Meccsnap

A nyaralás közben is fradista a fradista, így aztán az nekem a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amikor csomagoltam, az összes Fradi mez, Fradi sál és pulcsi is bekerült a bőröndökbe. Az lutri volt, hogy lesz e meccs, mert amikor eljöttünk, még csak az első selejtezők első meccsén voltunk túl, de én biztos voltam a továbbjutásban. Az meg puszta véletlen, hogy a sorsolás megint úgy hozta, hogy itthon kezdtünk. Azért a fiúk letesztelték, hogy mennyire vagyok fradista, mert feldobták, hogy ők bizony csak akkor akarnak meccsre jönni, ha én is megyek egyet a bobon. Sejtettem ugyan, hogy ez csak egyfajta poén részükről, de vállaltam a kihívást, még ha amúgy nem is volt könnyű legyőzni magam.
Ma pedig útnak indultunk, hogy a 18300 társunkkal együtt kiszurkoljuk a győzelmet. Egyetlen percre sem kellett megbánnunk, hogy fél napot a nyaralásból ezzel töltöttünk, mert nagyon jó kis meccs volt, végig jó hangulatban
 És még Beával is találkoztunk két puszira meg meg szóra, aki volt olyan jófej, hogy amikor odaértek,a többieket hátrahagyva, Milánnal odajöttek a helyünkhöz.
Volt egy négy-ötéves forma kisfiú az apukájával két sorral felettünk. Jóval a meccs előtt ott voltak .ár, szegénykém sírva ült ott. Nem én lennék, ha kibírt volna, hogy nem szólítom meg őket. Nálunk mindig van kis szívószálas innivaló, elővettem egyet, és odavittem hozzájuk. Mondtam a kicsinek, hogy nem tudom mi a baj, amiért sírsz, de remélem, ha ezt elfogadod, kicsit jobb kedved lesz. Könnyektől maszatos arccal óvatosan rám mosolygott, és elvette. Az apukája mondta, hogy azért sír, mert megijedt, hogy milyen sokan vannak. Biztattam, hogy nincs mitől félnie, nagyon jó meccset látunk majd, és .ajd nagyon büszke lesz rá, hogy ott volt ő is.
A félidőben figyeltem, már mosolygott.