Van ez az örökös körforgás a hétköznapok és a hétvégék körül. Én például mindig várom, hogy az éppen soron következő hétköznapok hoznak valami újdonságot, vagy elvesznek valamit a megszokott unalmas dolgokból, hétvégék pedig mindig hozzák magukkal annak az ígéretét, hogy az előző hétköznapok unalmas egyhangúsága után bármi történhet, és bármit meg lehet tenni.
Aztán persze az esetek többségében minden halad a maga medrében. Azt is párszor megállapítottam már, hogy hiába is szeretne az ember változni, ha a környezete ugyanaz marad, minden változás kevésnek bizonyul.
Azért ennek a hétnek is bizakodva vágtam neki, kíváncsian várom, hogy milyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése