Azt, hogy az élet mekkora rendező, mindannyian tudjuk. Milliószor elpuffogtatott klisé, mint ahogy az is, hogy a kollégáinkkal több időt töltünk együtt, mint a családunkkal, ezért aztán nem baj, ha jóban vagy velük. Mindkettő igaz egyébként. Amikor pár évvel ezelőtt átkerültem.a mostani munkakörömbe, egy teljesen új környezetben találtam magam. Az az ember, akivel a legszorosabban kellett együtt dolgoznom, szintén akkoriban került oda. Bevallom, nem örültem neki, mert az addigi felületes ismeretségünk alapján azt gondoltam róla, hogy egy borzasztó link alak.
Aztán szépen együtt tanultunk meg mindent, és menet közben kiderült, hogy ugyan vannak link húzásai, néha vállalhatatlan dolgai, de amikor arra van szükség, akkor elképesztő energiával és tök jó meglátásokkal csinálja, amit kell. Így aztán szépen, fokozatosan mindig több mindent tanult meg. A napi rutint bármikor egyedül is meg tudja oldani, és a mindennapi nehézségeken is tök jól az tudjuk segíteni egymást. Ha nekem van nehéz napom, akkor ő próbál felviditani, vagy segíteni, és fordítva is így van. Tök sok mindenben hallgat rám, kikéri a véleményemet, és tudom, felhívhatnám az éjszaka közepén is segítséget kérni, jönne.
Na most ez azért jutott eszembe, mert ma van a szülinapja neki is, ahogy Timi barátnőmnek is, és épp nemrég írta, hogy csomagolt el nekem egy szelet tortát, mert ezt meg kell kóstolnom nekem is.
Jó azért, hogy nem mindenben döntünk csak mi magunk, mert őt például biztosan sosem ismertem volna meg így, ha az élet nem szól közbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése