2016. jan. 23.

Szombat este

Nem tudom mások hogy vannak vele, de én egy kicsit unom, hogy ennyire középkorúak lettünk, hogy soha, semmi programunk nincs. Persze, fáradtak vagyunk, meg elég gyakori az is, hogy valamelyik napon a hétvégéből legalább az egyikünk dolgozik, a hajnali négy órás kelés után (vagy előtt) meg kinek van kedve bárhova is menni. Meg aztán nincs is hova menni. Sosem voltunk egy disco-zós pár, én mondjuk szeretek táncolni, de Balázst a világból is ki lehet kergetni vele. Mondjuk most már nincsenek is olyan disco-k, mint régen, hanem ilyen-olyan party-nak hívják őket, de lényegtelen is a nevük, mert úgyis kilógnánk onnan. Ettől még persze mehetnénk moziba, színházba, mittudomén én még hova, de valahogy úgy hozzászoktunk ahhoz, hogy nem tudunk menni a gyerekek miatt, hogy most, amikor már a gyerekeket is nyugodtan itthon lehetne hagyni, akkor sem kerül szóba.
Elmaradtak mellőlünk a barátok, gyakorlatilag mondhatjuk, hogy itt, ahol lakunk, nincs senki, aki ránk nyitná az ajtót. A többiek meg messze vannak, és mivel időnk sosincs semmire, így ők is egyre kevésbé vannak jelen a mindennapjainkban.
Így aztán marad minden hétvégén a szokásos ugyanaz. Tévézünk, blogolunk, alszunk. Még úgy kb. majd még egyszer ennyi ideig így lesz ez.

3 megjegyzés:

  1. Baráti/rokoni/szomszédos társasjáték vagy együtt vacsorázás?

    VálaszTörlés
  2. Azért inkább ne maradjon így "még egyszer ennyi ideig", mert akkor már tényleg igényetek se lesz rá, ha meg mégis lenne, akkor nem biztos, hogy erőtök/energiátok/lehetőségetek lesz elmenni.

    VálaszTörlés
  3. Dius mi is így, de őszintén a hétköznapjaink olyan eseménydúsak, hogy örülünk, ha végre nyugi van! Persze a gyerekek miatt alakult így, de én nem bánom most még, nyáron azért jobban nyüzsgünk...- de ti is!

    VálaszTörlés