2013. márc. 3.

Fogadom...

Megfogadtam magamnak, hogy ha túlélem az első hetet, akkor valamivel majd megajándékozom magam. Aztán végül pénteken már úgy éreztem, nincs szükség valamire, mert menet közben sikerült megajándékoznom magam egy nagy adag önbizalom-lökettel, egy csomó örömpillanattal. Baromi fáradt voltam, mégis olyan energiák szabadultak fel bennem, amitől egész hétvégén be sem állt a szám. Megkérdezhetitek Balázst, ő volt ennek az áldozata, és ma estére, annak ellenére is, hogy ő dolgozott, így fél kettőig nem is volt itthon, azt mondta, hogy "már fél, ha hozzászólok". :D :D :D Pedig isten bizony nem bántottam. :) De gondolom elég fárasztó lehettem. (na sebaj, majd jövő héten szeretné délutánonként, hozzászólnék :D)
És ha már fogadalom: Roland fiunk ma nagyon komoly fogadalmat tett. Mindezt a fürdőkádban.... de azért véresen komolyan gondolta. Szóval, mostantól kérem ő megint kultúrember lesz. (ő használta ezt a szót) Hogy ez miben merül majd ki? Majd magától mos kezet MINDIG miután wc-n volt, és nem várja meg, hogy valaki rászóljon. Naponta háromszor is meg fogja mosnia a fogát. Nem beszél majd csúnyán. Nem akar majd több sebet szerezni (nagyon gyorsan biztosítottuk, hogy mi sebesültként is kultúrembernek gondoljuk). És arra fogja késztetni (ez is az ő szóhasználata) a bátyjait, hogy ne akarják őt bántani, majd szépen megkéri őket, hogy "Légyszi ne bántsatok!" És nagyon fog igyekezni, hogy ne mérgesítsen fel minket, és minden reggel időben fel fog kelni. Mindezt olyan komolyan adta elő, hogy kibuggyantak a könnyeim. A kis kultúrember. :) Remélem, hogy többé-kevésbé tényleg be tudja majd tartani, mert ő az a gyerekem, aki amúgy tisztaanyja, aki rágódni fog, ha nem sikerül megtartani valamit. De azért majd szépen csendesen megtámogatjuk, hogy sikerüljön.
Ja, és hát pihenés: tényleg pihentem is, pedig olyan szépen sütött a nap, hogy nagyon csábított az ágynemű mosás gondolata, meg úgy egyáltalán kedvem lett volna az egész lakást átsuvickolni, de tudtam, megbánnám én ezt százszor. Így aztán csak a szennyestartót ürítettem ki (hat adag ruha), meg porszívóztam. A fennmaradó időben meg beszéltem.. és beszéltem... és beszéltem. Vagy rábeszélni próbáltam, vagy megbeszélni... de valami mondanivalóm mindig akadt.
És hát.. kíváncsian várom a délutános hetet.

2 megjegyzés:

  1. Ha személyesen is ismerősök lennénk Rolit most megölelgetném, így viszont csak küldök neki egy hatalmas ölelést és kérlek add át neki!!!! Neked pedig elismerés sok-sok!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Fuvalla, átadom neki mindenképpen. :)

    VálaszTörlés