2019. szept. 30.

Hétfő

Nagyon hétfő volt ma, nagyon sok munkával, nagyon sok megbeszéléssel, amit több felvonásban tartottunk. Emiatt aztán az összes többi dolgom is olyan összevissza módon zajlott, hogy alig vártam a nap végét.
Az mondjuk mindenképpen pozitív volt, amilyen jó idő volt a nap első felében...már-már elhittem azt is majdnem, hogy nem az ősz, hanem a tavasz kezdődik.
Most este pedig igencsak felzaklattam magam a könyvvel, amit olvasok. (Üvegszilánkon táncolni), eltart majd még egy kis ideig, mire majd kicsit elterelem a figyelmemet róla.

2019. szept. 29.

Meccsnap

Szerintem nekem hivatásos szurkolónak kéne lennem, vagy stábtagnak a fradi focicsapatánál.
Ma minden egészen más volt, mint tegnap. Fájt ugyan reggel a fejem, de tudtam, hogy meccsre megyünk kora délután, így nagyjából minden percem be van osztva. Működött, mindent megcsináltam, amit akartam.
A meccsnap örömére a nap is kisütött, és olyan jó idő volt, hogy rövid ujjúban voltunk végig. Nekem ez is felért egy kisebb csodával, tavaly ilyenkor már kabátban voltunk.
És még nyertünk is...
Két perc múlva már Eriken sem volt pulcsi

2019. szept. 28.

Nem oké

Azt hiszem, lassan megint kicsit foglalkoznom kell magammal. Nem mintha nem most élném életem legönzőbb korszakát, amikor szemrebbenés nélkül megteszem, hogy nem csinálok semmit egész nap, amikor nem főzök, mert fáradt vagyok, amikor nem indítom el a mosást, mert lusta vagyok szétválogatni a ruhákat..de mégis van valami, amit nem jól csinálok.
Érzem már egy ideje, hogy valami nem az igazi. Nem tudom pontosan megfogalmazni sem, mert hülye, apró és banális jelek vannak csak, de azért annyira már nem aprók, hogy ne kelljen kicsit gondolkodóba esni miattuk. Persze, van, ami észre is venni rajtam, de mások még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget ennek. És van, amit nagyon jól titkolok.
Ma viszont megint meglepett egy migrénes roham. Nagyjából két óra alatt lezajlott  a legrosszabb rész, Mégis, egész nap sakkban tartott valami furcsaság, amitől nem nagyon lehetett mást csinálni, mint feküdni, ücsörögni. Nagyjából fogalmam sem volt arról, milyen nap van, vagy milyen napszak, pedig még azt sem mondhatom, hogy nagyon sok gyógyszert vettem be.
Amúgy nagyon utálom az ilyesmit...nem akarok orvoshoz menni, leginkább oda járni nem szeretnék.

2019. szept. 26.

A fiúkról

Azt nem tudom, hogy mikor történt ez, de valahogy eltelt itt annyi idő, hogy az én kisfiaimból mostanára nem csak nagyfiúk lettek, de igen komoly fiatalemberek már. Újra és újra rácsodálkozom, amikor együtt vagyunk, hogy micsoda határozottsággal és komolysággal teszik a dolgukat. Patrik mindenféle dologban részt vesz az egyetemen, elnök is lett a héten a hallgatói valaminél. Erik mostanra hivatalosan a csapat kapitánya, nagyon komolyan veszi, és a fájós térde sem akadályozza meg abban, hogy mi neen edzésen és meccsen ott legyen, mert tudja, hogy neki példát kell mutatni.
Nagyon nagy szerencse, hogy van még nekünk egy Rolandunk is, aki azért gyerek még a két bátyja mellett.

2019. szept. 25.

Mázli

A nap jó híre, hogy nincs törés Roli lábujján. Halleluja..bár még mindig nagyon érdekes technikával közlekedik, azt mondja, kicsivel kevésbé fáj.
Ezen kívül nincs semmi hír, mindenki nagyon fáradt .

2019. szept. 24.

Humorérzék kell csak

Azt hiszem, Rolandon most már majd rajta marad a jelző, hogy ő a család "főbénája", aki ugye számtalanszor volt már gipszben, akit már varrtak össze, akinek folyton le van horzsolva valamilye, akinek kiesik a kezéből a telefon.
Szóval, vonzza a bajt, unatkozni nem lehet mellette. Ennyi év alatt megtanította már nekünk, hogy nem kell drámát csinálni semmiből, nem kell nagyon aggódni. Néha persze dühösek vagyunk rá, és olyankor elhangzik, hogy "nem hiszem el, hogy már megint..." De az esetek nagyon nagy többségében nevetünk egyet a helyzeten, aztán nekiállunk foglalkozni vele, ha a helyzet úgy kívánja.
Ma úgy kívánta a helyzet, hogy miután mindannyian megmosolyogjuk a képtelen helyzetet, foglalkozzunk vele.
Mert ma arra értünk haza a munkából, hogy fekszik az ágyban, bedagadt lábfejjel. Először kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem, hogy a jobb keze után eltörte a bal lábát is, de aztán kellő komolysággal vettem közelebbről is szemügyre. Azt mindenképpen meg tudtam állapítani, hogy orvos kell, hogy lássa, mert ez bármi lehet. 
Ma volt itt helyben is traumatológiai rendelés, így csak ide mentünk. Röpke másfél órás várakozás után kaptunk egy röntgen beutalót holnapra, aztán attól függően, hogy mi lesz a leleten, vagy visszamenni hozzá csütörtökön, vagy csak kenegetni, fáslizni. Igazi kiábrándult bunkó volt egyébként, és már bánom, hogy nem mentünk el Fehérvárra inkább.
Ja, hogy mi történt? Szaladt fel a suliban a lépcsőn, és belerúgott az egyik lépcsófokba. Jól sikerült...

2019. szept. 23.

Mondom, mutatom

Múlt héten nem mutattam meg nektek, hogy mit kaptam ajándékba.


Hogy ne kelljen találgatni, hogy ez tényleg egy villanykapcsoló e, el is árulom, hogy igen, ez egy Fradi villanykapcsoló. Nagyon tetszik.

És ma azért elmesélem azt is, hogy azok is tudják, akik nem focirajongók: ma este egy tizenkilenc éves magyar fiú kapta a Puskás-díjat egy gyönyörű és különleges góljáért (kicsit bánom, hogy pont a Fradi kapujába talált be vele, de sebaj .) Ezzel feliratkozott egy igen előkelő névsorba, ahol olyan nevek vannak, mint C.Ronaldo, Zlatan Ibrahimovic...és most, 2019-ben Zsóri Dániel.


2019. szept. 22.

Vasárnap

Ha már tegnap megint házon kívül voltunk a nap nagy részében, akkor ma illett a házimunkák tekintetében behozni valamit a hetek óta tartó folyamatos lemaradásunkból.
Na persze, leginkább megint csak tűzoltásról beszélhetünk, mert az idő véges, a feladatok meg, ha úgy akarjuk, akár végtelenek is lehetnek. Délelőtt Balázs kitakarította a papagájok kalitkáját, meg annak a környékét. Vásároltunk, készült az ebéd, mosott a mosógép.
Eriknek meccse volt, Patrik elment megnézni. Ebéd után a teregetés, szárítóba pakolás mellett  még volt idő felmosni pont a Fradi meccs előtt. (Nyertünk, az utolsó pillanatban..)
Ez után még rendberaktam a fürdőt, elpakoltam a ruhákat, és este is lett.
Holnap meg mer megint hétfő lesz.

2019. szept. 21.

Meccsnap

Azt mindenki tudja rólunk, hogy a hétvégéinkhez szorosan hozzátartozik a focimeccs is. Ha nem Fradi meccsen vagyunk, és nem a válogatottért szurkolunk, akkor Dunaszerdahelyre utazunk.
Így volt ez ma is. Ott belecsöppentünk a Csallóközi Vásár kellős közepébe. Lenyűgöző volt a látvány, gyönyörű dolgokat láttunk, és olyan "körhintákat", aminek a látványától is rosszul voltam.
A meccs nem volt a legjobb, ki is kapott a DAC, hiába drukkolt nekik kilencezer ember. Ez a vereség mondjuk nem vész el semmit az élményből, amit minden ilyen látogatás jelent.


2019. szept. 20.

Hogy van ez?

A napokban többször találtam szembe magam a saját városunk, és a környező települések képviselőjelöltjeinek/polgármester jelöltjeinek programjaival, bemutatkozásával. Kíváncsi ember is vagyok, meg általában érdeklődő is, így elég sokat meg is néztem. (Meg persze nagyon igyekszem legalább tájékozódni, mert Patrik olyan komolyan keni-vágja ezeket az adatokat, hogy igen cikis helyzet az, amikor azt sem tudom miről beszél)
Vannak szimpatikus bemutatkozások, találkoztam kifejezetten intelligens írásokkal.
Na és vannak azok az emberek, akiket egyébként is ismerek valahonnan. Nem olyan nagy város ez, és a környező települések is több szálon kapcsolódnak ide, így onnan is sok az ismerős arc. Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de én nem is értem, hogy mit gondolhatnak némelyek, amikor arra az elhatározásra jutnak, hogy ők bizony jelöltetik magukat, és majd képviselők, vagy akár polgármesterek lesznek. Olyan emberek, akik nem tudnak helyesen írni, egy nyelvtanilag helyes mondatot megfogalmazni...
Olyan emberek, akik nem tudnak szóban anélkül kommunikálni, hogy ne hasznàljanak mindenféle kötőszót azok helyett a szavak helyett, amiket nem ismernek. "Hallod, b**eg,az az izé már megint besz*rt, azt' arra se képessek, hogy megcsináltassák" (pont így, ahogy írom, hosszú s-sel ejtve a képesek szót) Puffogtatják a tévéből, újságokból unalomig ismert kliséket, egyetlen önálló gondolat nélkül.
Biztos bennem van a hiba, de én ilyen emberekre nem tudom leadni a szavazatomat. Az önkormányzati választás pedig szerintem sokkal inkább személyes szimpátiáról szól, mint politikai beállítottságtól.
Úgy, ahogy a munkánkat sem láthatjuk el megfelelő végzettség nélkül, én az ilyen jelöltséghez is társítanék valami minimum vizsgát, hogy ne fordulhasson elő, hogy olyan emberek képviselnek bennünket, döntenek a sorsunkról, anyagi döntéseket hoznak, akik két mondatot nem tudnak úgy elmondani, hogy aztán ne legyen belőle mém azonnal.

2019. szept. 19.

Csütörtök

Hát, ha tegnap lehangolt a hideg, akkor ma simán depressziós is lehettem volna, amikor reggel erre a pár fokra ébredtünk, ami odakint volt. Nem vagyok még erre felkészülve, de ez nem sokat számít, mert ha felkészültem, ha nem...nem, ez van.
De azért ma nem hagytam magam az időjárástól befolyásolni. A munkaidő gyorsan telt, mert bőven volt mit csinálni.
Délután voltam a könyvtárban, ami mindig jó hatással van rám. Találtam egy csomó jónak ígérkező könyvet, és közben a hely hangulata is megtette a hatását.
Itthon összepakoltam, hajat mostam, felmostam, de este héttől már csak az órát néztem, mennyi van még a meccs kezdéséig. Ma van az első EL csoportkörös meccs, idegenben. Az első félidőben nagyon jók voltunk, mostanra kicsit kevésbé,de jelenleg még 1:1 az állás, ami nem rossz eredmény. Nem is tudok most idefigyelni, mert minden pillanatban szurkolni kell..

2019. szept. 18.

Inkább alszom

Ma este blogolás helyett az alvást választom.
Nem esik jól ez a hűvös, lehangoló, hogy már megint jön a fázós időszak. Reménykedem benne, hogy jövő héten tényleg még lesz ennél jobb idő.

2019. szept. 17.

Kedd

Ma is túl vagyunk egy maratoni várakozáson, és egy gipsz cserén. Roli megkapta a műanyag gipszet, újra ellenőrizték röntgen felvétellel, hogy továbbra is jól áll a törés, nem mozdult el. Alig négy óra kellett csak ehhez.
Egyébként lehet, hogy ez a gyerek fakír, vagy nem tudom mire véljem, hogy kettétört a csontja (és ezt ma megint elmondta ez az orvos is, mert a helyi röntgen szerint csak zöldgally törés), és semmi extra dolgot nem vettünk észre rajta, mint azt, hogy nem használja a kezét, és nem lógatja le. Nem értem...emlékeim szerint azért a törés csúnyán tud fájni. De mindegy is, nem szeretném ezt többször megtapasztalni.
Öt hét múlva kell mennünk, elvileg akkor már gipsz levételre.
És ma megérkezett az első online rendelt élelmiszerünk is. Próbavásárlás volt, és egy-két aprósagtól eltekintve, még voltam elégedve. Szerintem lesz folytatása ennek.

2019. szept. 16.

Kezdődik

Nem csak a hét, hanem a betegeskedés is. Az ugye már tegnap kiderült, hogy a két nagy megfázott, de semmi komoly dolgot nem gondoltam mögé.
Aztán kilenc körül hívott Patrik, és attól, ahogy meghallottam a hangját a telefonban, tudtam, hogy ez bizony nem egy sima megfázás lesz. El éjt orvoshoz is, kapott gyógyszert, köptetőt, fájdalomcsillapítót. Az egyetemre természetesen nem tudott elmenni, pedig délelőtt azt gondolta még, hogy délutánra jobban lesz, de azért ez elég meredek elképzelés volt.
Remélhetőleg a holnapi nap elég lesz arra, hogy a nagyjam túl legyen ennek a valaminek. Erik szerencsére nincs rosszabbul, és ma tankönyvi vérnyomást is produkált.
Én meg gyorsan vettem magamnak grapefruit mag kapszulát, hátha megúszom..

2019. szept. 15.

Vasárnap

Ha holnap valaki az orrom elé tolna egy papírt, hogy írjam alá, hogy mostantól a munkaidőm felét home office is letölthetem, hát olyan irgalmatlan sebességgel írnám alá, hogy világrekordot is döntésnél vele. Szeretem én a munkàmat, de azért lassan túlcsordul bennem az emberitisz. Ez amúgy onnan jutott eszembe, hogy már többször is felsóhajtottam ma este amiatt, hogy holnap megint menni kell dolgozni.
Ma délelőtt vásárolni voltunk. Mindenki kapott mindent, amit szeretett volna, a türelmem is pont elfogyott, mire az utolsó farmer is meglett.
Patrik és Erik máris sikeresen megfázott, felváltva fújják az orrukat. Ilyen ez, amikor "á, nincs még hideg egyáltalán", és aztán kiderül, hogy de, mégis hideg van már.

2019. szept. 14.

Meccsnap

Majd azért év végén összeszedem az összes meccsnapi fotókat egybe, mert biztos tök jó lesz úgy látni.
Ma is készült egy, mert ma Pakson voltunk. Ugye van az a rigmus, hogy "mi mindenhol ott vagyunk...", és ezt elég jól teljesítjük is. Legalábbis hacsak tehetjük, és sikerül jegyet venni, akkor idegenben is a helyszínen szurkolunk. A vidéki meccsek mindig érdekesek, mert ott előbukkannak azok a szurkolók is, akiknek épp az a helyszín van közel, ettől aztán elég furcsa is tud lenni a szurkolás.
Ma mindennel elégedettek lehetünk, sokan voltunk, jó volt a szurkolás, szinte mindenki részt vett benne (pár ember volt csak, aki semmire nem volt kapható, de ilyen is van..)
A csapat jól játszott, csapatként játszott, és nyertünk is négy nullra.
Megható volt átélni, ahogy azt a Böde Danit éltették a fradisták, aki most igazolt vissza tőlünk Paksra. Igaz, mindig nagy kedvenc volt, és nem is haraggal ment el, de mégis...ritkán van ilyen, hogy egy volt játékos nevét így skandálják.


2019. szept. 13.

Péntek 13

Csak azért tudom, mert többen is megjegyezték tegnap, hogy biztosra megyek, és péntek tizenharmadikán nem dolgozom. De ahogy eddig, úgy ma sem történt ezen a napon semmi extra dolog. Néha ugyan össze voltam zavarodva, mert olyan szombat érzésem volt, de semmi több.
Végül nagy dolgok nem történtek ezen a napon. Jót aludtam, és mire kilenckor előbukkantam a hálószobából, Balázs már takarította a nappali sarkát, ami egy kicsit mostoha gyerek nálam, mert sehogy sem olyan, amilyennek szeretném. Így aztán, ha csak tehetem, kerülöm, de azért az nekem is szemet szúrt, hogy bőven ideje lenne ott egy nagyobb takarítás.
Eriket nagyon nagy öröm érte ma edzés után. Félrehívta az edző, és megdicsérte az edzés munkáját, elmondta, hogy nagyon számít rá, mert latszik, hogy komolyan veszi. Kapott egy vadonatúj csapatkapitány karszalagot is. Annyira jó volt hallani, ahogy mesélte, olyan jó, hogy ilyen élményei is vannak. Ez az, amire mondják, hogy nem az eredmény a fontos...
Az is nagyon jó érzés volt, hogy ma délután átvittük Erik osztályfőnökéékhez a kinőtt, de teljesen jó állapotú ruhákat. Tartozik a rendhez jó sok kisgyerek, pontosan nem tudom, hogyan, de tudom, hogy millió szàlon segítik őket. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet tőle, hogy nagyon köszönik, nagy örömet szereztünk, a gyerekek most uzsonnáznak, utána lesz nekik börze. Na, ezért nem szoktam én párszáz forintért felrakni a helyi adok veszek csoportba ezeket a ruhákat, mert most is elképzeltem, hogy biztos volt olyan kisfiú, aki nagyon örült a Star warsos pulcsinak, vagy pólónak, és lehet, hogy máshonnan nem is lenne neki. Meg persze azt sem felejtettem el, hogy volt nekünk is sok olyan évünk, amikor pont így örültünk valaminek, amit másoktól kaptunk, mert egyébként nem lett volna.

2019. szept. 12.

A csütörtök, ami péntek lett

Csak így, egyszerűen. Nincs már sok szabadságom (de már nem is tart sokáig az év), de ez a nap egy ideje be volt tervezve. Erikkel mentünk volna a térd mri-re, de aztán azt el kellett halasztani októberre. Először azt gondoltam, hogy akkor a szabit is sztornózom, de a héten történtek után már tegnap reggel eldöntöttem, hogy akkor én most hosszú hétvégét csinàlok magamnak. Lenne egy csomó dolgom is, de majd meglátom, hogy kedvem lesz e hozzá. Az is lehet, hogy semmit nem fogok csinálni.
Erik megkapta a sportorvosi engedélyt, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a gyógyszer szedés mellett mérni kell a vérnyomását, és ha még így is 140 fölött lesz, akkor konzultálni kell a háziorvossal az adag emeléséről. Nem mondom, hogy tök nyugodt vagyok, de nem akarok ebből ügyet csinálni sem, már csak amiatt sem, hogy ő ne kezdjen el aggódni.
Roland ki van merülve, ma egész délután aludt. A keze viszket, a gipszet tartani nehéz, ráadásul elfelejtettem neki háromszög kendőt venni, és még mindig nem tudjuk felkötni, hogy kicsit könnyebb legyen. Mondjuk nem is értem, miért voltam olyan hülye, hogy kidobtam a régit.
Patrik is túl van az első olyan egyetemi napon, ami reggel hattól este fél kilencig tart. Szerencsére a többi napja ennél sokkal lazább, ma este látszott rajta, hogy kegyetlenül elfáradt.

2019. szept. 11.

Mai nap

Ma is jó hosszú volt a nap, és ma is volt benne orvosi kör is. Igaz, ez "tervezett" làtogatás volt, ma mentünk Erikkel a vérnyomásmérős kiértékelésre. Sajnos nem azt mondták, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs itt semmi baj. Mert jó sokszor mért magasabb értéket neki, főleg az aktívabb időszakban. Szerencsére amikor alszik, akkor minden rendben. Kapott gyógyszert, napi felet kell szedni. Még menni kell neki vérvételre, és aztán jelentkezni a háziorvosnál, vérnyomás naplót vezetni...meg még majd kiderül, mit mond holnap a sportorvos.
Ez után még szülői értekezleten is voltam. Újfent meghallgattam a tovabbtanulassal kapcsolatos mindenfélét..

2019. szept. 10.

A hagyományokat ápolni kell

Roli stabilan tartja magát ehhez a mondáshoz. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a karma mindig lecsap rá ilyenkor.
Igen, mindenki, aki már elég régóta ismer minket (és pl a fb is mutatja még neki a posztjainat minden hülye algoritmus ellenére) sejtheti, hogy bizony, Rolinak megint gipsz van a kezén.
A hétvégi gördeszkás esés után csak nem akart semmi javulás bekövetkezni, úgyhogy ma délelőtt Patrik elkísérte röntgenre. Aztán hívtak, hogy ezen a leleten az van, hogy törés...bejelentkeztek a sebészetre, ahol elolvasták a leletet, majd írtak egy beutalót Fehérvárra. Mert ők nem gipszelnek. Ez nekem kb olyan, mintha a fogorvos továbbküldene a szájsebészeti, mert ő nem húz, csak töm.
Így aztán el kellett jönnöm a munkából )ilyenkor jön jól, hogy ha kell, maradok tovább), hogy elvigyük gipszeltetni.
Alig négy óra alatt meg is voltunk, jövő héten kap körgipszet.

2019. szept. 9.

Meccsnap

Nem rajtunk múlt, hogy ma nem sikerült legyőzni a szlovák válogatottat. Még csak nem is azon hogy nem jól játszottak. Egyszerűen ma este semmi nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna mindannyian. De ettől függetlenül nagy élmény volt latni, hogy a vendégszektor nagyrésze magyar volt, nekünk/velünk szurkoltak a felvidéki társaink. Ahogy nagy élmény volt Szoboszlai Dominik gólja is.
Legközelebb sikerülni fog.

2019. szept. 8.

Vasárnap

Egy szempillantás alatt már vége is van a hétvégének. Holnap reggel kezdődik elölről a mókuskerék, most már mind az ötünknek, Patriknak is elkezdődik az egyetem.
Nem lesz unatkozós ez a hét sem, holnap este a válogatott meccsre megyünk, kedden Eriknél lesz szülői, szerdán Rolinál. Közben kedden Rolit kell orvoshoz vinni, szerdán Eriket.
Balázs két napot is eltölt majd valami képzésen, kedden és szerdán ott lesz. Valamikor délután majd jön haza mindkét nap, ha szerencsém van, akkor pont addigra hazaér ő is, amikor én.
Becsomagoltam ma az összes tankönyvet, és megállapítottam, hogy már sokkal kevesebb ideig kell ilyesmivel foglalkoznom, mint amennyi ideje már csinálom.
A s

2019. szept. 7.

Gondolatok és rövid hírek

Azon kapom magam most már egyre rendszeresebben, hogy senkinek nem beszélek arról, ami bennem zajlik. Ide nem írom le, mert van egy csomó minden, amit már nem osztok meg én sem nyilvánosan. Nem azért, mert akkora titok lenne, vagy mert akár változtam volna annyit, hogy kevésbé nyíltan vállalom fel magamat, vagy a problémáimat, gondolataimat, bármit. Igaz, van bennem néha egy kis motoszkáló kisördög, de aztán győzedelmeskedik valami más, ami arra sarkall, hogy a jó dolgokat írjam le, meg maradjak csak szépen a realitások talaján, meséljem el mi mindent csináltunk, hol jártunk. Van egy olyan kényszerképzetem, hogy ez az elvárás felém. És az nem titok, hogy szeretem, ha elégedettek velem, szeretem jól csinálni a dolgaimat.
Igaz, a blogírás nem feltétlenül az, ebben a formájában legalábbis, amit jól csinálok, mert ha úgy lenne, akkor már abból élnék régen, amit ide leírok. Vannak ilyen bloggerek is, akiknek ez bejött.
De egyébként azt is gondolom, hogy nagyjából nem is érdekel senkit, hogy mi van a felszín alatt. Ami látszik, az alapján minden rendben, nem kell ezt jobban bolygatni. Magamnak meg meég rendszeresen bevallom a saját bajaimat, nem kell leírnom hozzá, hogy tudjam.
De mindegy is, mert még a végén az sül ki ebből az egészből, hogy ki akarom csikarni a kérdéseket, hogy mi a baj, vagy az olyan hozzászólásokat, amik arra biztatnak, hogy de, csak írjam le ezeket. Pedig semmi ilyen célom nincs, és nem is vagyok benne biztos, hogy ezek befolyásolnának bármiben is.

A mai nap egyébként nyugodtan el is maradhatott volna, mert azon kívül, hogy főztem és mostam, semmire nem voltam alkalmas. Megviselt ez a front.
Roli pedig, csak hogy a hagyományokat betartsa, ma este elesett a gördeszkàjával. Két helyen lehorzsolta magát, és fáj a keze, amire ráesett..de talán már kevésbé törékeny a csontja, nem tűnik úgy, hogy baj van. (Abból nem lehet nála következtetni, hogy bedagad, ha eltört, mert még sosem dagadt fel neki)
Erik ma csapatkapitány volt az U19 első Nb3-as meccsén. Kikaptak ugyan, de nincs semmi baj, ő is jól viselte, nem élte meg kudarcként, bár nyilván csalódott volt.

2019. szept. 6.

Végre

Rég volt már olyan, hogy azt írtam, végre péntek, de most aztán csupa nagybetűvel is írhatnám, annyira jó, hogy vége ennek a hétnek.
Két napja megint szórakozik velem a fülem is. Nem kellemes érzés, néha kifejezetten kellemetlen, de azt remélem, elég lesz, ha az itthon lévő fülcseppet használom.A legkevésbé sincs kedvem fülészetre menni már megint.
A Balaton parton ücsörgés helyett munka után feküdtem egy kicsit, egy kicsit el is szundítottam.
Vacsorára cigány pecsenyét ettünk, ami nem éppen kímélő kaja, de néha ilyen is kell.
Hétvégén be kell csomagolni a tankönyveket, kell még venni pár dolgot, meg a szokásos dolgok is várnak.

2019. szept. 5.

Álom

Azt az egy dolgot nem vettem számításba, hogy ez a munkakör, amire annyi ideig vágytam, és olyan sokat vártam rá, ennyire magányos lesz, kint amilyen. A problémák 95 százalékát egyedül kell megoldanom, lehetőleg úgy, hogy a munkákról függő emberek mindegyike elégedett legyen. Nyomasztó is néha ez a magány, és ez a fajta felelősség, bár azt hiszem, leginkább ott van a hiba az egészben, hogy nem tudtam még mindig egy normális ritmust kialakítani. Ami az egyik héten jól működik, az a következőn már egyáltalán nem. Számításaim szerint lesz egy-két könnyebb napom tizenhatodika után, akkor majd szánok erre több időt.
Erik vérnyomás mérőjét leadtuk ma délután, jövő héten kiderül, van e még további teendő, vagy nincs.
Most azon túl, hogy már csak az alvás lebeg a szemem előtt, arról álmodozom, hogy holnap délután a munkahelyemről a füredi Tagore sétányra hoppanálok, és ott majd a hét minden feszültsége el is tűnik rögtön.

2019. szept. 4.

Mai napi fontos

Erik megkapta ma délután a huszonnégy órás vérnyomás mérőt. Nem nagyon van elragadtatva tőle, mert "úgy néz ki vele, mint egy csöves", de nemigen van más választása, minthogy tűri.
Mielőtt felrakták, mértek neki egy vérnyomást, persze, megint magas volt. Egyre erősebb a gyanúm, hogy ebben is az apjára hasonlít, és amint fehér köpenyt lát, ilyen hatással van rá. Holnap délután kell visszaadnunk a készüléket, egy hét múlva pedig megyünk majd a kiértékelés miatt.

2019. szept. 3.

Kemény lesz

Most vagyok csak hálás igazán azért a múlt heti extra nyaralásért, mert anélkül most aztán nagyon nehéz dolgom lenne. Eddig csak sejtettem, hogy mi vár majd rám szeptemberben, most már tudom is. Kemény hónap lesz, irgalmatlan mennyiségű munkàval, rengeteg agyalással.
Persze emellett nem ártana, ha azért itthon is képben lennék majd, és számon tartanàm kinek mikor milyen ügyes bajos dolga van. Nem azért, mert nem tudják elintézni, hanem mert azért mégis jó azt tudni, hogy ki merre van.
De sebaj...mert már meg is van a jutalom, és a motiváció, hogy érdemes kitartani. Ha túl leszek a szeptemberen, rögtön október elején ki is tombolhatok magamból minden feszültséget.


2019. szept. 2.

Kezdődik

Nagyjából eseménytelenül elkezdődött a tanév. Erik reggel "pacekba vágta magát", ahogy az osztályfőnöke írta a facebookos csoportban, és reggel nyolckor ott ült az osztálytársaival együtt a templom első padjaiban. Önként ültek oda, ezzel máris végtelenül büszkévé tették az osztályfőnöküket. Tizenhét-tizennyolc éves kamaszokról beszélünk, mégis...még nekem is megható, hogy már az első nap reggelén az is motiválta őket, hogy J.nővér örüljön nekik.
Rolinàl nem voltak ilyenek, ott a szokásos módon ledarálták a szokásos tudnivalókat, kiosztották a tankönyveket, és kész. Van órarend mindenkinek, de nem végleges még. Ez is tök megszokott.
Az nem megszokott, hogy egyetlen tankönyv sincs becsomagolva, és a füzetek is szanaszét vannak. Majd mindenki visz egyet, ami kell neki. Ez a hét ilyen lesz. Hol van már az az idő, amikor a ceruzákba lelkesen beleírtam a monogramjukat?
A munka kb ugyanennyire volt eseménytelen. Ott folytattuk, ahol abbamaradt minden. De ez is megszokott.
Estére megérkezett az ősz is, itt épp hatalmas szélvihar tombol. Szerintem holnap reggel nálam már biztos előkerül a pulcsi is.

2019. szept. 1.

Meccsnap

Hát rögtön a tanév mínusz egyedik napján szereztünk egy rossz pontot az utolsó általános iskolás évünkben, de annyi baj legyen. A rossz pontért cserébe a csapatunk három pontot szerzett megint a bajnokságban, mert nyertünk. Az évnyitó meg amúgy is legyen hétfő reggel, teljen el vele egy fél tanítási nap, ne az utolsó szabad délutánt rövidítsék meg.
Furcsa meccs volt a mai, mert már a hatodik perctől csak tíz emberrel játszottunk, egy szerencsétlen talpalas után kiállították az egyik játékosunkat. Így aztán nyilván másképp kellett játszani, meg amúgy is mindig látványosan nehéz a kisebb/sikertelenebb csapatok ellen. De még a kihagyott tizenegyes ellenére is sikerült nyerni, és ez a lényeg.
Meg az, hogy ma délután is nagyon jó volt nekünk ott lenni, együtt szurkolni.

Csak a pontosság kedvéért...nem híztam meg hirtelen, a sálam van a nadrágom "korcába" belefúzve.