Szerencsére ez egy olyan hét, amikor ez az utolsó előtti munkanapom, pénteken már nem megyek. Pont a legjobbkor, amúgy sem nagyon van kedvem egyik napot sem ott tölteni.
Ez a tavaszias idő olyan hatással van rám, hogy legszívesebben csak mennék mindenfelé, élvezném a napsütést. Ehelyett a nap nagy részében nem is nagyon látom a napot. Ezt mondjuk nem igazán vártam a felnőttségben, igaz, nem is gondoltam erre akkoriban. Érdekes egyébként, hogy gyerekként azt gondoljuk, majd milyen menő lesz felnőttnek lenni, mert akkor azt csinálunk, amit akarunk, aztán kiderül, hogy soha nem volt annyira szabályozott életünk, mint ilyenkor. Hiába is mondta volna bárki, úgysem hittem volna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése