem erőltetem. 

Egyébként nagyon unom már ezt az egészet ..

Kedd

 Szerintem ez mostani köd valahogy kivetíti azt, ami ebben a világban rengeteg ember lelkében és fejében van. Azok, akik mindenféle ezoterikus dolgokkal foglalkoznak, már elég régóta mondogatják, hogy most már aztán nagyon komolyan itt van a változás. Én nagyjából azt gondoltam erről, hogy majd egy ilyen nagy csinnadratta lesz, afféle modern purgatórium, és majd egy reggel úgy ébredünk, hogy maradt, aki még alkalmas, a többiek meg valahová eltűntek. Persze, nincs ilyen, hogy is lehetne. De azt érzékelem, hogy a hülyék mintha hülyébbek lennének, de mindenképpen hangosabbak, és mindenképpen mindenhol ott akarnak lenni, elmondani, leírni. 

Olvastam pár cikket a szombati holland -magyar meccs kapcsán. Talán azok is tudják, akik nem követik a magyar focit, hogy a meccs elején Szalai Ádám, aki két éve még a magyar válogatott csapatkapitánya volt, most pedig pályaedzője, rosszul lett a kispadon, és hosszú percekig csak azt láttuk, hogy a komplett orvosi stáb ott van, mindenki nagyon meg van ijedve. Aztán hordágyra került, a meccs folytatódott. Kikaptunk 4:0-ra. De a (szerintem) normális többség úgy gondolta akkor este, hogy a pályán ugyan veszítettünk, de a legnagyobb harcot mi nyertük hiszen szerencsére nem történt tragédia. Azon az estén az volt a legfontosabb, hogy ugyanannyian mennek haza, mint amennyien érkeztek Hollandiába. És az ilyen vélemények, cikkek kapcsán megérkeztek a hülyék. Akik szerint nincs ezen mit aggódni, hiszen "csak" epilepsziás rohama volt. Akik szerint csak magyarázkodás, mert amúgy szar minden, és könnyű most ez mögé bújni. 

Ettől a "csak" epilepsziás rohama volt dologtól egyébként is falra mászok, és el vagyok képedve az emberi tudatlanságtól. Nem tudnak és nem is akarják tudni, hogy mi ez, pedig emberek milliói élnek ezzel a betegséggel, és emberek milliói végeznek nap mint nap életmentő, újraélesztő tanfolyamokat. Én nem végeztem ilyet, így nem tudom mi hangzik ott el, de azért feltételezem, hogy említésre kerül, mit lehet és kell tenni olyan esetben, ha valakinek ilyen jellegű rohama van. De (és csak magamból indulok ki) szerintem alapvető emberi normalitás lenne tisztában lenni azzal, hogy senki baját, betegségét nem bagatellizáljuk el, és ha segíteni nem is tudunk, legalább ártani ne ártsunk sem szóval, sem tettel, sem cselekedettel. 

És ez csak egy kiragadott esemény visszhangja a sok közül, amit nap mint nap tapasztalok. 

Hétfő

 Hát én nem is tudom, hogy mitől, de azt tapasztalom, hogy valahogy évről évre mindig rosszabb ez az év végi időszak. Ugye ilyenkor leltár van, jövő héten jön a könyvvizsgáló. Nagyjából mindenki megőrül egy kicsit, és mire oda jutunk, hogy majd itt van a december, és jó lenne az a "szeressük egymást gyerekek" érzés, már nyomokban sem tartalmaz ilyesmit egyikünk sem. Még megy az egyezkedés arról, hogy akkor hogy lesz az év végi munkavégzés, mert az aztán ki van zárva, hogy itt napokig láblógatás lesz, meg amúgy sincs már szabi sem. Akinek van,, azzal is keményen kell bánni, mert nehogymár két ünnep között otthon maradjon.  Na sebaj, így szoktuk ezt meg. Ha nem felejtik el, azért huszonharmadikán lesz kellemesünnepeket email is. 

A lábam kitartóan fáj, úgyhogy ma kértem időpontot az ortopédiára. Nem tb rendelés, úgyhogy szerdán már mehetek is. 

Viszont ma megint volt némi napsütés is. Igaz, hideg is volt mellé, de még a hideg is más napsütésben. 

Vasárnap

 Ma itt nálunk megint egész nap kód volt, szürkeség és hideg. Hát nem tudom hogy fogok én ezzel megbarátkozni, egyelőre utálom. Nagyon. 

Igaz, így, hogy megint folyamatosan fájdalmaim vannak, hol csak kicsit, hol erősebben, nagyjából mindent és mindenkit utálok. 

Ma bepótoltam a tegnap elmaradt dolgokat. Főzés terén is, meg a többi mindenfélét is. Épp elég is volt ez mára, extra vállalásaim nem voltak inkább. 

Szombat

 Valami ájult alvásban volt részem éjjel, mert reggel úgy ébredtem, hogy a mozdulatlanság miatt fáj a nyakam. Jó rég volt már ilyen egyébként, kicsit aggódtam is, hogy na, most akkor ettől még a fejem is megfájdul majd, de szerencsére azt megúsztam. Ahogy a főzést is, mert egyéb ötlet híján pizzát rendeltünk..

És ha már főzni nem kellett ma, akkor gondoltam, hogy végre nekiállok a konyha takarításának, mert gyalázatos állapotban van már. Igazából már akkor meg is bántam, amikor a szekrény tetejével végeztem nagy nehezen, mert a lábam nagyon nem szerette ezt a székre fel, székről le mozgást. Egyébként is az elmúlt két napban sokkal jobban fáj, mint eddig, és megint sántítok is. Kicsit olyan érzés, mintha készülne ott valami elszakadni, vagy nem is tudom mi történik már. Hétfőn szerintem kérek megint időpontot ahhoz az ortopéd orvoshoz, akinél voltam már, meg talán újra szükség lesz a lökéshullám kezelésre is. Az biztos, hogy az előző állapotból lett ez, de már nem ugyanúgy. Valahogy feljebb költözött a fájdalom is, és állandósult egy érdekes merevség is. 

Na de mindegy is, a konyhaszekrény felső részét sikerült megcsinálni. Ez a látványosabb része amúgy is, de mire az készen lett, annyira elfáradtam, és úgy fájt a lábam, hogy mást már nem tudtam csinálni. 

Most még nézzük a válogatott meccset. Megrendítő volt látni a kispadon történteket, remélhetőleg Szalai Ádám rendbe jön, és nincs nagy baj. 

Rendhagyó könyves péntek

 Ez most egy olyan, amikor nem hozok könyvajánlót, mert a héten nem olvastam. Vagyis igen, de könyvet nem. 

Teljesen prózai oka volt egyébként. Az összes könyvtári könyvet elolvastam, de nem volt hét közben munka után már időm és kedvem elmenni. Az itthoni könyvek meg most nem hoztak lázba. 

Na de ma...már előre eldöntöttem, hogy ma, mivel korábban jövök haza, már megyek is a könyvtárba. Aztán elbizonytalanodtam, mert hazajött Patrik, és olyan hülyének éreztem a szitut, hogy én meg lelépek. De aztán csak ott motoszkált a fejemben, hogy de, nekem ma el kell mennem. Véletlenek ugye nincsenek, és a történtek után biztos vagyok benne, hogy pont azért nem hagyott nyugodni ez a gondolat, mert ott volt a könyv, amire azóta várok, mióta az első részét elolvastam. 

Egyébként majdnem ott maradt, már a kölcsönzős pultnál álltam a kis kuoacommal, amikor a szemben lévő polcról oda mosolygott rám. Úgy megörültem neki, ...

Így akkor most megmutatom a könyvkupacot, amiből a következő hetekben várható az ajánló. 

A legfelső az a bizonyos...😊 Jövő héten elmesélem milyen volt. 

Csütörtök

 A nap fénypontja, nem is...ennek a hétnek a fénypontja volt, amikor ma kora délután egyszer csak utat tört magának a felhők között a nap. Hát komolyan mondom, hogy abban a pillanatban egészen más lett a hangulatom is. Ráadásul az egész olyan volt, mint egy giccses filmjelenet, mert szinte pillanatok alatt történt az meg, hogy az addig mindent uraló szürkeségből varázsolt egy ragyogó napsütésben fürdő valamit. Igaz, esetünkben egy raktár udvarát, ami ugye csupa beton, de ettől el tudok vonatkoztatni. És egyébként is utána megnéztem az időkép webkameráján keresztül, hogy milyen volt ez a Balatonnál. 

Ma jutott eszembe, hogy addig halogattam anyukámnak a névnapi ajándék beszerzését, hogy most már biztosan csak a személyes beszerzés jön szóba, mert mindjárt itt lesz. Van mondjuk erre is tervem, aztán majd meglátjuk hogyan alakul. 

Aztán az is eszembe jutott ma, hogy ha úgy adódna egyszer, hogy mindenkit, aki valaha fontos volt nekem, meghívnék egy adott időpontban sütizni, vajon mennyien jönnének el közülük. 

Leltár időszak van nálunk, ilyenkor, hogy kicsit pihentessem az agyamat, mindenféle hülyeség eszembe jut. És ha már eszembe jut, én bizony tovább is szoktam gondolni, mert miért is ne. És hát valljuk be, mostanság egyébként is jobb a valósággal nem foglalkozni. 

Szerda

 Továbbra is csontig hatoló ez a mostani hideg. Én nem feltétlenül vagyok ezügyben mérvadó, mert ugye nem vagyok túlságosan jóban a hideggel, de mások is azt mondják, hogy most valahogy hidegebb ez a hideg, mint szokott lenni. És nehezebben lehet átmelegiteni is a lakást. Nem tudom mitől lehet ez, vagy tényleg így van e, egy biztos, nekem már jól esik esténként bevackolódni egy takaró alá. 

Ma délutánra megint fájni kezdett a lábam, most mondjuk inkább az Achillesem, mint a sarkam, de ugyanolyan kellemetlen. Most már magam sem vagyok benne biztos, hogy valaha lesz olyan, hogy nem fáj. Pedig egyébként nagyon unom. 

Kedd

 Ma egy fokkal jobb nap volt, mint a tegnapi, de mindenféléből jutott azért ma is. De szerencsére csak a szokásos dolgok, megspékelve egy tűzriadó gyakorlattal. Ez utóbbi mindig vicces kicsit, mert ugye előre tudjuk, hogy lesz, és aztán ennek tükrében mérik, hogy mennyi idő alatt érünk ki. Mindegy, megvolt ma is, elég gyorsan ott volt mindenki a gyülekezőponton, ahogy kell. 

Délután voltam masszázson, jó volt, a még mindig kicsit fájós lábammak különösen jól esett. Mondjuk a lábamat, talpamat bármikor, bármennyi ideig lehet(ne) masszírozni. 

Ködös, hideg

 És még hétfő is volt ma reggel. Így kezdődött ez a hét. Bár bevallom, nekem a hétzáró este sem volt a legjobb. Olyan érdekes mellkasi (?) szűrő, fájdogáló érzésem volt, amitől kissé be is pánikoltam. Főleg mert fekve rosszabb volt. Természetesen a vérnyomás mizéria miatt a legrosszabb lehetőség is eszembe jutott, és már éppen ott tartottam, hogy most vagy felébresztem Balázst, hogy akkor lehet hogy nekem éppen infarktusom van, amikor eszembe jutott az a lehetőség is, hogy talán a vacsorára evett paradicsom miatt a gyomorsavam szórakozik velem ilyenformán. Ettől e lehetőségtől azért meg is nyugodtam kicsit, meg vettem be espumisant is, és így sikerült fel kettőkor megnéznem utoljára az órát. 

Na egyébként többek között ezért nem vagyok nagy rajongója ennek a sötét, borongós őszi időnek. Az embernek van egy kis problémája, amit napsütésben, millió más dologgal foglalkozva észre sem nagyon vesz, ilyenkor meg már éppen csak mentőt nem hívtam. Persze, tudom, nem törvényszerű ez, de rám ilyen hatással van. 

Egy ilyen borzasztó éjszaka után rám ömlött egy rakás megoldandó feladat, és szinte megállás nélkül ki is tartott ez egész nap. Valamiért ma mindenkinek kellett a tanácsom, a segítségem, az emlékezetem..

El is fáradtam ma ebben az egészben. 

Vasárnap

 A mostani zűrzavaros világban én a magam részéről tökéletesen elégedett vagyok azzal is, ha épp nem történik semmi rendkívüli, és csak úgy rendben van minden. 

Ez egy ilyen vasárnap volt, amikor abszolút tipikus módon rántott hús és krumplipüré készült ebédre, utána pedig tiramisu. Aztán délután megvolt a szokásos heti fürdőszoba takarítás, felmosás, ruha hajtogatás, és Fradi meccs is. Ez utóbbi ma sem volt a legélvezetesebb meccsélnény, de legalább nyertünk. 

Természetesen fel tudnék sorolni egy csomó mindent, amit lehetett volna csinálni még, vagy akár ezek helyett is, de nem teszem, mert most ez tényleg így volt jó. 

Szombat

 Igazából azt hiszem tegnap este kezdődött ez az egész már. Amiről nem tudom, hogy mi, de soha nem is fog rá fény derülni. 

Nagyon fáradt voltam tegnap, és emiatt nem is olvastam túl sokáig a kádban. Amikor megtörölköztem, már éreztem, hogy nem stimmel valami, mire felvettem a pizsamámat, azt éreztem, hogy el fogok ájulni. Kinyitottam az ajtót, hátha csak meleg van, és mivel jobb is lett, elintéztem ezzel. 

Jó sokáig aludtam, és gondoltam, na, akkor ma gyorsan megcsinálom az ebédet, közben mosok, délután sütök valamit, vagy végre kitakarítom a konyhát. Aha...meg ahogy azt én elképzeltem. Gyors porszívózást tartottam délelőtt, de már az annyira kimerített, hogy csak lestem. De volt mire fogni ezt is, ma cseréltem porzsákot, és ilyenkor sokkal erősebben szív. Még elmentem ez után a szomszéd kisboltba almát venni, addigra eldöntöttem, hogy sütök almás muffint. Ez után már tényleg a gyors elkészítése következett. Csakhogy ahogy lehajoltam a tálakért, már éreztem is, hogy ajjajjaj, itt baj lesz, mindjárt el fogok ájulni. Nem mozdultam, szépen, mélyeket lélegezve koncentráltam arra, hogy be történjen meg. Megúsztam, de azért jobbnak láttam Eriket figyelmeztetni, hogy ne érje váratlanul. Persze ő azért bepánikolt kissé, és rögtön le kellett feküdnöm, meg csokit hozott. 

Szerencsére Balázs és Roli is pont végeztek a kerékcserével, ők is megérkeztek, így végül lett ebéd is, meg én is össze tudtam szedni magam. 

Ebédre megérkezett Patrik is. Délután pedig elkészült azért az almás muffin is. Semmi más, mert ha rosszul nem is vagyok, teljesen jól sem. Úgy, hogy egyébként semmi bajom. 

Gondolom hogy a vérnyomás gyógyszer a ludas, majd hétfőn felhívom a dokit, melyikből szedhetek esetleg kevesebbet. 

Könyves péntek

 

Bevallom, elsősorban a kíváncsiság vezérelt, amikor ezt a könyvet hetekkel ezelőtt megláttam a könyvtárban (és nem is véletlen, hogy ez az utolsó az akkor elhozott kupacból). Kíváncsi voltam rá, hogy mégis hogyan ír egy hercegné (mégha tudom is, hogy volt segítsége is ebben) 

A történet egyébként a saját családjából merített ihletet, a dednagynénje életéről van szó. A viktoriánus korba megyünk vissza, már -már elképzelhetetlen világba, ahonnan a főhősünk teljesen kilóg. Kicsit olyan is, mintha ő maga a jövőből érkezett volna oda a maga életfelfogásával, merészségével. 

Nagyon részletesen kidolgozott minden, és annak ellenére is jó olvasni, hogy azért azt be kell vallani, nem éppen kiemelkedő a saját műfajában sem, bár nem tudnám egyértelműen besorolni sem a romantikus, sem a történelmi, sem pedig a családregények közé. A három keveréke inkább. 

Nem rossz, de az "egyszer el lehet olvasni, ha épp nincs más" kategória.

Csütörtök

 A héten olyan érdekes szokást vettem fel, amiről magamra sem ismerek. Magamtól ébredek fel általában, nagyjából egy órával korábban, mint ahogy egyébként szoktam hosszas könyörgés után. Vagy Balázst kérem meg, vagy én kijövök a vérnyomásmérőért, és az ágyban történik meg az első mérés. Ez után pedig még jól bevackolom magam a takaró alá, és csak így élvezem a fekvést. Még percekre vissza is alszom, de ezekből is magamtól ébredek. És aztán egyszer csak ráveszem magam, hogy keljek fel, és öltözzek. 

A nap eseményei közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy hárman voltunk ma a munkahelyre szervezett véradáson. Eriknek első alkalom volt. Eddig szerintem kicsit tartott ettől, most megtapasztalta, hogy nincs mitől, reméljük máskor is részt vesz majd. 

A másik esemény a Fradi meccs, ami még tart, de szerencsére most csak örülni van okunk, jelenleg négy góllal vezetünk a Dinamo Kijev ellen. Most épp kellemes, hogy és még van hátra legalább tíz perc. 

Szerda

 Nekem nem szokásom egy-egy új év kapcsán új életet kezdeni. Már csak azért sem, mert ezt az egy meglévőt próbálom élni hol több, hol kevesebb sikerrel. Így most sem készülök erre, de mindenképpen van pár dolog, amit felül kell vizsgálnom olyan értelemben, hogy kevésbé tekintsem fontosnak. Annyi mindennel kapcsolatban vontam le idén már mindenféle tanulságot, és húztam egy komolyabb határt ezeknek. Sokan vannak, akikre más szemmel tekintek, sok mindenkiben csalódtam, ami azzal jár, hogy egyre csak szűkül az a kör, akiknek még elhiszem, ha azt próbálják velem elhitetni, hogy fontos vagyok nekik. 

A buta kis játszmákhoz már öreg vagyok, ahogy ahhoz is, hogy megtehessem azt, hogy csak úgy hátat fordítok mindennek és mindenkinek, akitől nem azt kapom, amit érdemelnék. 

Az egészen biztos, hogy jövőre kevesebb energiát kapnak tőlem ezek az emberek és ezek a helyzetek. Másra fogom fordítani, olyan dolgokra, amiktől jobb hely nekem ez a világ, és amiktől jobb nekem magam lenni. 

Kedd

 Nem tudom miről írhatnék. Hideg van, de legalább süt a nap, és ez némileg ellensúlyozza a hűvös idő miatti rossz érzést. Nem, továbbra sem a barátom az ilyen időjárás. 

Ezen a héten Erik délelőttös, így jó sokat találkozunk munka közben. Még mindig furcsa őt ott látni, de jó is. Tetszik neki, amit csinál, tök jól beilleszkedett. Örülök neki, hogy így alakul, izgultam miatta azért. 

Hétfő

 Hű, milyen hideg volt reggel. Nem kellett volna, hogy váratlanul érjen, mert mégiscsak november van már, de azért nem esett jól. 

Jó sok dolgom volt ma, a kolléganőm szabadságon volt, így minden rám maradt egyedül. Legalább nem kellett azon gondolkodni, hogy mivel üssem el az időt. A tapasztalok alapján azért nemsokára már lesz ilyen is. Aztán ki tudja, annyi furcsaság történik mostanában mindenhol.

A mai nap jó híre, hogy végre engedélyezték a saját munkavédelmi cipőt. Nem mondom, hogy elkapkodták, de mindegy is. Egyszer kellett csak ezt a hercehurcát végigcsinálni szerencsére. 

Meccsnap

Kapkodva főzős nap volt ez ma, mert korán kezdődött a meccs, már 14:45- kor. Megállapítottam, hogy nem megy már nekem igazán jól a fejben tervezés és a megvalósítás összehangolása, mert hiába gondoltam ki mindent nagyon jól, nem így sikerült, ahogy gondoltam. Mindegy, már túl vagyunk rajta, de legközelebb másképp csinálom, az biztos. 

Ráadásul ez megint egy olyan meccs volt, amin nem érte meg ott lenni, több volt miatta a bosszúság, mint az öröm. De remélem azért most már nemsokára véget ér ez mostani sorozat, és visszatér az az időszak, amikor az ember alig várja, hogy hétvége legyen, es induljunk. 

Egyébként van valami furcsa érzésem továbbra is magamról, de magam sem tudom, hogy mi is az. Elég fura. 

Wtf

 Ezen a hétvégén nem sok mindent csináltam, igazság szerint kicsit azért berezeltem attól a százkilencves vérnyomástól, és gondoltam, akkor most megint húzok a féken minden tekintetben. Fizikai értelemben nem vagyok mostanában nagyon aktív, a lábam azért még nem lájkolja a komolyabban igénybevételt, én meg szenvedtem már vele eleget, ami nem megy, azt nem erőltetem. Cserébe igen komolyan tudok agyalni, aggódni teljesen felesleges dolgokon is. 

De most akkor legyen, gondoltam, nincs agyalás, nincs semmi extra takarítás, csak nyugi. 

Nem épp a legjobb módja, de pörgettem a tiktokot is eleget. És ott jó pár videót láttam a Dubai csoki néven futó slágertermékről. Ez nem is érdekes, minden évben van valami most már, a fehér csokis shaken eszpresszó csak valami kispályás találmány volt, azóta már végigette/itta a világ a sós karamellás mindenfélét, meg a oumkin spice, és pisztáciás ízesítésű élelmiszeripari remekeket is. Na és akkor most ez az új őrület. Láttam már csoki kóstolást , Dubai csokis palacsintát, valami golyó formájú sütit, vagy mit. Addig tátottam a számat ezeken, hogy az algoritmus csak úgy tolta elém ezeket, mígnem elem került egy olyan tiktok, ahol a srác egy vidéki cukrászdában most már ipari mennyiségben állítja elő a táblás csokikat a fent említett különleges ízvilágban. Na és most kapaszkodjatok meg...egy tábla csoki 4500 Ft+ szállítás. 

Hát na..én nem vagyok az a demagóg fajta, tőlem mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, és nem jövök azzal, hogy bezzeg mások éheznek, na de azért ne vicceljünk már..ennyi pénzt egy tábla csokiért...? 

Könyves péntek

 

Megtetszett a borító, és azt gondoltam, hogy akár jó lehet ez, kicsit hangolódok majd a télre, meg a karácsonyra. 

Az elején még unalmas is volt, gondoltam is, hogy na, hát ez egy ilyen kis semmi nyálas sztori lesz, egy a sok közül. Hát aztán jó nagyot koppantam ezzel a véleménnyel, mert menet közben valahogy úgy alakult, hogy nem csak a két főszereplő karaktere lett sokkal jobb, de velük együtt alakult ez az egész történet is. Egy idő után már nagyon drukkoltam nekik, és amikor a vége előtt kicsivel már úgy tűnt, étkezik a happy end, már tök jó érzés volt nekem is. És még itt azért volt egy hatalmas csavar a történetben..nem fogom elmesélni, hogy mi, hátha valaki olvasni szeretné. Rég volt már, hogy sírtam egy könyvön, de ez úgy szíven ütött, hogy alig tudtam abbahagyni a sírást. 

Nem azt kaptam, amit gondoltam, de kar lett volna, ha nem olvasom el.