Nagyon sok könyvet olvastam már, ami a 2. világháború idejét dolgozza fel. Ez azonban minden eddiginél különlegesebb volt. Nem véletlenül kapott Pulitzer díjat..
Egészen különleges módon ír az író, nem is emlékszem, hogy volt már máskor is ilyen olvasmány élményem, amikor ilyen kevés párbeszéd mellett is ilyen magával ragadó volt.
Az is különleges, hogy nagyon rövid fejezetekből áll, de minden ilyen rövid fejezet olyan kifejező, olyan mélységeket rejt, amitől egy pillanatra sem furcsa ez.
A történet két, meg leginkább gyerekről szól a háború idején. Az egyikük egy árva fiú Németországban, a másikuk egy vak lány Franciaországban. A legkevésbé sem volt arra kihegyezve, hogy a sorsuk miatti nehézségek kerüljenek előtérbe.
Nagyon szépen, kifinomultan megírt történet. Egy mese a borzasztó valóságban kitartásról, állhatatosságról, hűségről és hitről.
Olyan mese, amit mindenkinek el kellene olvasni egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése