Nem tudom hanyadikos tananyag ez az energia-törvény, vagy mi is a neve. (jó, hát a fizika nem volt a kedvenc tantárgyam.. még csak köszönőviszonyban sem volt vele) De azért, amit be kellett magolni, az megmaradt. Ahogy ez is. Hogy az energia nem vész el, csak átalakul.
Sok mindent lehet rám/ránk mondani, de azt nem, hogy nem élünk eléggé aktív életet. A héten minden napunk hajnali háromnegyed négykor (Balázs) és fél ötkor (én) kezdődött, és nyolckor (Balázs), illetve tíz-tizenegy körül (én) ért véget.
Azt csak néha látom, hogy ő mit csinál bent, de néha rossz nézni annyiféle dologgal foglalkozik egyszerre. A magam dolgáról tudok nyilatkozni érdemben.. és én bizony abban a napi nyolc és fél órában (meg néha kilenc, vagy tíz) meg sem állok. Mindig van mit csinálni, néha egy kicsit lehet lazábbra venni a tempót, de az idő kilencven százalékában magas hőfokon kell égni, és pörögni.
Az energiám a munkaidő eltelésével egyenes arányban csökken. Dél körül szoktam álmodozni arról, hogy majd hazajövök, és jól nem csinálok semmit, hanem alszom egyet. Aztán fél három és három között az energiám elkezd átalakulni, és négykor azon kapom magam, hogy ha épp nincs mit csinálni, akkor unatkozom.
Így esett, hogy a héten hajat is vágtam, meg ma még munkaidő után Pesten is voltunk, meg hazafelé vásárolni is (és azt az Artis pólót még mindig bánom, Balázs :P), és fél hétre sikerült hazaesni. Addigra mondjuk mindkettőnknek fájt a dereka is, meg minden bajunk volt, de még egy gyors vacsora után felmentünk anyámékhoz szülinapot is köszönteni.
És mostanra ugyan rend van a konyhában is, de az energia átalakult valami nagyon mássá. Konkrétan szédülök az álmosságtól, és nagyon örülök, hogy holnap nem hajnalok hajnalán kezdőik a nap. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése