Hétkezdés

 Nem semmi hétkezdés volt ez most. Annyi érzelmi hullámvasút volt benne, ami máskor egy hétre is elég lenne. A múlt heti dilemmára pont került. Nem úgy, ahogy az teljesen egészséges lett volna, bőven akadtak csalódást okozó mondatok, helyzetek, viselkedések. Ami változott, hogy most már nem katasztrófaként gondolok ezekre, hanem csak újabb tapasztalatként. Azt nem mondom, hogy nincsen rám hatással, de már tudok nevetni is ezeken. 

Délután itthon Roli mellékesen megjegyezte, hogy amúgy itt van a félévim, ha valakit érdekel. Valóban nem vagyunk az osztályzatok megszállottjai, úgy telik el a közoktatásban töltött tanévek sokasága, hogy én ezt a krétát meg sem nyitottam sohasem. Nem a gyerekem irányába vagyok érdektelen, de nem számít, tényleg. Megnéztük, gratuláltunk neki, és Roli a maga részéről már túl is lépett az egészen. Azzal a lendülettel be is hajította a kukába. Mondom neki, de helló, hát ki ne dobd már. Nem nagyon értette, hogy mi vitt rá, hogy kikukázzam. De ez nem csak egy +sz@r félévi ", ahogy ő mondta, hanem az utolsó mind közül. Nagyon sok tanév van mögöttünk, jobbak, kevésbé jók, és egyenesen szörnyűek is. Mindenből tanultunk mindannyian. 

És így a végére Roli is beérett rendesen.