Délelőtt elmentünk Budaörsre, a sinsay-ben vettünk nekem két farmert, Balázsnak egy kardigánt és egy mellényt. Erik vett magának egy pulcsit a h&m-ben. Aztán ebédeltünk, vettünk egy polcot a Praktikerben, az Aldiban vettem még a holnapi szendvicsekhez zsemlét és sajtot, és csak ez után indultunk haza. Jó nagy kerülővel, mert baleset volt az autópályán, az 1-es főúton, és egy másik úton is, ahol kisebb kerülővel tudtunk volna jönni. Bele sem merek gondolni mi lesz még itt három évig.
Délután felkerültek a polcok Erik szobájába és Roli szobájába, én még elpakoltam a ma mosott ruhákat, aztán felmostam, kitakarítottam a fürdőt meg a wc-t. Pont este is lett mire végeztem.
Újabban egyébként elég sokszor jut eszembe, hogy mennyire felesleges is vagyok most már. Mindenki tök jól tud boldogulni nélkülem, egy csomó minden van, ami egyszerűbb nélkülem, mint velem (pl bárhová menni, mert lassú vagyok). Nem a legjobb érzés, és még keresem azt, mitől fog ez változni. Az nem segít a helyzeten, hogy mennyi mindennel kell szembesülnöm, ami már nem megy.
Dius, hogy lennel felesleges? Egeszen biztos vagyok benne, hogy sem a fiaid, sem a ferjed nem ugy gondolkodik, hogy az "ertekedet" az hatarozna meg, hogy praktikus dolgokban hogyan konnyebb boldogulni.
VálaszTörlésNagyon érdekes, hogy mennyire másképpen lehet megélni a gyerekek felnövekedését. Én minden egyes momentumnak amikor azt érzem, hogy rám már ehhez nincsen szükség iszonyat örülni szoktam. Egyáltalán nem bánkódom rajta. Hát ezért dolgoztunk sok-sok éven át, hogy ez eljöjjön. :) Ráadásul így végre újra előtérbe kerülhetek én is. Nem kell már minden percben mindent értük beáldozni.
VálaszTörlésOlyan meg amúgy sincsen, hogy már nincsen az anyukájukra (apukájukra) szükség, hát én elég öreg vagyok már, de mégis szükségem van rájuk.
Biztos, hogy szükség van még Rád, Dius, csak máshogy. Már nem kell napi szinten szinten készenlétben állnod, elég csak csendesen a hátországot biztosítani. Ez bizonyára nagyon nehéz lelkileg.
VálaszTörlésÉn is érzem, hogy egyre kevésbé kell már jelen lennem, pedig nekem még kisebbek a gyerekek, de egyelőre én ennek a pozitív oldalát próbálom jól megélni. Aztán biztos lesznek majd nehezebb időszakok is.
Kitartást Dius, ölellek.