És csak esik

 Már tegnap délután is utáltam, amikor elkezdett megint esni az eső, de ma délután aztán már kifejezetten kedvem lett volna valami óriás létrát keríteni, hogy megkeressem a napot. Nagyon nehezen tudom elviselni ezt a sötétséget, és ezt a rengeteg párát. Sajnos ekkor létrát nem találtam, így a napot sem sikerült előcsalogatni. 

Na majd hátha hétvégén jobb lesz a helyzet. 

Majd egyszer

 Elmesélem, hogy mi az oka annak, hogy ma este már kilenckor fekszem az ágyban, és nem is nagyon tervezek már felkelni. Nyilván az is, hogx nagyon elfáradtam, és nagyon jól esik ágyban lenni. 

Nincs is már semmi dolgom, mert már fürödtem is..szóval akár aludhatok is reggelig, ha úgy sikerül. 

Hát erre még én is kíváncsi leszek. 

Micsoda meccsnap

 Hát nem is tudom, hogy lehet e bárkinek elmagyarázni, hogy mennyire vártuk ezt a napot. Nem pont így képzeltük tavasszal, azt reméltük, hogy mindenkinek lesz lehetősége itt lenni, aki csak szeretne. Ezt sajnos a covid felülírta, és így nekünk, akik most itt lehettünk, és szurkolhattunk a csapatunknak, még nagyobb kincs ez. 

Elképesztő élmény látni, hallani és érezni azt, amit eddig csak tévén keresztül volt lehetőségünk. Nem szégyellem, de bizony az én könnyeim potyogtak a BL himnuszt hallgatva. Nem tudom, mertem e erről àlmodni egyáltalán, hogy majd egyszer a gyerekeimmel együtt fogom ezt átélni. De végtelenül hálás vagyok érte, hogy megadatott, és oda raktározom el az emlékeim között, ahol a legféltettebb kincsek vannak. 

A meccs jó volt, a második félidő sokkal jobb, mint az első. 2:2 lett az eredmény, szereztünk egy pontot a bl-ben. 😊

Még csak kedd

 Hú, nagyon elfáradtam ma. Annyi mindent csináltam, annyi mindenre kellett odafigyelni, folyamatosan koncentrálni. Agyilag teljesen lezsibbadtam, és nagyjából akkor, amikor már azt gondoltam, hogy akkor most következhet végre az a rész, amikor már nem kell nagyon sokat gondolkodni semmin, a lidlben a pékség előtt ért utól egy telefon. A vonal másik végén arról érdeklődtek, hogy miért várakoztatjuk mindkét raktárunkbam az autóikat. Elmagyaráztam neki, hogy miért, de tudtam már akkor, hogy még hazaérkezés után be fogom kapcsolni a laptopot, és dolgozni fogok egy fél órát, hogy ezeket az autókat àtvegyék. Annyiszor megfogadtam pedig, hogy nem csinálom ezt, de mindig győz a lelkiismeret. Ezt meg most tényleg nekem kell megcsinálni, mert rám van bízva, hogy jól működjön. 

Mindegy, megcsináltam,és remélem, hogy a telefonáló hölgynek sikerült jól elmagyarázni, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy ne legyen ilyen fennakadás. (Ez hamar ki fog derülni, már rögtön holnap) 

Azt egyébként megfigyeltem már, hogy amikor ekkora a pörgés, akkor nagyon nehezen tudok kiszakadni belőle, és folyamatosan dolgozom fejben mindenhol. Pedig ez nem jó, mert felőröl. 

Hétfői bölcsesség

 Az anyaságomból és a munkámból adódóan annyi mindent tanultam magamról is, és az emberekről is, hogy most már simán elhiszem magamról, hogy bármilyen emberi kapcsolatokon alapuló képzést játszi könnyedséggel abszolválnám bármikor. Bár..az élet folyamatos tanulás, és bizony, az sem csak elcsépelt frázis, hogy a jó pap is holtig tanul. 

Rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt huszonpár évben, a gyerekeken keresztül, a munkámon keresztül, és természetesen a magánéletem során is. Azt a következtetést bátran levonhatom, hogy nagyon kevés az igazán őszinte, érdek nélküli kapcsolat. De ugyanígy nagyon kevés az érzelem is. Mindegy ebből a szempontból, hogy pozitív, vagy negatív, mert egyiket sem érezteti senki. Jóval a kötelezően előírt távolságtartás előtt már létezett ez a jelenség, csak nem a szó legszorosabb értelmében. 

A gyerekeken keresztül nagyon hamar megtanultam, hogy jobb, ha inkább mindenki átlagos marad a többiek szemében, mert akármerre is lóg ki a sorból, azt nem nézik jó szemmel. Valamiért sokkal könnyebb így elevickélni a rengeteg szülőtárs között, mint magyarázkodni akár arról, hogy lehet, hogy ilyen könnyen tanul, vagy épp hogy lehet, hogy a másik meg épp csak átmegy matekból. 

A munkám során nagyon hamar megtanultam, hogy be kell állni a sorba, és lehetőleg csak úgy hangot adni a tudásomnak, vagy épp másfajta gondolkodásomnak, hogy inkább ötletnek, hangosan gondolkodásnak tűnjön csak. Az a pár év, amit így töltöttem, majdnem megnyomorított lelkileg. Ahogy az is megviselt, hogy amikor a vége felé már azt gondoltam, hogy egy csomó gondolatom, jószándékom célba ért, és végül azzal kellett szembesülnöm, hogy nagyjából minden hiába volt. 

A mostani munkám során nagyon sokat tanultam azzal kapcsolatban, hogy ki tudjak és ki merjek állni magamért. Nagyjából úgy kell engem ott elképzelni, hogy én vagyok egy kis pont, ami összeköti az összes inputot és outputot. Rajtam keresztül áramlik minden információ mindenről, ami végül majd egyszer a boltok polcain köt ki. Az első hónapokban irgalmatlan volt ez a nyomás. Aztán szép lassan megtanultam, hogy kivel hogyan lehet boldogulni. A többséggel jól működik a "húzd meg, ereszd még" taktika, és már tudják, hogy én is segítek, végtelenségig rugalmas vagyok, de cserébe ezt várom vissza is. Vannak kollégák, akik csodálják a türelmet, amivel kezelem a mindennapos nehézségeket. Pedig nincs mögötte semmi extra, csak a rengeteg tanulás eredménye, és az, hogy folyamatosan tanulok is tovább e téren (is)

Azt azért én kicsit mindig hiányolom, hogy nincs az emberi kapcsolatok többségében semmi személyes. Maximum látta, amit megosztottam a fb-on. 

Ez most megint egy ilyen hétfő esti bölcselet lett, fogalmam sincs milyen indíttatásból. 

Óraátállításos vasárnap

 Nekem nincsenek illúzióim, hogy ez az utolsó, vagy hogy majd tavasszal lesz az utolsó, de legyen úgy, hogy nem lesz igazam. Ezt a mostanit jobban utálom, mint a márciusit, mert ezt a korán sötétedést nehezen viselem. De hát mindegy, mert most már megtörtént, úgyhogy nincs más hátra, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy alig pár hét múlva már sötétedik majd, amikor hazafelé jövök a munkából. 

Nálunk napok óta nem sütött a nap megint, vagy köd van, vagy esik az eső. Nagyon nyomasztó, és nehéz is valamit találni, ami ennek ellenére felvidít, vagy legalábbis pozitív gondolatokat eredményez. Egyébként is van más is, ami miatt van okunk aggodalomra, de erről most ennyit. Majd amikor túl leszünk rajta, akkor elmesélem. 

Ma sem voltunk sehol, csak itthon. Ettünk, mostam, tévét néztünk, és nagyjából így el is telt a nap. Holnap mennem kell dolgozni, miközben mindenki itthon lesz rajtam kívül. Nagyon fogom utálni, de lesz bőven dolgom, valószínűleg igen gyorsan el is fog telni az idő. 

Aki otthon tölti az őszi szünetet, annak jó pihenést, mindenki másnak pedig kitartást kívánok. Vigyázzatok magatokra. 

Ilyen sem volt még

 Nagyon bízom abban, hogy először és utoljára kellett ilyen döntést hoznunk, mint amit ma meghoztunk családilag. 

Ma ugyanis meccsnap volt. Nem akármilyen, hanem derbi, ami mindig különleges a Fradi háza táján. Erre minden fradista külön készül, mindenki ott akar lenni. Így volt ez most is nálunk is, egész héten vártuk. Láttuk, hogy úgy fogynak a jegyek, mint már nagyon régen nem. Akik lemaradtak a BL bérletekről, ezzel kárpótolták magukat. 

Aztán végül pont emiatt a teltházas esemény miatt végül ma délután úgy döntöttünk, ezúttal nem indulunk el, és üresen maradnak a székeink,. Akkor sem kockáztatunk, ha ez a mai már olyan meccs volt, ahol maszkot kellett viselni. Jövő héten van jegyünk az első hazai BL csoportkör meccsre, szeretnénk ott lenni, ki tudja mikor lesz erre legközelebb alkalom, ha most nem sikerül. 

Roli köhög már pár napja, és én is. Semmi más bajunk nincs, és remélem nem is lesz, de bármitől is köhögünk, valószínűleg fogékonyabbak vagyunk most minden felső légúti nyavalyára. Roliról egyébként konzultáltam telefonon a gyerekorvossal, de nem látta indokoltnak tesztet kérni, nincs láza, érez ízeket, szagokat, csak köhög. Patrik a foga miatt van kicsit sérülékenyebb állapotban. 

Így ma este a tévé előtt szurkoltunk ki a Fradi győzelmet. Nem volt a legjobb élmény, biztosan sokkal jobb lett volna élőben, de ez most egy ilyen időszak, amikor tudni kell ilyen döntéseket is meghozni.