Olyan régóta mondják már a klímakutatók és szakértők, hogy egyszer majd elfogy a víz, és olyan meleg nyarak lesznek, ahol a harminc fok hűvösnek számít. És olyan nagyon nem foglalkozott vele igazán senki. Időnként előtérbe került, aztán megint nem. Hétköznapi emberként is pont így éltem meg, természetesen tudtam, hogy vannak olyan történések, amik miatt már egy csomó minden sosem lesz a régi, mégsem sejtettem, hogy ez valóban be is következik.
Ahogy azt sem, hogy pár évvel a covid után most egy egészen másféle kihívás vár ránk, és ha nem is ugyanolyan, de mégis nagyon hasonló összefogásra és fegyelmezettségre van szükség. (Mondjuk az elmúlt hat év történései után nem lepne meg az sem, ha jövő hónapban megérkeznének a földönkívüliek)
Sokan vagyunk, sokféle élettel, sokféle szokással, vérmérseklettel, hittel és politikai hovatartozással. De most nem számít ez, hogy ki kicsoda, vagy kire szavazott, vagy jár e templomba. Csak az, hogy mindenki tegyen valamit, ami segít ezt a helyzetet valahogy átvészelni. Azt gondolom, a legkisebb dolog is számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése