2016. jan. 11.

Időt kérek

Megpróbálok nem túl nagyot vagy sokat kérni, de most már aztán igazán nagyon komolyan szükségem van kb. napi két-három órára. Nem tudom, hogy nálunk csak huszonegy órából áll e a nap, vagy éppen kellene tényleg az a huszonhét inkább, de ez így, ahogy most van, nem maradhat. KELL még idő. Még csak hétfő este van, én máris a szombatot várom, mert elfáradtam. Nem kicsit, hanem úgy rendesen. Pedig ma még főznöm sem kellett, mert volt még maradék hétvégéről. De kellett tornacipőt venni, zsemlét-felvágottat stb.-t venni holnapra, rajzleckét megcsinálni, rajzdobozt összekészíteni (nem a leckés gyereknek). Esküszöm, épp csak fél órát pihentem hat és fél hét között, amikor éppen azt éreztem már, hogy ha most nem lesz fél órám erre a célra, akkor vagy ordítozni fogok, vagy összeesek. Hogy egyik se legyen, inkább lefeküdtem. És aztán megállás nélkül csináltam a dolgom egészen mostanáig. Elképesztő..
Sehogy sem találom egyébként, hogy mi az, amit annyira nem jól csinálok, vagy hogy hol tűnnek el az órák ilyen hirtelen? Alig csak beteszem a lakásba a lábam délután háromkor, és máris este nyolc óra van. Szinte csak kettőt pislogtam addig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése