11 óra

A blogolás órája. Na jó, általában ilyenkorra már csak a közzététel gombra kattintás van hátra, de ma is, tegnap is úgy alakult, hogy addig bámészkodtam, olvasgattam máshol, hogy csak mostanra keveredtem haza.   :) Már csak egy óra van vissza a mai napból, úgyhogy már most borítékolható, hogy holnap fogok lefeküdni, nem ma. Mint általában.
De hogy mit is csináltam az elmúlt órákban?
Egyszer már hajnali háromnegyed ötkor fel kellett kelnem, mert Rolandnak ki kellett mennie wc-re, de nem mert. (tegnap bedőltek a youtube-on egy ijesztgetős videónak.. tudjátok, autó a fák között, és a végén a sikítós rém...)
Aztán még negyed nyolcig sikerült aludni egy kicsit.
Kávéztunk, kutyákat megetettem, elvittük őket sétálni egyet, aztán összekészültem a munkához.
Kilenc előtt egy kicsivel kinyitottam.
Kiszolgáltam a vásárlókat, elpakoltam a pakolnivalót, letörölgettem pár régóta ott porosodó ezt-azt, megpucoltam a kirakat üvegeket, hallgattam rádiót, olvastam.
Öt óra után pár perccel bezártam, megszámoltam a pénzt, beriasztottam a boltot, és kulcsra zártam magam mögött az ajtót.
Elmentem a zöldségeshez, meg a cba-ba.
Aztán hazaindultam. Félúton találkoztam a két kisebb fiammal, akik elém jöttek. :)
Itthon lepakoltam, telefonáltam, vacsorát adtam, vacsoráztam, kutyákat megetettem.
Megkerestem a zenét, ami egész nap a fülemben volt a rádió miatt...



Olvasgattam, beszélgettem facebookon,
aztán elmosogattam, elpakoltam a konyhában, és vártam haza Balázst.
Most meg 11 óra. A napi csend óra. Amikor mindenki alszik már, csak én nem.
És holnap, némi változtatással, ugyanez lesz... akárcsak minden hétköznapon.