2019. máj. 31.

Egy hónap után

Szépen eltelt ez a hét is, minden ború és eső ellenére is elég gyorsan érkeztünk el a pénzekhez. Ezzel a péntekkel meg már el is telt az első hónap az új munkakörömben. Eseménydús hónap volt, rengeteg új dologgal, rengeteg tanulással, bizonytalansággal. Van, ami már csukott szemmel is megy, a két fő feladatomban elég magabiztos vagyok. A többi minden mást meg igyekszem menet közben folyamatosan elsajátítani. Van azért bőségesen még ilyen, többek elmondása szerint kb egy egész év fog eltelni, mire azt mondhatom, hogy már mindennel találkoztam. De már most tudom, hogy nem így lesz, mert mire ez az egy év eltelik, olyan feladatom lesz, amivel aztán rendesen fel kell kötnöm majd a gatyámat.
Azokkal, akikkel egy irodában dolgozom, elég jól.kijövök, mindenkivel sikerült megtalálni valami közös hangot. Csak hárman vannak, akik ugyanolyan munkarendben dolgoznak, mint én, a többiek három műszakban dolgoznak, így minden héten valakikkel többet, valakikkel kevesebbet találkozom.
Nagyon strapás hónap volt, de nem bántam meg a döntésemet. Jó lesz ez...

2019. máj. 30.

Szörnyű

Amikor ilyen szörnyű tragédiákról hall az ember, mint ami tegnap este történt a Dunán, rögtön más szemmel nézi a világot. Mert ugye azt tök természetesnek vesszük, hogy minden rendben lesz, bárhol is vagyunk, bármit is csinálunk. Nyilván nem is lehet normális életet élni, ha folyton csak félünk mindentől.
De persze ilyenkor a megrendülés mellett az is eszünkbe jut, hogy mi még képesek vagyunk az eső miatt reklamálni. Jó, amúgy az is jogos, mert cseppet sem megszokott ez a fajta "esős évszak" errefelé.
A Hableánnyal történtekre nincsenek szavaim. Végtelenül sajnálom őket,és a családjaikat..

2019. máj. 29.

Megint

Már megint fél tizenkettő van. Négykor keltem, és holnap is akkor fogok kelni. Ugyan a főnökeim nem támasztottak elém elvárásokat akkor, amikor beszéltünk, és azóta is csak kedves érdeklődést mutatnak, nem akarok visszaélni a helyzettel. Úgyhogy megyek annyival korábban, amennyivel hamarabb jövök is haza. És legalább minden dolgom normálisan el van végezve. A fentieknek megfelelően már megint hullafáradt vagyok.

2019. máj. 28.

Ez jó volt

Az tök jó volt, hogy ma egy kicsit kevésbé őrült tojással teli napunk volt. Munka van bőven, nem mondhatom, hogy lassan telik a munkaidő, mert annyi mindennel kell foglalkoznom, hogy mindig csak azon kapom magam, hopp, már menni kell haza. Egyre gyorsabban tudom a laptopból kihúzogatni a kábeleket, és elcsomagolni. 😁
Voltam ma végre könyvtárban, és szerencsém is volt, mert pont azok voltak ott, akiket egyébként is nagyon kedvelek. Találtam jónak ígérkező könyveket is, lesz mit olvasni a következő hetekben is.
Ha még a héten lenne rá esélyem, hogy fodrászhoz is eljussak, az már aztán nagyon feldobna. Holnap szerintem rá is kérdezek, hogy esetleg lehet e róla szó...

2019. máj. 27.

Folyton ugyanaz

Csak ismételni tudom magam, főleg, mert mindig, minden ismétlődik. Ugyanaz a fáradtság, ugyanazok a problémák, ugyanaz a napirend. Kicsit lélekölő, de azért mindig sikerül valami jót is találnom minden napban. Nem könnyű, mert ez a május nem mindig volt a barátom, nem könnyítette meg a dolgomat, de sebaj...lassan túl is leszünk ezen a hónapon is. 
Ma annak tudtam örülni, hogy hajnalban együtt mentünk dolgozni, és kétszer is volt időnk egy kávézásnyi időre. Ezek jó dolgok, és mindig feldobnak. 
Patrik a héten itthon van, csak jövő héten lesz vizsgája. Eriknél beindul a nagyüzem, holnap angol kisérettségi, szerdán kompetencia, aztán jövő hétfőn matek kisérettségi. Ez az utolsó azért elég parazós nála, nehezen boldogul vele. De szerintem megcsinálja...készül rá. Rolinál nincsenek hírek, talán nem lesz év végi vizsgája, legalábbis nem tudok róla. Mondjuk ez nem jelent semmit...

2019. máj. 26.

Ez a nap más

Ez a nap más, mint a többi...énekelhették volna ma nekem, ha olyan dalos pacsirta lenne itt a férfitársaság. Igaz, még én magam sem vagyok benne biztos, hogy értékeltem volna, ha így tesznek.
Mert az biztos, hogy más volt ez a nap, mint a többi ilyen. A legkevésbé sem vágytam ünneplésre, meg társaságra. Patrik egész nap nem volt itthon, a választáson vett részt delegált tagként. Tetszett neki, bár voltak unalmas órái, se azt mondta, rosszabbra számított, mint amilyen volt. Az meg igen furcsa érzés volt, hogy a szavazóhelyiségben ott ült az asztal másik oldalán ő is. A legfiatalabb volt a tagok között, meg merem kockáztatni, hogy az egész városban sem volt nála fiatalabb tagja a bizottságnak.
Azért persze minden kedvetlenség ellenére felköszöntöttek, kaptam tortát is...merthogy éppen ma már negyvenegy éves lettem.  És mától hivatalosan is megkaptam a Fradi bérletemet ajándékba. 💚 Ezzel akár az összes többi szülinapra ki is találtuk, mit szeretnék kapni.

2019. máj. 25.

Így kéne

Az, ami most a sógorommal történik, végképp megerősített abban, hogy nem szabad halogatni semmit, nem kell többet spórolni annál, ami egy egészséges túléléshez elég kb két hónapig. Azt és akkor kell csinálni, ami jól esik. Ki kell használni minden pillanatot arra, hogy élményeket gyűjtsünk, hogy jól érezzük magunkat. El kell mondani mindent, amiről úgy érezzük, hogy bennünk van valamivel vagy valakivel kapcsolatban.
49 nap múlva megyünk nyaralni. Az év legjobb két hete kezdődik majd akkor, és én addig mindent szeretnék úgy csinálni, ahogy fent írtam.
Mondhattam volna ezt sokkal egyszerűbben is: "kezdjetek el élni..."

2019. máj. 24.

Durván fáradt

Az egész heti fáradtság, feszültség, és aggodalom ma délutánra csúcsosodott ki igazàn. Olyan fáradt vagyok, hogy a szememet csak hatalmas erőfeszítéssel tudom nyitva tartani.
Remélem, hogy ki fogom aludni magam nagyon gyorsan. Mondjuk akár már holnap reggel úgy fogok felkelni, hogy buzgok majd a tettvágytól.

2019. máj. 23.

Más már úgysem hiányzott

Csak az, hogy ma estére csúcsosodjon nálam valami nátha féleség. Nem az a klasszikus fajta, de olyan, ami azért erősen befolyásolja negatív irányba az amúgy sem pozitív hangulatomat. Érzék ízeket, és nincs is teljesen eldugulva az orrom, de amúgy minden más olyan, hogy most legszívesebben öt percen belül befészkelném magam a takaró alá, és legalább egy napig fel sem kelnék onnan.
Ilyen nem lesz, az egész biztos, mert holnap még munkanap van. Nem is láblógatós nap, mert van tennivaló bőven. Mondjuk legalább telik az idő, és nem kell folyton az órát nézni, várva, hogy teljen már az idő.
Aztán, ha szerencsém van, hétvégén ki is gyógyulok ebből a valamiből.

2019. máj. 22.

Nem nagyon

Nem nagyon van változás sem a hangulatom körül, sem a sógorom állapotában, sem pedig az időjárásban. Miután minden mindennel összefügg, így nyilván ezek is. Most már ott tartok, hogy nem tudom elképzelni, hogy lesz még olyan, hogy nem kell kabát, kardigán, pulcsi. Május végén. Azt nagyon remélem, hogy az olyan jóslásoknak nem lehet hinni, amik azt mondják, hogy nem is lesz az idén nyáron harminc foknál melegebb. Ezt nagyon nem szeretném, de sajnos nincs se ráhatásom, se beleegyezésem.
Megint úgy írok, hogy közben a szemem folyton be akar csukódni. Legjobb lesz, ha el is megyek lefeküdni, mert megint úgy járok, mint tegnap...amikor ülve aludtam a kanapén fél egyig. Akkor felriadtam, és bementem az ágyamba, de abban a pár pillanatban, amikor megébredten, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.

2019. máj. 21.

Agyalás

Azon kaptam ma magam, hogy nem is vagyok teljesen képben azzal kapcsolatban, hogy hanyadika van. A napokat azért tudom még követni, de azt is leginkább csak azért, mert elég állandó ritmusban úgy van, hogy öt nap munka, két nap szabadnap.
Rettenetesen le van foglalva az agyam mindennel. A munka is jó sok gondolkodnivalót ad, mostanra azért már leginkább jó értelemben, mert lassan azért megvan az, hogy a napi szinten ismétlődő dolgokkal egyedül megbírkózom, és tudom is, hogy mit csinálok. Igaz, még vannak dolgok, amiket nem olyan tudatosan csinálok, hogy bármikor tudjak rá emlékezni, de ez is alakulóban van. Lassan, de biztosan. Nem volt teljesen hülye, aki kitalálta a próbaidő fogalmát, és hosszát.
Ma volt egy jó hosszú beszélgetésem a nagyfőnökkel. Megkérdezte, hogy érzem magam, még mindig úgy érzem e, hogy jó döntést hoztam. Megint megsimogatta a lelkem azzal, hogy elmondta, milyen bizalmat élvezek, mennyi jó dolgot hall rólam már most is, örül, hogy a híresen jó kommunikációs képességem megmaradt. Beszélgettünk magánjellegű dolgokról is, nagyon tetszik neki, hogy őszinte vagyok vele, nem ködösítek, nem köntörfalazok, hanem ha érdekli, elmondom. Azt is, ha valami nekem nem tetszik. De ahogy mondta, ez így jól van, mert az ilyenfajta őszinteség, és őszinte "kritika" előre visz, ha intelligensen van tálalva.
Ez foglalja le az agyam egyik részét. A másik részében pedig a család kap helyet, most leginkább a sógorom iránti aggódás. Ma meglátogattuk őt, mert már nincs az intenzív osztályon. Nincs jó bőrben.. azt nem mondom, hogy nem láttam őt még sosem ilyen legatyásodott állapotban, mert dehogynem. Az ad reményt, hogy leginkább amiatt bízom benne, hogy a harcossága megmaradt, és most megint fel tudja venni a kesztyűt, és megharcol újra magáért.
Azt hiszem, hogy az egy nagy áldás most, ilyen feszített tempójú agymunka mellett, hogy amikor alszom, akkor azt nagyon mélyen teszem, és nem ébredek fel semmire (az esetek többségében az ébresztőre sem könnyű)

2019. máj. 20.

És még hétfő is

Nem tudok ma mit írni. Bármit is írnék, bármit is mondanék, minden olyan semmiségnek tűnik amellett, hogy a sógorom épp kemény küzdelmet vív a holnapért. Nagy harcos, sok csatán végigmenetelt már. Viseli magán ennek minden látható és láthatatlan nyomát. De még eddig mindig ő volt, aki arra az oldalra került, ahonnan a győztesek kerülnek ki. Bízom benne, hogy ezúttal sem lesz ez másként.
Azért azt viszont meg kell itt örökítenem, hogy Patrik ma felesküdött az Alkotmányra. A vasárnapi választásokon delegált tagként lesz jelen. Nagyon akarta, elintézte magának. Őrület, hogy mik vannak..

2019. máj. 19.

Meccsnap, Fieszta

A mai az a meccsnap volt, ami az utolsó volt ebben a bajnoki évben. Abban a bajnoki évben, amikor végre minden álmunk valóra vált, amikor sok küzdelemmel, elképesztő akarattal, és igazi csapatként együtt megszereztük a bajnoki címet. Magyarországon egyedülálló módon a harmincadik bajnoki címet tudhatjuk magunkénak. Ahogy kis hazánkban egyedülálló az is, ahogy a csapat és a szurkolók egymásra találtak. Egyformán hálásak vagyunk ezért mi, szurkolók és ők, a csapat. Mindannyian tudjuk, hogy ezt csak így, együtt lehet. Kellünk hozzá mindannyian. Voltak nehéz pillanatok ebben az évben, voltak nehéz meccsek, reménytelennek tűnő hetek. Volt rengeteg változás, amit el kellett fogadni, de minden ezt a célt szolgálta, hogy ma, miután játszottunk egy egy-egyes döntetlent a Puskás Akadémia csapatával, önfeledten ünnepeljünk együtt a Budapest Parkban.
Nem tudom visszaadni szavakkal azt, amit ott átéltünk. Àt kell élni, ahogy több, mint tízezer torokból harsog a "Bajnokcsapat", ahogy gyerek, kamasz, felnőtt és öreg, kislány, nagylàny, hölgy, néni, kisfiú, nagyfiú, úr és bácsi mindenféle Fradi mezben, fradi pólóban egyszerre ugrál arra a rigmusra, hogy "mi vagyunk a Ferencváros". Azt a saját szemünkkel kell látni, hogy ezek a macsó, agyontetovált focisták sírnak örömükben...hogy Böde Dani nem tud megszólalni a sírástól..
Elképesztő élmény volt. Amíg élek, emlékezni fogok rá. Azzal a hálával, amit most is érzek, többek között Balázsnak, aki nem akart menni, csak a meccsre, mert ő ma dolgozott is, és holnap is hajnali ötre megy. Fáradt nagyon, de vállalta a fáradságot miattunk. Nem bánta meg nyilván, mert neki is nagy élmény volt, de az ilyen gesztusaitól mindig még biztosabb vagyok benne, hogy szeret.
Most egy kis időre szünetelnek a szombati meccsnapok, de aztán minden ott fog folytatódni, ahol most abbamaradt.


2019. máj. 18.

Szombat

Ez a szombat eléggé szanaszét nap volt. Gyakorlatilag én voltam az egyetlen, akinek mára nem volt semmi házon kívüli elfoglaltsága. Eriknek meccse volt Kislángon, már fél nyolcra menni kellett neki, mert indult a busz. Jó sokat utaztak, de onnan is hazahozták a három pontot. Két meccs van már csak hátra, és a Fradi mellett újabb bajnokot avatunk. 😊
Roland matekversenyre ment Budapestre, neki is a fél nyolcas indulás volt becélozva, velük is nyolc körül indult a busz az iskola elől. Ő fél ötre ért haza, jól érezte magát, jó élményeket szerzett. Igazából ez a medve matek nem is annyira a matek tudásról szól, mint egy tök jó csapatverseny, szabadtéren. Minden gyerekünk részt vett rajta a maga általános iskolás időszakában, mindenki hasonló jó élményekkel jött haza. Este még elment a barátaival is a helyi városi napok rendezvényre, koncert is volt ma is (Vastag Csaba), csak pislogtam nagyokat, amikor a kilenkor írt nekem, hogy még maradna a koncert végéig. (Az volt megbeszélve, hogy kilencig marad) Maradhatott, de megbeszéltük, hogy tíz előtt haza kell érnie, mert akkor már semmi keresnivalója az utcán felnőtt nélkül.
Jött is háromnegyed tízkor, épp váltották egymást az ajtóban Patrikkal, aki buliba indult. A barátja huszadik születésnapját ünneplik. Ő délelőtt vért adott egyébként, már várta az alkalmat, hogy úgy szervezzék, hogy el tudjon menni.
Nekem aztán minden adott lett volna ahhoz, hogy egy csomó elmaradt hazimunkát elvégezzek végre. Az idő is jó volt, a ház is üres volt...csakhogy olyan fejfájás tört rám, hogy még a nagyon muszáj dolgok is nehezemre estek. De nem baj, mert ha a fejfájás azt jelzi, hogy véget ért ez az enyhe telet okozó időjárás, akkor még ez is megéri.

2019. máj. 17.

Újabb pipa

A bakancslistámon. Akár rögtön két helyre is rehetnék pipát, de igazából csak az egyik volt rajta, a másik menet közben jutott eszembe.
Szóval ma életemben először voltam egy koncerten. Na nem egy ilyen Arénás nagykoncerten, hanem csak egy kis helyi rendezésűn. Kowalskyék voltak a fellépők, őket meg nagyon szeretem, így nem nagyon volt kérdés, hogy szeretnék menni.
Az sem szegte a kedvemet, hogy Balázs nem akart velem jönni, és a gyerekek sem nagyon rajongtak az ötletért. Az érdemli ki a második pipalást a listámon, hogy mindezek ellenére nem hátráltam meg, és nem maradtam itthon suttogva, mint ahogy ezt tettem volna eddig bármikor.
Igaz, Patrik végül elkísért, de közben találkozott a barátaival is.
A koncert nagyon jó volt, hihetetlen fényjáték kísérte. Volt egy hosszabb blokk, amikor a stroboszkópok már majdnem soknak bizonyultak, de nem volt semmi gond.
Örülök, hogy elmentem, jó kis kikapcsolódás volt így péntek este.

2019. máj. 16.

De fáradt vagyok

Lehet, hogy szükségem lesz valami agytevékenység növelő szerre, vagy valamire, amitől kevésbé fogom magam agyilag zokninak érezni. Oké, még nem kell kétségbe esnem, de azért nagyon furcsa érzés, hogy ennyire elfáradok minden nap ettől a rengeteg gondolkodástól, a folysmatos koncentrációtól.
Azért a héten erősen befolyásolt mindent az örökös ború, és szürkeség.
Ma szóltak a régi kollégák, hogy egy óra körül menjek át hozzájuk. Sejtettem mit szeretnének, izgultam is rendesen, leginkább amiatt, hogy ne legyen majd össznépi sírás a dologból. Azért könnyek nélkül nem ment senkinek, a többséggel mégiscsak hat évet töltöttünk együtt. Kaptam tőlük öt darab zöld-fehér focis bögrét, ami külön nekünk készült, meg édességet. Nagyon aranyosak voltak, örültem. A saját műszakomtól már elbúcsúzkodtam hétfőn én is. Mindenki kapott egy angyalkás kulcstartót, meg egy kis képeslapot egy neki való idézettel, és pár sornyi személyes gondolattal. Ők is nagyon örültek n

2019. máj. 15.

Szomorú történet

Még szombaton említettem, hogy egy szomorú történet miatt háromfelé szakadtunk meccsnapon. Azt hiszem, karácsony után elmeséltem, hogy apósom és a sógorom Fradi bérletet kapott tőlünk ajándékba. Így a tavaszi szezonban már minden meccsre heten mentünk.
Kivéve múlt héten...mert a sógorom előtte két nappal kórházba került. Először úgy tudtuk, kiszáradt (előtte napokig lázas volt), infúziót kell kapnia. Aztán a kórházból apósom azzal a hírrel hívott bennünket, hogy nagy a baj, a belső szerveit támadta meg az a vírus, vagy baktérium, amitől így megbetegedett.
Elkezdték vizsgálni, meg próbáltàk kitalálni, hogy mivel van dolguk. Ekkor már az intenzív osztályon volt, és még mindig ott is van.
Vasárnap reggel már azt a hírt kaptuk, hogy picit jobban van, a laboreredményei javultak.
Aztán tegnap már arra készültek, hogy az intenzîv osztályról visszakerül egy sima kórterembe.
De mégsem lett így, mert ma még egy ultrahang vizsgálat során találtak a máján valamit. Műtétet emlegetnek, meg konzultációt.
Holnap talán már okosabbak leszünk, és megtudjuk mi vár még rá.
Torokszorító az egész, mert neki aztán kijutott mindenféle betegségből. Abban bízom, hogy elég erős lesz most is, és ebből is felépül .ajd

2019. máj. 14.

Csak egy kedd

Még csak kedd volt ma, mégis olyan fáradtnak érzem magam, mintha már legalább csütörtök lenne. Ebben benne van az is biztos, hogy egész nap esett, és hideg volt, ami cseppet sem volt hangulatjavító hatással rám.
De elengedem ezt az időjárás dolgot, úgyis mindegy már. Reménykedem, hogy pénteken jó idő lesz már, legalább annyira, hogy a helyi Kowalsky koncertre elmehessek.
Patriknak már megkezdődött a vizsgaidőszak, amivel nekem annyi teendők van csak, hogy kivasalom az inget, meg aztán büszkén olvasom az eredményt, amit megír a messengeren. Vannak érdekes tanulmányai, igaz, ha mesél róla, a felét sem êrtem annak, amit mond, de próbálok okosan nézni, mert az mindig jó, ha beszélgetni akar.
Eriknek megint rezeg a léc matekból, amiért kicsit mérges vagyok rà, leginkább azért, amiért megint ilyen helyzetbe hozta magát, de amúgy úgy sejtem, hogy végszóra nekifekszik mindennek, és megcsinálja. Mint mindig. Abban a pillanatban tudja nagyon komolyan venni, amikortól tétje van.
Ma megint megjelent egy kis csomószerű valami a jobb fültövemnél. Mantrázgatom magamban, hogy nem lesz semmi baj, de azért kicsit vennem van a para.

2019. máj. 13.

Tudom, tudom...

Nem kéne egy szót sem szólnom....de egyszerűen képtelen vagyok napirendre térni afölött, hogy ez a május ilyen szélsőségesen alakul. Mondanám, hogy kikérem magamnak, de nem sokra mennék vele.
De azért ez tényleg milyen már?

Gondolkodóba is estem, hogy vajon reggel elő kéne venni a téli kabàtokat? Vagy most mi is van?
Leginkább ez tűnik most reálisnak:


2019. máj. 12.

Hétvége off

Már megint vége is van a hétvégének. Ami olyan szempontból jót jelent, hogy minden egyes nappal közelebb kerülünk a nyaralás kezdetéhez. De ez csak jobb pillanataimban jut eszembe, hogy nézhetem ezt ilyen szemüvegen keresztül is.
Ha kevésbé jó pillanataim vannak, akkor ez eszembe sem jut. Szimplán csak sóhajtozom, hogy jajj, holnap már megint hétfő, és jajj, mennyi dolgom lesz megint egész héten. Még ilyenek...arra persze már gondolni sem merek, hogy megint eső jön, meg szél, meg meg lehűlés, mert legjobb ezzel kapcsolatban, ha tudomást sem veszek róla.
Megyek is inkább aludni, holnap korán kelős nap lesz, hogy hamarabb szabaduljak.

2019. máj. 11.

Meccsnap extrákkal

Ma volt az a meccsnap, amikor a szezon utolsó hazai bajnoki meccsét játszottuk. Már több hete bajnokként, egyedülálló módon a magyar csapatok között harmincszoros bajnokként. És ez egyben az a meccsnap volt, amikor a család több részre szakadt, és nem a szokásos módon vettünk ezen részt. Az, hogy végül nem csak kétfelé szakadtunk, hanem háromfelé, egy szomorú történet, de erről fogok majd írni egy másik bejegyzésben.
Roli múlt heti nyereménye most vált valósággá, így ő meg én ma a VIP gold szektor vendégei voltunk. Ambivalens érzéseim voltak emiatt, mert egyrészt nagyon örültem, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz, másrészt volt bűntudatom a többiekkel szemben, hogy ők nem részesülnek az élményből. De mindenki azt mondta, hogy csak menjek én, nekik ez így pont jó. Azért persze magamban végig ezt sajnáltam, pedig nagy élményeket adott. Meccsnézés szempontból sokkal jobb a másik oldalon lenni, mert itt, ezen a részen nem a szurkolásé a főszerep. Amikor az első gólnál felugrottam, és rögtön utána szembesültem vele, hogy ezzel csak Roli meg én vagyunk így, majdnem elnézést is kértem a környékükön ülőktől, hogy esetleg zavartam őket. 😁 Nem baj, ezt a részt hamar elengedtem...és a második félidőre kerestünk magunknak olyan helyet, ahol némi meccshangulat is volt.
A meccs előtt az ellátást élveztük, ami nemhogy elsőrangú volt, hanem fenomenális. Elképesztő mennyiségű étel, desszert, limonádé, üdítő, sör, bor, rágcsálnivaló. Figyelmes és udvarias volt mindenki. Van külön gyereksarok piciknek, Xbox kicsit nagyobbaknak, asztalok, ahol kisebb-nagsobb társasággal beszélgetni, enni lehet. A szünetben pedig azt, hogy találkoztunk jó pár focistával, akik épp nem játszanak sérülés, vagy eltiltás miatt. Vagyok én akkora rajongó, és olyan pofátlan, hogy mindenkitől bezsebeltem egy aláírást, és egy-egy fotót is.
A meccsen pedig nyertünk, ahogy azt kell. A jövő héten jön az utolsó forduló, és rögtön utána a fieszta. Aztán egy kis szünet következik, felkészülés a bl-re, és a következő szezonra. Addig majd a Balatont fogjuk élvezni.
Képek a mai napról:
Egy régi nagy kedvenc: Lisztes Krisztián

Lanzafame

Koch és Blazic

Otigba

De a legjobb csak most következik:


2019. máj. 10.

Végre

Rég vártam ennyire a péntek délutánt, mint ma. Megterhelő volt ez a hét testileg-lelkileg, időjárásilag.
Az mondjuk nem én vagyok, aki teljesen ki tudja kapcsolni az agyát, és félretenni mindent, arra koncentrálva, hogy itt van a hétvége, és itt van az ideje a pihenésnek, lazításnak. De már az is jó, hogy nem kell korán ébredni. A héten a hat óra is túl korai volt, pedig igen gyakran volt olyan is, hogy olyankor már egy órája dolgoztam.
Azon vagyok, hogy ne feszítsem túl a húrt, már legalábbis azt, ami a határaimat jelenti, és megteszem azt, hogy ha fáradt vagyok, akkor nem állok neki semminek.
A hétvégét pedig arra szánom, amire való. Lesz házimunka, lesz meccsnap, lesz joy napok kuponos vásárlás, alvás...meg ami még adódik. Kell majd egy kicsit a munkával is foglalkozni, de csak épp annyit, ami jólesik.

2019. máj. 9.

Csütörtök

Továbbra is furcsa nekem ez a május, mert akárhogy is...ilyenkor én már csak azt szeretném, ha folyton sütne a nap. De persze nincs mit tenni, el kell viselni ezt, ami van, és valahogy átvészelni a borús napokat.
Holnap még a hét utolsó munkanapján jön egy nagy megpróbáltatás mindenkinek, az éves audit lesz, ami nem kevés idegeskedéssel jár mindenki részéről. Mindannyian abban reménykedünk, hogy nem mi leszünk az, akinek majd az auditor kérdéseket szeretne feltenni. Aztán ma a munkaidő vége előtt fél órával megtudtam, hogy nekem mindenképpen lesz dolgom vele, ami N volt rám hangulatjavító hatással, mert nagyjából fogalmam sincs róla, hogy mit is kell majd csinálnom. De majd kérdezek...aztán ezen is túl leszünk. Jövő ilyenkor meg majd csak magamban mosolygok azon, hogy mitől is tartottam most.
Roli kinézett magának egy biciklit, amit szeretne megvenni magának. Pénze van rá, így most minden nap felteszi a kérdést többször is, hogy mikor megyünk már megvenni. Amikor nem ezt kérdezi, akkor meg izgatottan talàlgatja, hogy vajon milyen lesz szombaton a VIP szektorban. Őszintén szólva nekem az kicsit rossz érzés, hogy szét leszünk szakítva a meccsen, de remélem, hogy olyan élmény lesz, ami kárpótol ezért.

2019. máj. 8.

Ma volt

Ma volt az első olyan napom az új munkakörömben, amikor úgy jöttem haza, hogy nem éreztem azt, hogy csak zombiként csináltam, amit kell. Na persze messze van ez még attól, ahová el kell jutni, de már nem tűnik lehetetlennek, és nem gondolom azt, hogy túl kemény ez a fa... Majd amikor jönnek az újabb és újabb holtpontok, akkor ezt próbálom magamban felidézni.
Az itthoni dolgok minden hétköznapon erősen háttérbe szorulnak, még szerencse, hogy van nekem egy anyám is, aki minden kérés nélkül, a legnagyobb természetességgel vállalta be, hogy ebben a zűrzavaros időszakban főz nekünk. Hatalmas segítség, az biztos. Ha még neki kéne állnom főzni, amikor a kiszipolyozott agyammal hazaérek, lehet, hogy már eret vágtam volna magamon. De persze igyekszem minél hamarabb felnőni a feladathoz, és újra normális háziasszonyként is helytállni.
Három és fél kilót fogytam három hét alatt, ami nem azért van, mert nem eszem eleget, hanem simán ilyen hatással van rám a stressz. Nem érzem magam idegesnek, de mégis van bennem egy "készenléti idegállapot", mert azért azzal tisztában vagyok, hogy az én munkàmtól rengeteg másik ember munkája függ. Ha elrontom, akár olyan következményei is lehetnek, ami miatt a mi területünkhöz tartozó üzletek nem jutnak áruhoz.
És a telefonom szerint holnap négy fokkal hidegebb lesz, mint ma volt... legalább Zsuzsának jó lesz. 😊

2019. máj. 7.

Kedd esti szösszenet

Máskor is reklamálok az időjárás miatt, ha ez ilyen hatással van rá. Ma már egy fokkal jobb volt (illetve hát igazából több fokkal). A nap is előbukkant, olyankor meg azért minden sokkal jobb. Nekem legalábbis sokkal jobb hely a világ napsütésben.
Nem volt könnyű napom, de mostanában egyik sem az. Nem panaszkodom, mert erre vártam évekig, ezt akartam. Azért nehéz kicsit, hogy ilyen hirtelen zúdult rám az egész, mint valami lavina. De minden erőmmel azon vagyok, hogy átlássak mindent, hogy jól csináljam, hogy értsem is, hogy mit miért csinálok. Vannak, akik keresik rajtam a fogást, és ott szólnak be, ahol tudnak, vannak, akik hatalmas csalódást okoztak a viselkedésükkel, de szerencsére sokkal többen vannak, akik segítenek, akiktől lehet kérdezni.
A papagájok szépen belesimultak az életünkbe. Az biztos, hogy unatkozni nem lehet mellettük, és nem csak szeretik, ha foglalkoznak velük, de ki is követelik a figyelmet. Egyre többet repkednek, és egyre ügyesebbek. Az igaz, hogy a legkedvesebb játékuk az, hogy felrepülnek a konyhaszekrény tetejére, és onnan rikoltoznak, ez pedig annyira nem a szívem csücske, de igazából nem csinálnak semmi rosszat. Rengeteget tudnak enni....a diót meg valami elképesztő módon tudjàk fogni a lábukkal.


Na és megint a végére hagytam a nap nekem legjobb hírét. ...mire hazajöttem ma, Balázs megújította a fradi bérleteinket. 💚 A következő évben is szinte minden szombaton meccsnap lesz. Nagyon boldoggá tett vele.


2019. máj. 6.

Májusi tél?

Borzasztó ez az időjárás. Most aztán képtelen vagyok rá, hogy ne morogjak miatta, pedig tudom, hogy nem változtat az sem semmin.
Ma reggel komolyan elgondolkodtam rajta, hogy előveszem a téli kabátomat megint. Nem tettem meg, mert mégiscsak május van, de simán elbírtam volna magamon.
Néztem az előrejelzést, és nem kecsegtet túl sok jóval..holnapra ugyan állítólag eláll az eső, de hatalmas szél lesz. Aztán csütörtökre megint esőt ígérnek, és hidegebbet... Hát nem tudom. Még szerencse,hogy nàlunk hó nem esett, lehet, hogy a világból is kiszaladnék.
 Részemről alig várom, hogy végre tartósan meleg legyen. Azért az mégsem járja, hogy lassan háromnegyed éven keresztül kell fűteni.
Még abban sem vagyok biztos, hogy a most érettségizőknek jó ez..mert ugyan nem izzadnak bele a zakóikba a fiúk, de nehéz lehet ilyen borús, hideg időben koncentrálni.
Ezúton is kívánok mindenkinek, aki most írja ezeket a cseppet sem könnyű feladatokat, sok szerencsét mindenhez. Különösen a holnapi matekhoz.

2019. máj. 5.

Anyák napja

"Van olyan része a szívednek, ami csak akkor nyílik ki, ha gyermeked lesz."


És igen, ez a rész képes akármekkorára nőni, akárhogy sokszorozódni. Ez történt velem is. Húsz évvel ezelőtt kinyílt, azóta még csak folyamatosan növekszik, és nyílik..azt hiszem, még fog is, hiszen a fiaim mellett egyszer majd lesz egy-egy lány is, akiket szeretnék ugyanúgy szeretni, ahogy a fiamat, és lesznek majd egyszer valamikor unokáim is. Ők biztosan még újabb részt nyitnak majd meg, külön kis területet foglalnak majd el, de kapcsolódni fog ahhoz, ami akkor, húsz évvel ezelőtt nyílt. 

A fiúktól csodás meglepetést kaptam, imádom. (Ahogy őket is)



2019. máj. 4.

Meccsnap

A mai mindenképpen különleges meccsnapnak ígérkezett. Több dolog miatt is...egyrészt a derbi mindig kiemelkedő, másrészt az első hazai meccs azóta, hogy tudjuk, bajnokok vagyunk, harmadrészt a klub tegnap volt 120 éves.
Ennek megfelelően már két héttel ezelőtt az összes jegyet eladták.
A hangulat már a bemelegítéskor is fergeteges volt..aztán a nap szurkolója játék után mi külön is örültünk, mert Roli telefonján jelent meg ez a kép (a neve pedig ott volt az eredményjelző tàblán)

Két jegyet nyert a jövő heti meccsre a VIP gold szektorba. Nagyon boldog volt.
Minden másról meséljenek a képek helyettem. Nyertünk, ahogy azt egy bajnokcsapatnak illik hazai pályán.





2019. máj. 3.

Az idő

Csak úgy rohant az idő ezen a héten is minden egyes napon. Reggelente nehezemre esett felkelni, és attól sem változott ez, hogy két órával később kelek most, mint amikor reggeles hetem volt. Az változott viszont, hogy délutánonként nem érzem azt, hogy belehalok a fáradtságba, ha nem feküdhetek le legalább egy fél órára. Az igaz, hogy az agyam gyakorlatilag használhatatlan már, amikorra hazaérek, de most még elég jól ki is tudok kapcsolódni.
Van, amikor itthon is dolgozom, főleg, ha segítségre van szükségem. Balázs rengeteg mindenben segít, nagyon jól tud magyarázni is.
Azt sem mindig tudom megállni, hogy a leveleimet ne olvassam el, de ebben benne van még az újdonság varázsa is. Később szerintem simán figyelmen kívül hagyom majd munkaidőn kívül.
A háztartás még kicsit káosz övezet. Hat évet dolgoztam váltott műszakban, volt egy kialakult rendszer, még ha nem is működött a legtökéletesebb módon. De majd ez is kialakul, ezen most nem idegeskedem még.



2019. máj. 2.

Jó lenne

Be kell vallanom, hogy azért most már nagyon hiànyzik egy balatoni séta. Egyre többször kapom magam azon, hogy arra gondolok, de jó lenne leugrani akár Füredre, akár Boglárra, és csak úgy ülni ott egy kicsit, nézni a vizet, hallgatni a csendet, vagy épp a zsivajt, ami adódik. (Vagy ahogy Bödőcs haverja mondanà: "tón vón jó")
Azért ezt azt űrt most május közepéig még kitölti a másik nagy szerelem: a Fradi. Most már biztos, hogy ott leszünk az utolsó meccsükön is, és aztán nagyon remélem, hogy utána a Budapest Parkban is ott leszünk az éremátadáson.
Mire ezek az élmények elfogynak, addigra meg már csak alig két hónap lesz hátra a nyaralásig. És azért ha már végre nem lesz ilyen kiszámíthatatlan az időjárás, akkor biztos, hogy lesz egy-két padon ücsörgős délután is a Balatonvárós napok között.

2019. máj. 1.

Május 1

Jól megünnepeltem ma a munkát. Leginkább azzal, hogy alig csináltam valamit. Gondolatban többször is nekiálltam mindenfélének, de aztán legyőzött a lustaság, én meg hagytam magam. Nem bánom egyébként, jó volt ez így, ahogy volt.
Megint olyan napok jönnek, amikor tiszta időzavarban leszek, mert már ma is többször kellett emlékeztetnem magam, hogy holnap nem hétfő lesz, hanem csütörtök.
Remélem, hogy az időjárás előrejelzés ezúttal téved, és az nem lesz igaz, hogy jövő hét elején már megint csak tíz fok lesz. Május van...és értem én, hogy fagyos szentek, meg minden, de azért most már olyan jó lenne pár olyan hét is, amikor stabilan huszonöt fok körül van legalább a hőmérséklet, és a szél sem fúj. Kár, hogy nincs erre semmi ráhatásom...