Vasárnap

A vasárnap is nagyjából ugyanúgy telt, mint a szombat. Tettünk-vettünk, pihentünk, tévéztünk, telefont nyomkodtunk, voltunk az udvaron, ilyenek.
Néha persze mi is egymás agyára megyünk már, mert persze, mindenkiben van már mehetnék, mindenkiben vannak kimondatlan kérdések, félelmek, ami néha úgy csapódik le, hogy odavetünk a másik valakinek egy hülye megjegyzést, vagy vágunk egy grimaszt. De ez szerintem abszolút normális, azért egészen kicsi gyerekként voltak/voltunk ennyit együtt mindannyian.
A gyerekeim egyébként az én szememben igazi hősök (mint ahogy az összes többi gyerek is), ahogy ezt az egészet kezelik, csinálják már ennyi hete. Nem tudom a tanáraik mit gondolnak, de szerintem minimum azt megérdemelnék, hogy erről a félévről írásban is kapjanak valami komoly elismerést. Akár simán el tudnám képzelni, hogy úgy, mint az érettségizők megkapják az Alaptörvényt, ők most kaphatnának egy elismerő oklevelet az oktatási miniszter és a miniszterelnök aláírásával. Most az tök mindegy, hogy ki milyen érzelmekkel viseltetik a kormány felé, vagy értékelnék e vagy sem, de a gesztus azért járna. (Nincsenek illúzióim, eszébe sem jut senkinek)
Holnap új hét kezdődik, szerencsére egy nappal rövidebb a megszokottnàl.